Más szemmel: Anjou Mária magyar királynő halála és életpályája

Részlet Mitták Ferenc nemrég megjelent könyvéből

1395. május 17.

1395. május 17-én lovasbalesetben halt meg Anjou Mária, az első magyar királynő, aki Szent István trónján ült. Ki is volt ő, tekintsük végig életútját!

Anjou Mária 1371-ben született, apja I. (Nagy) Lajos magyar és lengyel király (uralk.: 1342–1382), anyja Kotromanic Erzsébet, István bosnyák bán lánya.
Mária a gyermekkorát a visegrádi királyi palotában töltötte, alapvetően az uralkodásra nevelték; mivel nem volt fiútestvére, így ő volt a trónörökös. Már csecsemőkorban eljegyezték Luxemburgi Zsigmonddal, aki 1379-től Magyarországon élt.

Máriát – atyja halála után, alig 11 éves korában – 1382. szeptember 17-én székesfehérvárott koronázták királynővé. Ő lett az első nő a magyar trónon. A hatalmat kiskorúsága idején az anyakirályné, Erzsébet gyakorolta régensként a királynő nevében, s ő a nádorra, Garai Miklósra támaszkodott. (Talán a szeretője is volt a nádor, de ezt nem tudni biztosan.)

1382 után az országban az „asszonyuralom” alatt mozgásba lendült az anarchia dramaturgiája: a bárói csoportok egyre nyíltabban léptek fel a királynői hatalom ellen. Főleg a Délvidéken (Dalmácia, Bosznia, Horvátország) volt parázs a hangulat. Több elképzelés volt Mária férjhez adására, hogy a leendő férje legyen a király. A délvidéki főurak 1385 nyarán meghívták a trónra Anjou Károly nápolyi királyt, aki termete miatt a „Kis” melléknevet kapta. (Kis) Károly fiatal korában I. (Nagy) Lajos udvarában tartózkodott, nevelkedett egészen a nápolyi királlyá választásáig. Károly ismerte a magyar viszonyokat, a felkérést elfogadta, hisz a magyar korona mégiscsak csábító ajánlat volt.

Közben Mária királynő jegyese, Zsigmond herceg külföldi katonai erő igénybevételével szinte kikényszerítette, hogy 1385. november 1-jén oltár elé vezesse Máriát. Károly trónkövetelő azonban komoly fegyveres erővel közeledett Buda felé. Zsigmond külföldre távozott, katonai támogatást kívánt szerezni.

A kialakult nehéz helyzetben Mária lemondott a trónról, mire 1385. december 31-én (Kis) Károlyt magyar királlyá koronázták, aki II. (Kis) Károlyként kezdte meg uralkodását. Mária és anyja, Erzsébet nem nyugodott bele a hatalom elvesztésébe; Garai Miklóssal együtt 1386. február 7-én merényletet készítettek elő II. Károly ellen a budai várban. A támadást úgy tervelték ki, hogy az ugyancsak a király palotában lakó Mária és Erzsébet a lakosztályukba hívták a királyt, ott pedig a megbízott merénylő Forgách Balázs karddal tört ­Károlyra, aki ugyan kardot vonva védekezett, de súlyosan megsebesült. Garai emberei a királyi testőrséget lefegyverezték és átvették a hatalmat. A királyt nem merték megölni (hiszen mégiscsak megkoronázott király volt), hanem Visegrádra vitték, s ott Károly a sebeibe 1386. február 24-én belehalt. Így a királyi hatalom ismét Máriára szállt.

A Délvidéken kitört felkelés lecsendesítésére Mária és Erzsébet a helyszínre kívánt utazni, de 1386. július 25-én menet közben a felkelők elfogták őket, Garai Miklóst és a II. Károlyt halálosan megsebesítő Forgách Balázst lefejezték.

Mária királynő fogsága miatt a Magyarországra visszatért férjét, Zsigmondot 1387. március 31-én magyar királlyá választották. Mária királynőt Zsigmond hamarosan, 1387 nyarán kiszabadította a fogságból (anyját a leírások szerint Mária szeme láttára a lázadók megfojtották).
Mária ettől kezdve, 1387 és 1395 között Zsigmonddal társuralkodók voltak: egy ideig párhuzamosan adtak ki adományleveleket. Néhány év múlva Mária visszavonult. Koronás királynőként lassan már csak olyan szerepet játszott a politikában, mint a királyok feleségei szoktak. Erős a gyanú, hogy Mária visszavonulásához az erőszakos, hataloméhes férj, Zsigmond pressziója is hozzájárulhatott.

