Elődeink szellemiségéhez váljunk méltóvá
Interjú Tóth Ernővel, a KÉSZ helyi elnökével
– Néhány nappal ezelőtt, rendkívüli körülmények között ünnepeltük október 6-át, az Aradi Vértanúk napját. Miért tartja fontosnak, hogy egy város közössége, vagy akár egy civil szervezet méltón emlékezzen meg nemzeti ünnepeinken?
– Nemzeti ünnepeinken történelmünk egy-egy olyan meghatározó eseményére emlékezünk, amelynek máig hatása van ránk, magyarokra, de merem állítani, hogy az egész világra. Gondoljunk csak 1848. tavaszára, amikor Európában forradalmak sora tört ki, egy liberális fordulat következett be. Ez a fordulat a forradalmak bukása ellenére is befolyással volt nem csupán Európa, hanem azon túl az egész világ további sorsára is.
Napjainkban éppen annak a levét isszuk, hogy a negyvennyolcas szabadság akkor nem tudott kiteljesedni, tovább éltek a monarchiák. Két szörnyű világháború következett. A királyságokat nem demokráciák, hanem diktatúrák váltották le Németországban, Oroszországban, és szerte a világon. Ma pedig éppen az elfajzott liberalizmus diktatúrájából próbálunk szabadulni.
Március 15-én évről-évre fel kell idéznünk azt az időszakot amikor a szabadság győzött. Ezt a rövid, boldog periódust a dicsőséges szabadságharc, annak bukása, majd október 6., az elkövetkező megtorlások emelték ki a hétköznapi, fizikai világból egy magasabb lelki síkra, amely mindig fogódzkodót adott, ad és adni fog a nehéz napokban.
Kossuth az 1890-es híres beszédében magyar Golgotának nevezte az aradi vesztőhelyet. Nem láthatta előre, hogy az ország végzete 1920-ban teljesedik be a trianoni döntéssel, amelynek fizikai, lelki hatásai máig fájdalmat okoznak. Helyi szabadságharcok még ebben a kilátástalan helyzetben is folytak például Salgótarjánban és Nyugat-Magyarországon. Majd az ország maradéka egészen a háború végéig minden területen zavartalanul fejlődhetett.
Ezt az időszakot két megszállás, két véres diktatúra követte. Azonban éppen akkor, amikor a világ nagyhatalmai sem mertek ujjat húzni a Szovjetunióval, 1956. október 23-án kísértetiesen megismétlődve negyvennyolc, forradalom tört ki, amelyet egy rövid, de annál dicsőbb szabadságharc követett. A pesti srácok bátor önfeláldozása, a csepeli, dunaújvárosi munkások hősies ellenállása, a mecseki láthatatlanok makacs kitartása emelte ötvenhatot egy magasabb erkölcsi magasságba. November 4-én a megtorlások kezdetére és erre lelki felemelkedésre emlékezünk.
A kérdésre válaszolva azért kell ezeken a napokon megemlékezni, hogy felülemelkedve a napi problémáinkon az elődjeink által megteremtett magasabb értékekkel, szellemiséggel teli „tisztaszobába” belépjünk és rájuk emlékezve törekedjünk hozzájuk méltóvá válni.
– Megítélése szerint mennyire közügy városunkban a megemlékezéseken való részvétel?
– Ahogy azt előbb említettem, március tizenötödike október hatodikával, október huszonharmadika, pedig november negyedikével teljesedik ki. Ahol mindkettőre hasonló módon emlékeznek, ott már nem munkál a diktatúrák sötét szelleme. Tudjuk, hogy diktatúrák idején hol egyik, hol mindegyik napra tilos volt emlékezni. Így volt 1849 után egy ideig, majd a második világháborút követően március 15. és október 6. esetében. Az 1956-os forradalomról nem is beszélve. Ötvenhat megtorlói még köztünk élnek fizikailag is, szellemiségük pedig még hosszú ideig sötét, ijesztő árnyékot vet mindennapjainkra.
