Újra gyermekzsivalytól hangos a régi óvoda
Magánbölcsőde és tanoda a Szent László utcában
Jankovits Márta
Van a Szent László utcában egy régi, kúriaszerű épület. Valamikor kiemelkedett a sok nádtetős kis parasztházak sorából. Amire vissza tudok emlékezni, hogy az ötvenes években egy Ács nevű körzeti orvos lakása volt, később Tanácsháza, majd óvoda. Utána több évig lakatlanul állt, mert a Poroszlai Ildikó utcában felépült az új óvoda. A közelmúltban kiderült, hogy az épületet felújítva bérbe vették magánbölcsőde céljára. Lapunk megkereste a vezetőt, Szélpál Esztert, hogy megkérdezzük a falu számára eddig ismeretlen intézmény működéséről.
Megkértem Szélpál Esztert, hogy bevezetőül meséljen magáról, illetve arról, hol és mivel foglalkozott?
– Százhalombattán születtem egy olyan családban, ahol édesanyám, Szélpál Stefánia és a nagynéném, Rédli Éva 2013-ban megalapította NaposHoldas Családi Napközit. Én ebben nőttem fel, és 17-18 éves koromra tudtam, hogy ez érdekel engem is, folytatva a családi példát.
Elvégeztem egy szakirányú vezetői tanfolyamot, aminek köszönhetően átvehettem a bölcsődei részét a vállalkozásnak. Édesanyám szakmai vezetőként maradt a bölcsődében, nagynéném Dunafüreden vezeti a NaposHoldas Tanodát, ahova az általános iskolai alsó tagozatú korú gyermekek járnak. Két éve, hogy különváltam és kerestem a faluban egy olyan helyet, ahol nyithattam egy bölcsődét másfél éves kortól négy éves korú gyermekek részére. Erre a Szent László utcában egy családi házban találtunk helyet, mielőtt lehetőségünk lett volna a régi óvodába beköltözni.
– Tervei szerint mikor fog megnyílni ez az intézmény?
– Januártól szeretnénk három kiscsoportot indítani, persze ez a vírus helyzettől is függ. A faluban régen a templom mellett működött az általános iskola egy része, más helyen az egy tantermes ún. szerb iskola. Régi hagyományai voltak az oktatásnak már 1822-től. Több helyen már az 1920-as évektől óvodába járhattak a gyermekek. Nagy bánatunkra az iskola teljesen kiköltözött a lakótelepre, de az óvoda maradt abban az épületben, amelyben most nyílik a bölcsőde. Nagyon hiányzik a gyermekzsivaj, szinte üresek az utcák.
– Örömmel hallottuk, hogy a több évig üresen álló épületbe újra gyermekek költöznek. Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Szeretném ha nemcsak bölcsőde de egyben egy közösségi tér is kialakulhatna. Mivel az épület adottságai nagyon kedvezőek, így szeretnénk további tevékenységeket is behívni a NaposHoldas Meseházba, mint pl szülőklub, gyermek és felnőtt jóga, judo, hétvégi gyermekfelügyelet, születésnapi zsúrok, ünnepek stb…
– Egy családi bölcsőde, tanoda milyen plusz „szolgáltatást” nyújt a szülők részére? Figyelembe véve, hogy sajátos nevelési igényű gyermekekkel is foglalkoznak, ahol integráltan együtt nevelődnek a gyermekek.
– Egy olyan hely, ahol örömteli a gyermekkor, ahol van időnk egymásra. Együtt gondolkodunk, együtt fedezzük fel a világot. Intenzíven foglalkozunk a gyerekek mentális állapotával. A kíváncsiságukra alapozunk a drámapedagógia, meseterápia, zenei nevelés segítségével.
A gyermekeknek még fejlődik a képzeleterejük, ritmusérzékük, illetve szociálisan is érzékenyebbek lesznek, gyorsabban illeszkednek be egy idegen társaságba. A kis létszámnak köszönhetően egyénre szabott a szolgáltatás. Hagyjuk a gyereket gyereknek maradni, hogy játsszon, rajzoljon, mozogjon, aktívan, tevőlegesen vegyen részt saját fejlődésében, hiszen ilyenkor fejlődnek a legjobban.
– Melyek azok a fő szempontok, amelyekre építi a gyermekek nevelését?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermekek a saját tapasztalásukon ismerjék meg a világot, A Duna-parton begyűjtjük a terméseket ,leveleket kavicsokat, megbeszéljük mit hogyan neveznek, aztán készíthet belőle valamit és hazaviheti mint ajándék. Szabadságra, kreativitásra neveljük őket amitől magabiztos felnőtté válhat.
– Mennyire veszi igénybe tervei szerint a szülőket, esetleg a saját családtagjait is?
– A férjem rengeteget segít, segített ennek a vállalkozásnak az elindításában! A marketing részét teljes mértékben ő menedzseli, ebben nagy szerencsém van, mert a foglalkozása grafikus designer. Természetesen édesanyám, nagynéném szakmailag segít mindenben és édesapám. Nagyszüleim, testvéreim is mellettem álltak, támogattak mindenben!
– A közösségi oldalakon található fotók sok mindent elárulnak az emberről, például, hogy foglalkozik a Felhőjárókkal a Sérültek Alapítványnál.
– Már 16 éves koromban megismerkedtem ezekkel a különleges emberekkel, a „felhőjárókkal”.
(A Felhőjárók Drámacsoport 2003-ban jött létre. Tagjai 20-46 éves közötti felnőttek, akik értelmileg, illetve mozgásukban korlátozottak. Mivel a beszéddel nehezen kommunikálnak itt a mozdulatoké, a gesztusoké, a testbeszédé a főszerep. Számos helyen felléptek nemcsak itthon de sok helyen az országban. Díjak sokaságát kapták meg a teljesítményükért. A szerk. Forrás: Sérültekért Alapítvány internet.)
Megfigyeltem édesanyám és nagynéném drámaóráit és azt, hogyan készül a koreográfia. Sehol még nem éreztem ennyi szeretetet, odaadást és törődést. Mindig közel állt hozzám a mozgás, a színház a drámapedagógia. Ezért is azonnal megfogott, hogy ezeket összegyúrva alkothatok.Egy idő után szívesen bekapcsolódtam a koreográfia készítésbe. Már közel öt éve, hogy a saját ötleteim is színpadra kerültek.
Nagyon élvezem a közös munkát és, hogy felhívhatom az emberek figyelmét arra, hogy egy érintés, egy tekintet mennyi mindent tud elmondani. Mi egy igazi csapat vagyunk, akik igazi érzelmeket közvetítenek az emberek felé. Boldog vagyok, hogy ide tartozhatok. A célom, hogy a bölcsődében is éljek ezekkel a módszerekkel is.
*
Egy közösségben, ami lehet falu, város fontos a gyermekek jelenléte. Szomorú volt látni az üres utcákat, amúgy is olyan korban élünk, amikor az emberek szívesebben zárkóznak be és nemcsak most.
Öröm lesz látni a gyermekeket a Duna parton, a játszótéren, az utcán, hogy újra élet költözzön a gyerekekkel Óvárosba.