Évszázados hagyományok
Szegedinácz Anna
A szerb búcsú kapcsán kerestem fel Kaplan Pavle atyát, hogy az idei programról tájékozódjam tőle. A templom ebben az évben lesz 270 éves.
– Terveznek-e a jubileumra külön ünneplést – kérdeztem:
– Többszörös jubileumot ünneplünk az idén. A templom 1750-ben épült. Van egy másik évfordulónk, a kőtemplomot megelőző, de már második fatemplom 300 éve épült – 1720-ban. Ennek külön rendezvényt nem szervezünk, csak megemlékezünk róla. Már 300 évvel ezelőtt azon a helyen, ahol az oltár van volt a legrégebbi szentély. Az oltár még régebbi, mint az 1720-ban épült templom. E köré építették a második fatemplomot. 1750-ben készült el mai formájában a barokk kőtemplom – téglatemplom.
Az idei búcsút a több évszázados hagyomány szerint ünnepeljük. A jubileumra tekintettel szeptember 21-én délelőtt lesz a Szent Liturgia a szentmise – ahogy a katolikusok nevezik – püspöki liturgiával. Több mint tíz pap lesz segítőnek Pantelics Lukián budai orthodox püspökatya mellett, és három diakónus.
Egyházközségünk a Budai Szerb Orthodox Egyházmegyéhez tartozik, mely a Belgrádi Patriarchátus része.
Ha már a jubilumokról beszélünk az idén több olyan alkalom volt, amiről szerettünk volna közösen megemlékezni, de a vírus közbeszólt, nem lehetett egységes ünneplés. 100 éves évfordulója volt a szétszakított Szerb Orthodox Egyház egyesülésének. Szent Száva által 1019-ben nyerte el függetlenségét, mely akkor még csak Érsekség volt. Ő kapta meg az Egyetemes Patriarchátustól az önállóságot.
Utána a Nemanyity család egyik leszármazottja, Dusán cár a Patriarchátus rangjára emelte. Így volt ez egészen 1775-ig. A török uralom alatt, hogy megossza a Szerb Orthodox Egyházat, különböző juriszdikciókra (joghatóságokra) osztotta.
Az egyesítés politikai háttere az volt, hogy az I. világháború után létrejött Szerb-Horvát-Szlovén királyság – ami a régi királyi Jugoszlávia volt és onnan jött a késztetés –, hogy a Szerb Orthodox Egyház is újra egyesüljön. Egyik ösztönzője az egyesülésnek az akkori budai püspök, Georgie Zubkovics volt, aki 1913-tól 1951-ig, egészen haláláig volt a püspökség vezetője.
Utána az akkori politikai helyzet nem engedte meg, hogy budai püspököt beiktassanak. A Budai Szerb Orthodox megye viszont itt maradt Magyarország területén. Püspök nélkül. Egyházfőhatóságilag a Belgrádi Patriarchátushoz tartozott.
Szintén jubileum, évforduló Szent Száva ünnepe. Hogy párhuzamot vonjunk az Árpádházi Szent István fia Imre herceg személyével, ő az akkori Nemanyity dinasztia királyi utódja volt. Aki nem király lett, hanem elment Athosz szigetére szerzetesnek. 1020-ban missziójával akadályozta meg, hogy II. András magyar király a szerb királysággal háborúzzon. Tehát ez a magyar-szerb kapcsolatoknak 800 éves évfordulója.
Az idei szerb búcsúról. Délelőtt püspöki misével kezdődik. A liturgia vége előtt a hívőkkel tradicionálisan körmenetben megyünk el zászlókkal az orthodox keresztig. Majd megszentelik és imádkoznak. Visszajönnek a templomba, befejeződik a liturgia. Mise után a papokat, meghívott vendégeket étteremben látjuk vendégül ebédre.
Délután négy órakor kezdődik az ünnepi vecsernye. Az a szokás nálunk, hogy minden búcsúnak védnöke van. Mi a búcsú komájának hívjuk. Idén Szőke Alexandra – a Kozárovics család tagja, leszármazottja – vállalta családjával.
A hagyomány szerint a komának az a kiváltsága, hogy ezt az ünnepségi láncot átadja a következő év, 2021 komájának. Az ünnepi kalács és koljivó (szentelt búza) szentelése után a kalács egy szeletével adja át a komaságot annak a személynek, akit kiválasztott.
Jövőre a lányom, Káplán Mirjana lesz a koma. Őket a férjével tavaly június 8-án a püspök atya adta össze a battai szerb templomban. Ők veszik át a jövő évi komaságot. A szertartás után Tökölről Halász Laciék jönnek muzsikálni. Fellép velük a Tabán tánccsoport is. A másik kislányom, Szofia a tánccsoport tagjaként lép fel velük. A kerti kis vigasság után a battai hívők hazaviszik vendégeiket és otthon megvacsoráznak. Utána este – reméljük a jelenlegi jogszabályok lehetővé teszik – 11 óráig tarthatjuk a bált a Zenálkó Etel Óvárosi Művelődési Házban.
– Arról is kérdezném a plébános urat, hogy az elmúlt többszáz év után milyen jellegű egyházi dokumentumok maradtak fenn a battai szerb egyházközségnél vagy esetleg mi került a Szentendrei Szerb Orthodox Egyház Gyűjteményébe?
– Szerencsére nagyon sok dokumentum maradt fenn. A keresztelő könyvek 1724-től vannak meg. Nálunk elég komoly egyházi adminisztráció volt. Például: házak összeírása – amit protokollnak nevezünk. Ki a családfő, hány tagú a család? Egyházi üléseknek a jegyzőkönyvei, statisztikák, pénztárkönyvek. Ezek megvannak és leltárba vannak véve.
Ami nagy feladat még, hogy az adatokat föl lehetne dolgozni, mert belőlük sok olyan tény derül ki, amiből szeretnénk egy kis monográfiát készíteni. Nagyon sok olyan anyag van, amin még dolgoznunk kell, de folyik a kutatás, bár lassan. Ahogy előrehaladunk a kutatásban egyre több olyan adathoz jutunk, ami azt szolgálja, hogy ebből összeálljon egy kép. A feldolgozásba másokat is bevontunk segítségül. A tervünk, hogy belátható időn belül megszülessen egy írásos anyag.
– Milyen nyelven fog megjelenni?
– Szerbül biztosan. Van egy történész barátom, ő Rácalmásról, Bátaszéki szerbekről írt. Azok kétnyelvű kiadványok, mert ott nagyrészt olyan hívők vannak, akik közül már kevesen beszélnek szerbül. Természetesen a magyar közönségnek is szeretnénk bemutatni, hogy bár az Őshazát elhagyni kényszerülve, de jó szándékkal érkezve új hazára leltünk.
