Szép nyári nap & Co.

Csarnokszínházról, tervekről beszélgetünk Szigetvári Józseffel, a BKK igazgatójával

Kovács Krisztina

Más településeken vannak sportcsarnokok, ahol kihúzzák a lelátót, kihúznak egy színpadot, leengedik a lámpaoszlopot, pedig előző este még kosárlabda-meccs volt, vagy előző héten meg teremfoci vagy kézilabda meccs, vagy két héttel korábban országos társastánc-bajnokság volt ugyanabban az épületben. Mindig azt szerettem volna, hogy legyen egy olyan hely Százhalombattán, ami a szabadtéri előadásoknak ad „mentesítő járatot”, hogy ha minden kötél szakad, a néző nem a lelátó lépcsőin átbukdácsolva jut be a küzdőtérre, hanem csak úgy bemegy, és egy elegáns környezetben érzi magát.

– Még ízlelgetjük azt, hogy „Csarnokszínház”. Honnan jött az ötlet és a kifejezés?

– A nyugat-Európában látott multifunkcionális sportcsarnokokat nagyon sokszor irigyeltem. A Forrásos turnék alkalmával, amikor ilyen helyeken léptünk föl, láttam, hogyan működik. Megnyomták a gombot és kijött a lelátó, nem kellett kipakolni 800 darab széket. És nézd, megnyomta a gombot és fölemelkedett a padló, és ott lett egy színpad, és a háttérre csak leengedte a függönyt. Szóval ezek mindig izgatták a fantáziámat. A sportcsarnokban – tudva azt, hogy a BKK-ban 370 ülőhely van – ez erőteljesen korlátozza azt, hogy kiket lehet meghívni.

Nagyon nehéz kiszámítani, hogy épp 370 fő közönség fog-e beérkezni, vagy jönne 800, de akkor duplázni kell. Vannak produkciók, amiket érdemesebb ilyen sportcsarnokban bemutatni, és akkor sok ember jöhet el. Gazdasági szempontból sok helyen ebből nagy üzletet csinálnak, mert a nagy nézőszám eltartja az előadást. Ez régóta jó lett volna, de az új sportcsarnok csak nem akar megépülni. Ezt most már érezzük és tudjuk, hogy ez egyhamar nem fog megépülni, és valószínűnek tartom, hogy az én hivatali időmben biztosan nem fog, hacsak nem tudnak másfél év alatt sportcsarnokot építeni.

– Jól értem, hogy a Sportcsarnok komoly próba előtt áll ahhoz, hogy átalakítással képes színvonalas kulturális esemény helyszínévé válni?

– Azért, hogy ez az élmény ne maradjon ki, a sportcsarnokosokkal meg a polgármester úrral egyeztetve kipróbáljuk – mert a mostaniban mindenfajta műszaki paramétert figyelembe véve kb. 700 embert lehet leültetni, ami duplája a BKK befogadóképességének – hogy a sportcsarnokban legyen valamiféle kulturális esemény. Talán a későbbiek során a magasabb szinten lévő döntéshozókat meg lehetne győzni, mert sok helyen, ahogy elkészül a sportcsarnok, utána kezdik megtölteni tartalommal.

Viszont nálunk már látszik ez a közönség-lakossági igényes tartalom, sőt a meglévő igen szerény körülményekkel mégis kiválóan oldjuk meg, ezért esetleg nyomást lehetne gyakorolni, akár a kormányzati szintű döntéshozókra, hogy ez a település megérdemelné az erre a célra is alkalmas sportcsarnokot. Ők valószínűleg nem tudják, de a méréseink alapján mi nem Százhalombattát szolgáljuk ki, hanem közönségünk Pécsről, Dunaújvárosból, Szekszárdról, Bonyhádról és mindenhonnan érkezik.

– A városnak nincs vonzáskörzete. Mivel magyarázható, hogy kulturálisan mégis túllép saját határain?

– Nagyon egyszerű az oka. Azok a produkciók, amik ide megérkeznek, azok fővárosi színházból érkeznek, és aki ezeket szeretné megnézni, az M6-os autópályán feljönnek Százhalombattáig. Tehát nem kell a Budapestre tartó délutáni csúcsforgalomban, a hidakon keresztül bekapcsolódni. A körúti és a színházak körüli parkolási lehetetlenségekről nem is beszélve, mikor az előadás végén vagy el van szállítva a kocsi, vagy kerékbilincs van rajta. Itt, ha kijönnek a színházból, rögtön a pompázatos főtére mennek ki.

