Terápiás nyíltság

Százhalombattától Cardiffig

Czifrik Katalin

Óriási figyelmet váltott ki az országos sajtóban a százhalombattai származású intenzív terápiás-aneszteziológus szakorvos, Szakmány Tamás, akit a COVID-járványban nyújtott orvosi és kutatói teljesítménye elismeréseként a Brit Birodalmi Rend tagjává emelt II. Erzsébet királynő. A Walesben élő, negyvennégy éves professzor szinte minden vele készült interjúban kiemelte a nyílt kommunikáció jelentőségét a járvány kezelésében. A pandémia első hulláma során 160 órás dokumentumfilmet vettek fel kollégáival a newporti Royal Gwent Kórház COVID-betegeket gyógyító intenzív osztályán, amelyet a magyar professzor vezet. A felvételeket a BBC szerkesztette és mutatta be. Szakmány Tamás a forgatásról azt mondta, nem zavarta őket a munkában, sőt, „csaknem terápiás jelentősége volt számunkra, mert megmutathattuk, mit csinálunk, mit gondolunk a járványról.”

A nemzeti tévétársaság korábban, 2018-ban is készített dokumentumfilmet az osztályon. A több hónapon át forgatott egy órás alkotás első díjat nyert a brit Oscarnak megfelelő BAFTA gálán, és a COVID-filmhez hasonlóan nagy hatással volt közönségére.

Szakmány Tamás szerint nemcsak az emberek bizalma érdekében kell átláthatóvá tenni a járványadatokat, hanem azért is, mert naprakész és hiteles adatok hiányában a szakemberek sem léphetnek fel hatékonyan a fertőzés terjedése, a betegek gyógyítása érdekében.

„Nagy-Britanniában bárki hozzáfér azokhoz a hetente frissülő adatokhoz, hogy hol hányan, milyen életkorban, pontosan miféle alapbetegséggel vannak lélegeztető gépen, mennyi ideig kezelik őket intenzív osztályon, és milyen a túlélési arány. Ebből az adatbázisból tudom követni a trendeket. ”

Úgy véli, a társadalmat is érdemes másként megszólítani, hogy komolyabban vegyék a fenyegetettséget: „Azt kellene kiemelni, ami engem is megérintett: a vírus közel van, családtagokat, barátokat is veszélyeztet.”
Nem tudja, csak sejti, hogy egy kollégája jelölhette a magas rangú kitüntetésre, de sokat mond az a tény is, hogy erre egy mindenki által elérhető kormányzati honlapon került sor.

A magyar származású professzor a COVID első hullámában személyesen felelt azért, hogy a walesi intenzíves hálózatban mindig legyen elég védőfelszerelés, gyógyszer, eszköz és megfelelő számú szakszemélyzet, a terápiában a legújabb kutatási eredményeket alkalmazta kollégáival, és saját adatgyűjtésükkel, kutatási eredményeikkel az első perctől hozzájárultak ahhoz, hogy minél többet tudjunk meg a COVID-betegségről, valamint annak gyógyításáról.

„Magyarországon már harmadéves medikusként bekapcsolódtam a tudományos munkába. Mindig is az volt a célom, hogy a gyógyítás mellett a kutatással is foglalkozzam.” – mondta erről. A Transzlációs Medicina Alapítvány segítségével a világjárvány kezdete óta webináriumokon osztotta meg a walesi tapasztalatokat itthoni kollégáival.

Ellenzi az orvosok röghöz kötését. Nemcsak azért, mert ő szép karriert köszönhet a külföldi munkának, hanem azért is, mert az elmúlt tizenhat évben sok magyar kollégának tehette lehetővé, hogy néhány évig Angliában tanuljanak, majd hazavigyék a tapasztalatokat és a nemzetközi kapcsolatokat. „Ez most a világjárvány idején különösen fontos, egyszerűbb engem fölhívniuk, mint bármelyik ismeretlen angol kollégát, hogy itt van ez a beteg, ti mit csináltok ilyen esetben.”

A brit és a magyar helyzet összehasonlítása során a nyílt kommunikáció mellett a szakápolók magas számát is kiemeli. „A brit intenzíves társaság ajánlása szerint minden lélegeztetett betegre egy nővérnek kell jutnia, napi huszonnégy órában.” Az intenzíven az emberi munka fontosabb a gépeknél, nagyrészt ezen múlik a betegek túlélési esélye – hangsúlyozza.
Szakmány Tamás szerint mindenkinek tudnia kell, hogy ha visszautasítja az oltást és elterjeszti a vírust, akkor biztosan lesz olyan a környezetében, aki ebbe belehal.

