Felkerülhetünk a világ régészeti atlaszára

Sikerekről és reményekről a „Matrica” Múzeumban

Nagy-Rakita Melinda

Vicze Magdolnával, a „Matrica” Múzeum és Régészeti Park igazgatójával beszélgettünk az elmúlt év tapasztalatairól, a 2020-as év várható eseményeiről. Sikerekről, reményekről, lehetőségekről, tervekről…

– Hogyan értékeli a 2019-es évet? Mit tart az év legfontosabb mozzanatának. Mi volt az, ami nehézséget okozott, esetleg nem terv szerint sikerült?

– 2019 egy nagyon érdekes év volt mind a pozitívumok, mind a kisebb sikertelenségek tekintetében. Összességében azonban, ha a legvégét nézzük – mivel a múzeumok életében mindig a legfontosabb értékmérő a látogatószám – hatalmas plusz a tavalyi év. Ez persze nem azt jelenti, hogy olyan nagyon magas volt ez a szám (tízezer fő a „Matrica” Múzeum és a Régészeti Park összességében), de végre elindult felfelé.

2007-2008 óta, a válság miatt, illetve egyes rendelkezések következtében, folyamatosan csökkent a „Matrica” Múzeum és a Régészeti Park látogatóinak száma. 2010-11 között egy oktatási rendelettel elvették az iskoláktól az addig még létező múzeumi órákat. Tehát a pedagógusok többé nem tudták ezeket elszámolni és ez hatalmas visszaesést eredményezett.

A 2010-es évek közepén az Önkormányzat kényszerült a kutatási intézményeinek, ezek között elsősorban a múzeum költségvetésének igen jelentős csökkentésére. Ami sajnos tükröződött a mi programszámainkban. Emiatt a – mondjuk úgy luxus – programjainkat egy picit testre kellett szabni. A látogatószám csökkenésének tehát nagyon sok összetevője volt. Ennek ellenére én mindig azt mondtam, hogy a mi szakmai tudásunkat, lelkesedésünket, erőbedobásunkat mindez nem szabad, hogy befolyásolja.
A tavalyi évben ezen kívül is több tekintetben éreztük a pozitív tendenciákat. Hiszen a fenntartói támogatás is nagyon gördülékenyen ment. Nagyon jól együtt tudtunk dolgozni az önkormányzati programokkal. Az hiszem, ez egy önkormányzati intézmény számára nagyon fontos.

Amit én minden alkalommal kudarcként élek meg az, hogy a pályázati lehetőségeinket nem tudjuk minden irányban maximálisan kihasználni. Ennek oka alapvetően az, hogy a beadásig a határidők nagyon rövidek és a pályázatok nagy részében most már mindenképpen fenntartói döntés, vagy akár aktív fenntartói együttműködés szükséges. Gyakran egyszerűen csak az önkormányzati ügymenet miatt nem tudjuk betartani azokat a határidőket, amelyeket kitűznek.

– Van-e (várható-e) 2020-ban olyan változás a múzeum életében, ami meghatározó lehet, ami még eddig nem volt?

– Erről beszéljünk öt hónap múlva. Vannak tervek, elképzelések természetesen, de még csak január van, éppen csak az év eleje. Nagyon-nagy változtatást ugyan nem tervezünk, de én reménykedem abban, hogy lesznek olyanok, amelyek eredményt hoznak.

– Százhalombatta életében a 2020-as év különös jelentőséggel bír, hiszen ötven évvel ezelőtt emelkedett a település városi rangra. Hogyan készül a Múzeum a jubileumra?

– A város 50. évfordulója – én úgy gondolom -, meghatározza a múzeum életét is. Mi ezt a fontos eseményt a várossal együtt szeretnénk ünnepelni. Természetesen azonban nem tudjuk saját profilunkat megtagadni, ezért egy kiállítással és egy kötettel készülünk. Legalább egy időszaki kiállítással és egy könyvvel mindenképpen szeretnénk a magunk részéről is hozzájárulni az ünnepléshez.

Tudjuk azonban azt is, hogy a város vezetése ennél többet szeretne, és mi boldogan veszünk részt minden plusz feladatban, ami adódik számunkra. Gondolok itt kvíz összeállítására, játékok megrendezésére, stb. Minden munkatársukkal együtt aktívan szeretnénk részt venni a városi megemlékezésekben. Ami reményeim szerint szerteágazó lesz.

Idén egyetlen egy kiállítást tervezünk. Természetesen a város öten évét készülünk egy helytörténeti kiállítással megjeleníteni. Eredeti dokumentumokkal, fotókkal és remélhetőleg látványos installációkkal. Picit megmutatni a városlakóknak, hogyan is nézett ki itt minden ötven évvel ezelőtt, vagy mi minden történt az elmúlt ötven évben. Pontosan az évforduló jelentősége miatt nem tervezünk más időszaki kiállítást.