1395. május 17-én Mária királynőt baleset érte, terhesen egy sétalovagláson leesett a lováról, és koraszülött gyermekével együtt meghalt. A források igen szűkszavúak, de úgy írják le, hogy Mária egyedül, kíséret nélkül lovagolt ki, s úgy találtak rá később. Máriát Nagyváradon, I. (Szent) László király mellét temették.

Az első magyar királynő fiatalon, 24 éves korában történt halálával véget ért az oly sok dicsőséget hozó Anjou-dinasztia uralma Magyarországon.

Megjegyzések, felvetések, gondolatok:

Anjou Mária királynő életútja, a vele és körülötte zajló események igazolják, hogy milyen kegyetlen is volt a középkor, minden a hatalom körül forgott, mindent elkövettek – összeesküvés, intrika, gyilkosság – a megszerzéséért. II. (Kis) Károly királyt nyíltan és büntetlenül meg lehetett gyilkolni (igaz, Erzsébet királynét fogságában megfojtották, Garai Miklós nádort lefejezték, s ugyanerre a sorsa jutott Forgách Balázs is – ezekben az esetekben semmilyen ítélet nem volt). Zsigmond herceg, Mária férje erőszakkal királlyá választatta magát, mintha Mária királynő személyében már nem lett volna uralkodó. Mindent meg lehetett tenni kellő katonai erővel.

Az 1. pontban írottak alapján szerfelett gyanús körülmények között halt meg Mária királynő: egy lovasbalesetet elő lehet készíteni (például a ló elkábításával, a lovaglás útvonalán akadály vagy álcázott verem létesítésével, a ló megriasztásával stb.), a lényeg a lóról való lezuhanás volt. Ha esetleg az érintett nem halt volna bele, elő lehetett segíteni a halált (nyaktörés, megfojtás, tőr), később nem vizsgálta senki a sebeket és sérüléseket. Ugyanúgy a koraszülött gyermekkel is el lehetett bánni, nem maradhatott életben, mert ő lett volna a trónörökös.

Egy merénylet esetén Zsigmond királynak (társuralkodónak) is tudnia kellett róla, ha ugyan nem ő maga volt a „megrendelő”. Cui prodest? – kérdezték a rómaiak, azaz „kinek állt érdekében”? – egyértelműen Zsigmondnak, mivel egyedül maradt király. Tekintettel társuralkodói státuszára, már megválasztani sem kellett volna.

Az események valódi menetéről – a merénylet lebonyolításáról – kevesen tudhattak. Később aztán rövid úton elhallgattatták őket, meg lehetett szabadulni azoktól, akik az igazságot tudhatták. A krónikákban már csak a lovasbaleset ténye maradt meg, lakonikus rövidséggel.

A gyanús körülmények közé tartozik, hogy egy királynő (főleg szülés előtt álló terhes nőként) általában nem lovagol egyedül, vele tart a testőrség, de legalább 2-3 testőr, a lovászai, az udvarhölgyei. Kizárt, hogy a királynőt egyedül engedték volna el. A merénylők a baleset közelében lehettek, hogy rögtön reagálni tudjanak és a megfelelő „feladatot” elvégezzék. És ez nem a megmentés, a segítés lehetett.

Összegzés:

Anjou Mária magyar királynő, I. (Nagy) Lajos király lánya és örököse 1382-ben lépett trónra, s 13 év uralkodás után halt meg, 1395-ben. Gyermekként kezdte az uralkodást, előbb anyja, Erzsébet látta el régensként az ország vezetését, majd utóbb a férje, Zsigmond sajátította ki magának a hatalmat, mellőzve Máriát. Jobb sorsra érdemes uralkodó volt, viszont az említettek miatt maradandó tettet nem hajtott végre, a körülötte zajló események maguk alá temették.

Nagy valószínűséggel a végzetes lovasbalesetében és halálában a férje, Luxemburgi Zsigmond társkirály „keze is benne volt”, de ez nem bizonyítható, csak vélelmezhető.