Könyvek között a Vörösmarty téren
Battaiak a 96. Ünnepi Könyvhéten
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 2025. június 12-e és 15-e között immár 96. alkalommal rendezte meg az Ünnepi Könyvhetet. Az elsőt – Supka Géza kezdeményezésére – 1929. május 12-e és május 20-a között tartották meg. Az olvasók azóta is évről évre találkozhatnak kedvenc íróikkal, akik közül ma már néhányan iskolai tananyaggá váltak, másokat pedig – méltán vagy méltatlanul elfeledett az utókor. A legnagyobb múltú és legnépszerűbb magyar könyves seregszemlének idén a Vörösmarty tér, illetve a szomszédos Vigadó tér adott helyszínt.
Száznegyven standot állítottak fel, amelyeknél négy nap alatt 1100 dedikálást tartottak, emellett könyvbemutatók, pódiumbeszélgetések, koncertek színesítették a programot. Az olvasók Baranyi Ferenctől Spiró Györgyig, Ágh Istvántól Tóth Krisztináig számos ismert, népszerű, már-már klasszikusnak számító szerzővel találkozhattak. A dedikálók közül a legnagyobb sor azonban Leiner Laurára várt. Tizen- és huszonéves fiatalok pokrócokkal, nyugágyakkal, és persze könyvekkel felszerelkezve érkeztek az eseményre. A szombaton 16 órakor kezdődő dedikálás kezdetét már délben hosszú sor várta. Az olvasás talán mégsem ment ki teljesen a divatból…
Százhalombattai szerzők és a könyv ünnepe
A rendezvénynek régóta vannak százhalombattai vonatkozásai is. A városban élő vagy Százhalombattához kötődő szerzők, illetve könyves műhelyek aktív részei a programnak. Az Üveghegy Kiadó pavilonjával nyolcadik alkalommal találkozhattak az olvasók. A százhalombattai székhelyű vállalkozás elégedett a forgalommal, különösen sokan vásároltak gyerekkönyveket – tőlük is, másoktól is.
A kiadó idei kínálatában Fazekas István több könyve is helyet kapott, köztük a település múltját plasztikusan megidéző Nagy idők városa című eseményjáték, vagy a Beszélgetés a mi időnkről című interjúkötet, amelyben a szerző ismert művészek, tudósok, közéleti személyiségek sorában helyi alkotókat és intézményvezetőket is megszólaltatott. De meg lehetett vásárolni az idén 94 éves Fazekas Major Gizella haikugyűjteményét, az Arany János Általános Iskola és Gimnázium matematika tanáraként is ismert Solti Gyöngyi novelláskötetét, és több antológiát, amelyekben a Hamvas Béla Városi Könyvtár nyugalmazott munkatársa, Baka Györgyi művei is helyet kaptak.
Az Üveghegy Kiadó alkalmanként könyvárusítási, illetve dedikálási lehetőséget biztosít olyan szerzőknek is, akik nem náluk jelentették meg munkájukat. 2024-ben így dedikálhatta #Kilencvenkilenc című bűnügyi regényét az Ünnepi Könyvhéten Nagy-Rakita Melinda, idén pedig Benedek László Az evangéliumi spiritizmus című nagyívű munkáját.
Tarka színpadok és tudományos kabaré
A 96. Ünnepi Könyvhét hivatalos listájának fontos darabja volt Véghelyi Balázs Tarka színpadok című könyve, amelynek alcíme: Irodalom és közélet a korai pesti kabaréban. Az Üveghegy Kiadó gondozásában megjelent monográfia a szerző 2024 őszén, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megvédett doktori disszertációjának könyvváltozata: nyolc év kutató- és alkotó munkájának eredménye. A Tarka színpadok a pesti kabaré születésének körülményeit vizsgálja az első világháborúig tartó időszakban, amikor – mások mellett – Ady Endre, Babits Mihály, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond művei is elhangzottak a budapesti kabarészínpadokon. A rövidebb-hosszabb jelenetekből, sanzonokból és kuplékból, illetve az önálló műfajjá nemesedő konferálásokból elénk tárul a századforduló Budapestje – utcáival, tereivel, parkjaival, és a benne élő emberekkel: kétes hitelű politikusoktól moziba járó városi legényekig, kávéházak teraszán csevegő úrihölgyektől gangok félhomályában álmodozó cselédlányokig. Véghelyi Balázs könyve a téma első tudományos igényű, de a szélesebb olvasóközönség figyelmére is számító feldolgozása. A kiadványt a szerző a Vigadó téren dedikálta, a Vörösmarty téri színpadon pedig – Bozók Ferenc író közreműködésével – könyvbemutató beszélgetésre is sor került.
„Az olvasás szabadságot ad” – a könyvhét üzenete
Gál Katalin, a szervező MKKE elnöke június 12-ei megnyitó beszédében úgy fogalmazott: „Ragaszkodnunk kell ahhoz a felismeréshez, hogy a könyvhöz való hozzáférés nem kiváltság, hanem alapvető emberi jog. Az olvasás nem csupán tudást ad, hanem szabadságot is. És amíg van, aki ír, van, aki kiad, aki olvas – addig van remény.” Ehhez Százhalombattáról is hozzájárultak néhányan: íróként, kiadóként és elkötelezett olvasóként.