Idefelé megspórolnak másfél órát, elkerülik a férj és feleség közötti vitát, pl. hogy „mondtam, hogy korábban induljunk el”, „ne most fest ki magad, hanem majd a kocsiban” stb. és összeveszve mennek a színházba. Ide Pécsről, Dunaújvárosból, Szekszárdról, Bonyhádról, Paksról egy-másfél óra alatt ideérnek, és ugyanolyan játékszíni vagy bármilyen budapesti, fővárosi színházi előadást látnak, amit Budapesten látnának, azzal a különbséggel, hogy a Játékszín fizikai állapotához képest a Barátság Kulturális Központ az a New York-i Metropolitan. Erre mindig rácsodálkoznak, és ettől nagyon sokan jönnek ide, mert itt színházi élményt kapnak.

Tehát ahogy bejön a főtérre a vendég és meglátja a kivilágított Kulturális Központot, az egyenruhás BKK-sokat, és bemegy a színházterembe, ahogyan itt fogadják, azzal ő színházban érzi magát. Azt gondolom, hogy a Csarnokszínházban is ugyanezt lehetne csinálni. Ráadásul bármilyen ilyen ötlet merült fel, akár Summerfest, akár Forrás, akár Pesovár iskola, mindig azt mondták rám, hogy nem vagyok normális. De én szeretem az ilyen merész dolgokat.

– Az elnevezés meglehetősen ideiglenesnek, átmenetinek tűnik. Változhat ez később?

– Azért lett a neve Csarnokszínház, mert senki nem tudja, hogy mi az. Most október 25-e van, és még mi sem. A terveket, a körülményeket már látjuk, a ruhatárat már kitaláltuk – mert az nem úgy megy, hogy bepakoljuk valahova, hanem ki kell találni, hogy 800 embernek hol lesz az osztott ruhatára, merre mennek majd ki, kit hogyan kell majd terelgetni, mi fog ott történni. Kíváncsian várjuk, hogy egyrészt a lakosság hogyan fogja fogadni, és mi hogyan tudjuk megoldani.

– A helyszín bemutatkozása a Szép nyári nap című darabbal történik. Miért emellett döntöttek, mit kap a közönség ebben az előadásban?

– Szép nyári napot. Én azt látom, hogy melyek azok a produkciók, amelyek egy-egy település méretétől függően megtöltenek egy sportcsarnokot. Mondjuk a sportcsarnok általában nem a mi 700 fős kis sportcsarnokunkat jelenti, hiszen Veszprémben 15 ezer, Debrecenben is tizenvalahány-ezer ember fér be az ottani csarnokba. Tehát a Mamma mia-t nyilván nem érdemes elhozni 800 fő miatt, mert pl. a Madách Színházban is 1500 ember tud leülni. De megvannak azok a nagyon jó minőségű, utaztatásra szánt musicalek a zenei sajátosságaikkal, történettel ami habkönnyű, és nem túlzottan, tehát nyilván nem egy Turandot-t fogunk idehozni.

A Szép nyári nap az operettszínházból indult el, talán egy időben született a Mama mia-val, ami az Abba slágerére épül. Nekünk van egy „magyar Abbánk”, mondjuk azt, a Neoton família. Neoton-slágerekre épül ez az együgyű, építőtáborban zajló történet. Egy generáció számára az építőtábornak bizony van kultikus jelentősége. Ezek nagyon jó Neoton-slágerek Falusi Mariannal, kiváló énekesekkel, rendes színpadon, rendes fény technikával előadva. Ez egy sorozat lesz reményeink szerint, így első nekifutásra azt gondoltuk, hogy ez biztosan fölcsigázza majd a kedves közönség érdeklődését. Egyébként a jegyek 98%-a már elkelt.

– Nemcsak a bemutatóra, hanem már a folytatásra is készülnek tervek…

– Ebben a sorozatban tervezzük még, hogy majd a februári időszakban – a régi nagy Savaria táncversenyek mintájára – egy olyan versenytánc, latin táncshow érkezik meg, amit nem is lehet színházteremben bemutatni, mert nekünk sportpálya méretű parkettás helyszín kell. Februárra, picit a Valentin-naphoz közelebb gondolunk egy ilyen sportcsarnokbeli eseményre, ahol a küzdőtéren elegáns asztaloknál elegáns hölgyeket és urakat látunk. A versenytáncnak egy fontos része, hogy ott ülnek az emberek a lelátón, de van egy olyan asztalsor, ahol csak nagy estélyiben vagy kis estélyiben lehet ülni, mert van ennek a műfajnak egy varázsa, meg egy sajátossága. Itt a műfaj világbajnokait szeretnénk felléptetni, egy latintánc világbajnokság-est bemutató alkalmával.

