Helyeink, tárgyaink, történeteink

Szegedinácz Anna

A „Matrica” Múzeum két különleges és sikeres a helytörténethez kapcsolódó programot szervezett februárban: „Helyeink, tárgyaink, történeteink” címmel kiállítást és Buzay József teltházas előadását. Olyan nagy volt az érdeklődők tábora, hogy a múzeum munkatársai alig győzték újabb és újabb székekkel megtölteni a Múzeum nagytermét, ahol már „gombostűt sem lehetett leejteni”, a nagyszámú érdeklődő mellett.

De, hogy visszatérjek a kiállításra, nagyszerű ötletnek bizonyult, hiszen a Múzeum a városlakókat szólította meg a felhívásával, aktív részvételre ösztönözve.

Első alkalommal a Múzeum munkatársai, családtagjai, idegenvezetői mutatkoztak be sikeresen. A kiállítás célját így fogalmazták meg: „A „Matrica” Múzeum küldetésének és feladatának megfelelően a közösségi kiállítás módszerével és tevékenységével szeretné minél szélesebb körben megszólaltatni és bevonni a Százhalombattán élőket. A kezdeményezés fókuszában a helyi identitás tartalma áll. A Múzeum szeretné az itteni helyhez, tárgyakhoz és történetekhez olyan elbeszéléseket gyűjteni, amelyek a személyes emlékezet részei. A sorozat szeretné ezeket egységbe szervezni, bemutatni, közösségivé tenni. Mindennek lehet a helyi közösségre társadalomra is érvényes identitást kialakító és erősítő funkciója.

Ennek szellemében megjelentek a falakon tablókon életutak, fotók, tárgyak, oklevelek a Múzeum munkatársaitól, családtagjaitól, melyeket a kiállításban bemutattak, közösen rendeztek meg.”

Kik és milyen tárgyak szerepelnek tehát a kiállításon?

A városközpont képéhez már 10 esztendeje hozzátartozik a Rubik-kocka, amely – mi még emlékszünk rá – a „Versits” ABC helyén áll.

Patakfalvi–Vigh Attila a Régészeti Park jelentőségét, szolgáltatásait emelte ki mondanivalójában. A Régészeti Park az oktatás. nevelés, hasznos időtöltés tere, ahol találkozhatunk és akár barátságok is köttethetnek.

Szabóné Kovács Erika idegenvezető a Zala megyei Szécsiszigetből érkezett – vesztére tűsarkú cipőben – az éppen épülő városba, 1979. január 2-án. A DKV (ma MOL) Központi laborjában kapott munkát. Temperamentumának, a közösségért való tenni akarásának köszönhetően 1980-ban a DKV függetlenített KISZ titkára lett. 1981-ben kötött házasságot, két gyermeknek adott életet: Ágnesnak és Ádámnak. 2012-ben ment nyugdíjba és azóta a város kulturális, történeti értékeinek a bemutatásával, a város hírnevének öregbítésével tesz hasznos segítséget a Múzeumnak.

Németh Istvánnét és Istvánt az újság olvasói István írásaiból is megismerhették már. Itt a kiállításon Marika révén szerepelnek, aki segítő munkatársa a Múzeumnak. István nagyszüleihez – Würth Antalékhoz – 1953-ban hajóval érkezett Battára a Halászcsárdához. Még megvolt a Bara-híd, azon sétáltak be a faluba a nagyszülőkhöz. Családi fotókkal jelennek meg az írott üzeneten kívül.

Császárné Bíró Ágnes szakmát tanulni jött a DKV apróhirdetésére. Amikor a Magyar Rádióban meghallotta, hogy Strausz Kálmán karnagy vezényletével milyen nagyszerű kórus működik Százhalombattán, ezért mint sok más fiatal is, a Liszt Ferenc kórus tagja lett. A csinos és elegáns egyenruháját ma is féltve őrzi, a kiállításra pedig magával hozta bemutatni.

Majer Istvánné Papp Csilla hivatásául a tanítói pályát választotta. Szíve visszahúzta „régi kedves iskolájához”, az egykori 2. iskolához. Itt 1986 óta dolgozik, és diákjainak is szívesen mesél a régi diákéletről, élményekről.

Jobbágy Miklósné Vizi Erzsébet munkatársa volt a Ruhaipari Szövetkezetnek, amely 2017-ben lett volna 50 éves, ha 2006-ban be nem zárták volna, és fel nem számolják a működését. Sok battai és környékbeli nőnek, asszonynak adott jól fizető és hasznos munkát, ahogyan neki is.

Tóth Zsuzsannát – a látogatók – a Múzeumból és a Régészeti Parkban végzett tevékenységéről is jól ismerhetik. Zsuzsanna kislányként a nagypapájától – „nem akármilyen” fényképezőgépet kapott, amelynek használatába a település egyetlen fotósa „Szeles bácsi” avatta be. Ugyancsak ő hívta elő Zsuzsanna első és további gyermekkori fotóit, nem lévén még a városban erre máshol lehetőség. A fényképezőgép attól volt különleges, hogy a 36 filmkockából 72 képet lehetett készíteni, vagyis „menő gép” volt.

És természetesen megtaláljuk a kiállításon Takácsné Németh Gabriella igazgatónő bemutatkozó anyagát is. Emlékezetében kimagasló volt az a nap, amikor 1996-ban kismamaként, érdi lakosként – a „Matrica” Múzeummal kapcsolatba került. Az eltöltött évek után már battainak is érzi magát.

A 115-ös számú halomsír feltárása idején érkezett hozzánk, amikor régészként először láthatott 2700 éves csapolt gerenda famaradványokat. A tölgyfa gerendás sírkamra anyagát a restaurátorok műgyantával fecskendezték be, hogy kiszáradás után ne porladjon el a kora miatt. Ez alkalommal az „ideiglenes tárlatvezetést” dr. Poroszlai Ildikó tartotta a régész kollegáknak. Később megtörtént a halomsír megépítése, a multimédiás program megtervezése, megteremtése, a bronzkori és vaskori házak megépítése, rekonstrukciója és a Régészeti Park programjainak a kialakítása.

Petró Magdolna 1987 óta elválaszthatatlan munkatársa a Múzeumnak. Ebben az évben kötött házasságot Kapuvári Mihállyal, született Anna lánya és költözött a mai Óvárosba.

Kapuvári Mihály 1978-ban a DHV-ban segédmunkásként kezdett dolgozni és 2007-ben főművezetőként mehetett nyugdíjba. A családi hagyományt a fia – Gábor – követi, aki szintén az Erőmű munkatársa lett.

Szabó Szilvia Battán született. A szülei itt ismerkedtek meg és kötöttek házasságot. Édesapja annak a kéményeket építő vállalatnak volt a munkatársa, amely a 3 óriás kéményt felépítette. Az unokák ma is tudják, hogy „a papa melyik kéményen dolgozott” lakatosként.
Ahány ember, annyi életút, amelyek néha összefutnak.

A további bemutatkozásokhoz kedvcsinálónak szántam a kiállítás bemutatását!