Az Aradi Vértanúk Napján október 6-án és Nemzeti Gyásznapunkon, november 4-én, továbbá június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napján az elmúlt tizenöt évben civil szervezetek rendeztek megemlékezést. Így sikerült teljesség tenni a március 15-i és október 23-i megemlékezéseket és lélekben eljutni a „magyar Golgotától” a téglagyári völgy felett álló Magyar szabadságért kereszthez, amelynél idén az Összetartozás Évében egy keresztutat építettünk. A jövőben így testi valónkban is végig járhatjuk a magyar golgotát a keresztig, amely az áldozat és a feltámadás jelképe egyben. A megemlékezések történetére visszatekintve bátran mondhatjuk, hogy a részvétel egyre inkább közüggyé válik.
– A fiatalok nemzeti önismeretre nevelését miért tartja fontosnak, és ez nálunk hogyan zajlik?
– Öntudatra ébredésünkkel egyidőben rádöbbennünk, hogy mennyire kicsik, sebezhetőek, védtelenek vagyunk. Szükségünk van egymásra, társakra, a családra, a közösségre, a nemzetre, amelyben biztonságban érezhetjük magunkat. Aki külföldön élt, él huzamosabb ideig, vagy árván, hányattatásban él pontosan érti, tudja miről beszélek.
Gyermekeink számára a biztonságot a szülők, az óvodai, iskolai, majd munkahelyi, közösségek, a haza, a nemzeti összetartozás jelentik. Amelyek egyben a zavartalan fejlődés, az életben való boldogulás lehetőségét is biztosítják. Elengedhetetlenül fontos, hogy tudjanak azonosulni és beilleszkedni a családtól kezdve a kisközösségeken át a nemzetig, azon túl pedig az emberiséghez, az élethez.
A nemzeti önismeret az előbbiek fontos eleme, amelynek átélésében, ha minden rendben van, megszületésünktől kezdve egyre jobban elmélyülhetünk. Ezt a cél jól szolgálják a nemzeti ünnepeken való megemlékezések, illetve a mindennapokban a családi légkör, az oktató-nevelő munka, a vallási, civil közösségek.
Százhalombattán mindenképpen ki kell emelni az 1026. sz. Szent László Király Cserkészcsapat tevékenységét, amelynek során lovagkirályunkhoz méltóvá válnak a gyerekek. Az idei október hatodikai megemlékezésen már ők vitték a prímet élőképpel, versmondással, megemlékező beszéddel.
Hálás köszönettel tartozunk mindenkinek, akik gyermekeinkkel foglalkoznak. Nagyon fontos a pedagógusok, nevelők, közösség, sport vezetők megbecsülése, tisztelete. Ebben még a Haynau-féle vészkorszakhoz képest is akad tennivalónk hiszen Gáspár András, Ferenc József császár egykori lovaglómestere halálos büntetését végül börtönre változtatták.
– A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének milyen eszközei és lehetőségei és partnerei vannak a hagyományok megőrzésében?
– Helyileg szorosan együttműködünk más szervezetekkel, intézményekkel, továbbá köszönettel tartozunk az önkormányzat rendszeres anyagi támogatásáért. Ki kel emelnem a cserkészekkel és a „Matrica” Múzeummal való együttműködést.
Az idén, az Összetartozás Évében, amely egyúttal Százhalombatta várossá nyilvánításának 50. évfordulója az Önkormányzat támogatásával egy közös alkotó pályázatot írtunk ki százhalombattai fiataloknak. A pályázat, amelynek témája éppen a nemzeti összetartozás és szűkebb hazánknak a városnak születése volt a témája, a járványhelyzet ellenére is sikeresen zárult. A nyertesek az önkormányzat jóvoltából értékes díjakat vihettek haza.
Országosan, illetve Kárpát-medence szerte működő Keresztény Értelmiségiek Szövetsége pedig egyre sikeresebb együttműködésben végzi munkáját nem csupán hazai, hanem a határon túli magyar civil szervezetekkel is. Az elmúlt évben létrehoztuk a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítványt, amelynek segítségével kiteljesíthetjük a határon túl élő magyarokkal való együttműködést, nemzet összekovácsolódását.
