Június 27. – Szent László-napi ünnepség

Németh István

Ebben az évben már nem én töltöttem be a Százhalombattai Római Katolikus Plébánia világi elnök tisztségét. Májusban megkerestek a plébánia és más szervezetek, és megbíztak az egyház részéről a június 27-i Szent László napi megemlékezés megszervezésével.

A felhatalmazást megkaptam azzal a kikötéssel, hogy a plébániának erre költségvetése nincs, és más források sem állnak rendelkezésükre. Így vállaltam el a megemlékezés lebonyolítását. A plakátokat Brückner Dénes kivitelezte, a hangosítást és berendezést Pallagi László instrukciói alapján Kedves Patrik végezte.

A Szent László templom melletti téren 17.30-kor kezdődött a megemlékezés. Jómagam köszöntöttem a megjelenteket és a különböző szervezetek tisztviselőit. Az a különleges helyzet állt elő, hogy köszönthettem az ünnepségünkön Arany Ferenc leendő plébánosunkat, akinek jelenlétéről 17.10-kor értesültem. Ő pont akkor spontán, nem is tudva a megemlékezésről leendő lakhelyét jött megtekinteni.

Ezt követően elénekeltük közösen a Himnuszt, majd az ünnephez kapcsolódó gondolataimat osztottam meg a jelenlévőkkel. Mits atya, volt plébánosunk tréfás szavaival kezdtem mondókámat. „Mondjatok valami jót, az se baj, ha nem igaz.” Biztosítottam a közönséget, hogy csupa jót és igazat próbálok mondani. Megköszöntem a személynek vagy közösségnek azt a gondolatát, hogy a plakátokon Szent László Napi Búcsúra hívta Százhalombatta lakosságát. Mindig is ezt szerettük volna, hogy Szent László védőszentünk kerüljön gondolataink középpontjába.

Egy ajánlással folytattam mondandómat Százhalombatta lakosai felé. Keressék, érdeklődjenek Szent László tettei után.

Olyan városban élünk, ahol egy hatalmas feldolgozóüzemben végződik a Barátság Kőolajvezeték. Ezen üzem, ami hivatott hazánk energiaellátásának biztosítására – e háborús időben – sokak szemében célpontként szolgálhat. Ezért különös bizalommal forduljunk Szent Lászlóhoz városunk, hazánk, családjaink védelméért.

Majd két példa következett Szent László életéből. Az egyik a keresztény optimizmus, amikor szomjazó katonáinak vizet fakaszt a sziklából. A másik a keresztény realizmus és moralitás, hogy győzze le az erőből politizálást, amikor évekig nem koronázhatja meg magát, mert törvényes rend szerint Salamon a koronázott király.

A beszéd végén felhívtam a figyelmet Mónus József íjász legújabb isztambuli győzelmére. Harmadszor nyerte meg a hódítók kupáját, amit a törökök rendeznek, és rendszeresen a magyar íjász nyer meg.

Ugyanez történik Kassai Lajos lovas­íjásszal. Jelek ők a mai világban, éppen akkor, amikor rendreutasítanak, eljárást indítanak ellenünk. Pedig a normalitást, békét képviselik ők, az ősi küldötteink, akik a magyar zászló dicsőségéért küzdenek töretlen sikerrel. Ezt követően különböző szervezetek helyeztek el koszorúkat a Szent László-szobornál.

Tamási József atya c. apát elmondta gondolatait a ma emberének Szent Lászlóról, akit az ószövetségi Mózeshoz hasonlított. Záró ének következett, Boldogasszony Anyánk, Székely himnusz és Szózat.

Mielőtt az ünnepségen megjelenteknek megköszöntem volna a részvételt, gratuláltam Attilás Győzőnek az elmúlt vasárnap, a szent héten a Szent László templom közösségétől kapott írásos és szóbeli laudációhoz, amihez a templom közössége elismerte Tamási József atya körüli folyamatos és rendkívüli segítségnyújtását. Megköszönve a templomnak tett adományait és sok munkáját. A Jóisten fizesse meg munkálkodást.

Ezt követően bevonultunk a templomba és kezdetét vette Domonkos László előadása a moldvai magyarokról.