Nem szabad elfelejteni, hogy a „Matrica” Múzeum mind térben, mind minden egyéb tekintetben egy kis múzeum. Ami azt is jelenti, hogy időszaki kiállítótermünk csak egy van. Általában két-három időszaki kiállítást szervezünk, hogy minél többet tudjunk a százhalombattai közönségnek nyújtani. Most csak ezt az egyet, de ez nem azt jelenti, hogy akkor semmi más nem történik. Reméljük, hogy az iskolák szintjén lesznek olyan rendezvények, amelyekhez tudunk kapcsolódni akár helyszínként, akár résztvevőként. Mindenképpen szeretnénk háttéranyagot, hátteret biztosítani, vagy akár színteret.

A kötetről csak annyit mondok elöljáróban, hogy nagy várakozással készülünk egy rendhagyó könyv elkészítésére. Ami a klasszikus értelembe vett múzeumi kiadványok tematikájában rendhagyó. De talán éppen a 21. századi közönségnek, akiknek szól, a gondolkodásmódja, ízlése vagy kívánalmai szerint készül.
Természetesen a kötethez kapcsolódóan lesz egy könyvbemutató is.

– Olvasóink számára nem ismeretlen (mi is többször írtunk róla) az az Európában egyedülálló ásatás, amely több, mint húsz éve folyik az Óvárosi Földváron. Hol tart most a feltárás, volt-e az elmúlt évben és lesz-e idén is folytatás?

– Igen, tavaly is volt és az idei évben is tervezzük. Nagyon reméljük, hogy a város támogatása kitart addig, amíg leérünk a tell település, az ötméteres rétegsor aljáig. Hogy át tudjuk adni a nagyközönségnek és a százhalombattaiaknak. (A tell arab szó, többrétegű településforma, több évszázados egyhelyben lakás eredményeként kialakult települést jelent – szerk. megj.) Nem elfelejtve, hogy ezzel Százhalombatta felkerülne a világ régészeti atlaszára. Ha pedig egyszer egy városnév oda felkerül az nagyon sokáig ott is marad. Hiszen ez azt jelenti, hogy egy komoly, megalapozott és valóban jelentős őskori lelőhelyről van szó.

Az idei év legfontosabb eseménye számunkra talán az lesz, hogy az ásatás július helyett augusztusban folytatódik. Ennek az oka, hogy 2020. augusztus utolsó hetében a világ szinte minden részéről közel háromezer régész fog ellátogatni Budapestre. Az Európai Régészek Szövetsége (European Association of Archaeologists / EAA) itt tartja 26. (éves) konferenciáját. Ezeken az összejöveteleken mindenkinek, aki bárhol a világban tanul, oktat és Európa történetével, régészetével foglalkozik, annak helye van.

Ez alkalomból a százhalombattai ásatás, a Régészeti Park és a „Matrica” Múzeum egyike a hivatalos kirándulások célpontjának. Ami azt jelenti, hogy a magyar szervező és a nemzetközi szervező bizottság úgy gondolta, a százhalombattai kutatásokkal ki lehet állni országos szinten nemzetközi megmérettetésre.

Habár ez elsősorban az ásatásról szól, én biztos vagyok benne, a látogatók nagy része meg fog döbbenni a Régészeti Parkon is. Mert természetesen a Parkot is megmutatjuk, ott fogjuk vendégül látni a szakembereket. Ezzel is növelve a hely ismertségét.

A parkos programjainkkal kapcsolatban az a meglátásunk, a tavalyi év hihetetlenül sikeres volt és annak tapasztalatai alapján szeretnénk folytatni azt, hogy a helyi közösségek felé közösségi térként ajánljuk, nyújtjuk a Régészeti Parkot.

Várjuk, hogy helyi közösségek, nyugdíjas csoportok, pedagógus szövetségek, vagy ifjúsági szerveződések jöjjenek és tartsanak nálunk nyílt napot, esetleg egy kiránduló- vagy versenynapot.

Hihetetlen boldogsággal tölt el bennünket, hogy a tavalyi évben a puli-szépségversenytől kezdve az íjászbemutató és -versenyig nagyon sok civil szervezet megtalált bennünket. Hogy végre úgy és arra használta a Régészeti Parkot a közönség, amire egy 21. századi múzeumi intézmény vágyakozik. Közösségi tér voltunk és a közösségek használtak bennünket. Nemcsak mi kínáltunk valamit, hanem ők jöttek és akartak tőlünk valamit, és ez csodás. Azt várjuk, reméljük, hogy 2020-ban is így lesz.