Aztán talán érkezik még majd színházi előadása az Anconai szerelmeseknek a nagy olasz slágerek mintájára, ebben is Sári Éva, Egyházi Géza, fülbemászó dallamokkal. Igazából ami nagyon fontos, hogy az előadás minőségi legyen, és a sportcsarnoki környezetben valóban kellemes zenei élményt nyújtson, jó táncosokkal, könnyed történetekkel. Ilyen még nem volt a városban, lehet, hogy soha többet nem lesz, de megpróbáljuk felfedezni új helyszíneket. Ez egyébként egy folyamat, hiszen nem titok, hogy a Summerfest átalakult, Nemzetközi folklórfesztivál és összművészeti és kulturális rendezvénysorozat lett belőle a járvány és a gazdasági válság miatt.

Idén 8 estén érvényes színházbérletet lehetett váltani, amit a bérletes színházi közösség szinte mind el is vitt. De most egyet lépünk előbbre, úgyhogy a Summerfest nulladik napján szabadtéri, lelátóval ellátott színpadon, nagy operett előadás lesz, mégpedig a Csárdáskirályné Kállai Borival, sztárfellépőkkel, Teremi Trixivel, élő zenekarral.

– A Csarnokszínház mellett gondolom nem feledkezünk meg sem a BKK többi kulturális programjáról, sem a jövő év nagy rendezvényeiről…

– A következő lépés, hogy megnyitjuk a szabadtéri színpadot egy szabadtéri operett előadással, élő zenekarral, 1500 fős közönséggel. Tárgyalásaink vannak az Operaházzal, mert én nagyon szeretnék egy klasszikus, vagy egy Bohéméletet, vagy egy Turandot-ot, vagy egy Aidát, vagy valami nagy operát a Szent István téren, Szeged mintájára. Szeged kicsiben.

Meg merném kockáztatni, hogy ha itt lenne egy operaelőadás, mint a Traviata, tehát a klasszikus népoperák közül valamelyik felcsendülne itt a szabadtéri színpadon, akkor a környék, de még Budapest déli része is idejönne, mert nem mindenki akar elmenni Szegedre, hogy ilyesmit lásson.

– Olyan nagyszabású programokról van szó, amelyek egy nagyvárosi kulturális életnek is dicséretére válna. Hogyan valósul ez meg, mi motiválja Önt és csapatát?

– Százhalombatta amúgy egy térségi kulturális főváros, ezért egy olyan minőségű városnak – még akkor is, hogy ha zsákváros, tehát nagyon sok kitörési lehetősége nincs – kulturális értékhordozóval lehet kitörni. És ahogy a gagyi egyébként teret hódít, a másik oldalról az idő bizonyos szempontból nekünk dolgozik, mert egy másik minőségű közönség viszont éhezik a minőségi kultúrára. A minőséggel minőséget lehet teremteni, ami minőséget generál az emberi viselkedésben is. A kulturális központnak az a feladata, hogy a város életminőségét kultúrával és minőséggel emelje. Most szerencsés helyzetben vagyunk, nem vagyunk sokan, zsákváros vagyunk, nincs 40 ezer betelepülő akiknek nincs a településhez, mint Érd esetében, és ettől felborult az egész települési szerkezet. Ezért számunkra az a minimum, hogy mutassunk példát. Ha meg tudjuk tenni, akkor ne üljünk fel a gagyi hullámra, meg az értékválságra, mutassuk meg, hogy mi ebben a városban tudunk értékeset is, meg tudunk népünnepélyt is, meg tudunk szórakoztatót is, hiszen az Óvárosi Napok nagyon másról szól, a Battai Napok is, a Summerfest meg főleg, de a Battai Napokon három nap alatt van 20 ezer ember, a Summerfesten meg tíz nap alatt van 20 ezer ember.

Ezek nagyon fontos hivatásbeli küldetések, tudatos stratégiák. Most azt szeretnénk, hogy a Csarnokszínház megteljen, és utána a kollégáimmal összenézzünk, hogy megcsináltuk. És akkor azt mondaná valami magas szintű döntéshozó, hogy „a manóba, nincs ezeknek sportcsarnokuk, mégis meg tudták csinálni, hát megérdemlik, hogy legyen”.

Legyen így!