A kollégáival végzett tudományos kutatás szerint genetikailag is erősen meghatározott, hogy kiknél alakulhat ki súlyos szövődménye a koronavírusnak. Tanulmányuk azonban arra is rávilágított, hogy ha valaki ilyen genetikai mutációval rendelkezik, és nem hat nála a szokásos kezelés, van három-négy olyan gyógyszer, amivel esetleg vissza lehet fordítani a folyamatot.

A covidos betegek gyógyításában Szakmány Tamás kórházi fertőzésekkel kapcsolatos kutatási eredményeit is hasznosítani lehet. Mint mondja, a szepszis a szervezet nem jól kontrolált immunválasza. Ez történik a COVID tüdőgyulladás-szövődményénél: „Két-három héten át küzdünk az intenzív osztályon, hogy kordában tartsuk a helytelen immunválaszt, és biztosítsunk időt a szervezetnek, hogy önmaga tudja visszafordítani a kóros folyamatokat.”

A magyar orvosprofesszornak nincsenek kétségei afelől, hogy végül sikerül majd legyőzni a világjárványt: „Tíz hónap alatt új gyógyszereket találtunk fel, kifejlesztettünk négy-öt hatékony vakcinát. Az, hogy mikorra sikerül legyőzni a vírust, sokban egészségügyi szervezésen és bizonyos tekintetben politikai akaraton is múlik.”

A Százhalombattán nevelkedett Szakmány Tamás állatorvos akart lenni, de Szerényi tanár úr az érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban meggyőzte, hogy inkább általános orvosképzésre jelentkezzen. Ő az első orvos a családban, szülei közgazdászként mentek nyugdíjba. Édesanyja néhány évig a százhalombattai önkormányzat pénzügyi-számviteli csoportvezetője volt.
Tamásnak, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett intenzív terápiás és aneszteziológus szakorvosi képzést követően, a pécsi egyetem liverpooli kapcsolatai révén 2004-ben lehetősége nyílt részt venni a brit szakorvosképzésben. 2005-ben azonban megtudta, hogy ha nem tér haza egy hónapon belül, megszüntetik a pécsi klinikai állását.

Mivel a képzés közepén járt, Liverpoolban folytatta a munkát. Öt éve a Royal Gwent Hospital súlyos betegeket ellátó részlegének orvosa, majd vezetője lett. Emellett a Cardiffi Egyetem professzora, ahol a gyógyítás mellett az intenzív terápiás kutatást vezeti.

Úgy véli, a pandémia mellett idén a Brexit kedvezőtlen hatásai is sújtani fogják a briteket: „A Brexit-eredményről ausztráliai utamon értesültem. Ha a gyerekek nem lettek volna Angliában, talán Sydneyben maradok. Nem értettem, miként lehet ekkora őrültséget, ilyen gazdasági halálugrást elkövetni. Persze, sokan könnyen befolyásolhatók, felheccelhetők primitív szlogenekkel.”

Feleségével, aki szintén orvos, a pécsi egyetemen ismerkedett meg. Tizennégy éves fiuk és tíz éves lányuk már Nagy-Britanniában született.
Szakmány professzor szenvedélyes búvár: „Ötven-hatvan méter mélyen nincs zoom, nincs mobiltelefon, csak magamra, a társamra meg a látnivalókra kell figyelnem. Nekem ez jó kikapcsolódás.”

Édesanyja, Szakmányné Bilik Mária a Százhalom Magazinnak elmondta, hogy szilveszter reggel, munkába indulás előtt hívta fel őket a fiuk a kitüntetés hírével. „Nagyon boldogok voltunk, először nem is értettük. Hát, ez őrület! – mondogattuk.” Később elégedettséggel nyugtázták a magasrendű elismerést, hiszen Tamás imádja a munkáját, akármilyen fáradt, örömmel megy a betegeihez, és nemcsak Nagy-Britanniában, hanem az Egyesült Államokban és természetesen itthon is ismert képviselője a szakmájának. Rendszeresen tart előadásokat tudományos konferenciákon, továbbképzéseken.

Amikor a külföldi élet mellett döntött, elfogadták. Bár egyetlen gyermekük, de ez az ő élete. A család rendszeresen hazalátogat az iskolai szünetekben, de tavaly augusztusban csak Tamás felesége és a gyerekek érkeztek, őt lefoglalta a munkája. Utoljára egy éve, tavaly januárban ölelhették meg, és abban bíznak, hogy ősszel újból találkozhatnak vele. Előbb biztosan nem.