Ez egy tanulási folyamat is, ami senkinek sem árt

Interjú dr. Berzéki Ferenccel

Czifrik Katalin

Hol tart a járvány és meddig fog még tartani? Regisztráljunk, oltassuk be magunkat? És ha igen, melyikkel? Milyen az általános egészségügyi körkép, és léteznek-e egyéni túlélési stratégiák? Erről beszélgettünk dr. Berzéki Ferenccel, a Százhalom Egészségügyi Központ vezetőjével.

– Elkezdték a COVID elleni védőoltások beadását a háziorvosok. Hogyan történik ez?

– Listát kapnak a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől, amely alapján felhívják a betegeket és időpontot egyeztetnek velük. Arra törekszenek, hogy aki teheti, jöjjön be a rendelőbe, mert ez sokkal egyszerűbb. Már csak amiatt is, hogy az oltás után húsz-harminc percig figyelni kell a szervezet esetleges reakcióit. Ez alatt az orvos beolthat más betegeket. Szeretnénk, hogy aki csak meg tudja oldani, ne a betegszállítást vegye igénybe, mert arra az egyéb ellátásban van szükség.

– Milyen oltóanyagokat kapnak a háziorvosok, és van-e elegendő?

– Nincs elegendő, de bízunk abban, hogy jó ütemben érkezik az utánpótlás. A gyártóknál hónapokba is beletelik a megfelelő kapacitás kialakítása. A rendelőbe Pfizer, Moderna, Sputnik Astra-zeneca és Sinopharm is ékezett már.

Egyetértek azzal, hogy az orvos tájékoztassa a betegeket az egyes vakcinák előnyeiről és hátrányairól, a betegek pedig döntsék el, hogy felveszik-e az oltást vagy nem. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az EU által jóváhagyott vakcinák előnyt jelenthetnek a későbbiekben az egységes szabályozás során, tehát például abban, hogy ki utazhat majd repülővel és ki nem. Amit viszont leginkább hangsúlyoznék ebben a kérdésben, hogy a legrosszabb oltás az, amit nem adatunk be. Engem egészségügyesként az elsők között oltottak be, de ma is felvenném bármelyik vakcinát. Az a legfontosabb, hogy minél több embert oltsunk be – bármelyikkel.

– Mi lehet e tekintetben a legpozitívabb forgatókönyv?

– Ha három-négy hónap alatt sikerülne átoltani a lakosság hatvan-hetven százalékát, akkor nyárra nagy valószínűség szerint fel lehetne oldani bizonyos korlátozásokat. Addig azonban nem marad más, mint fegyelmezetten betartani ezeket és a biztonsági előírásokat.

– De hát betartjuk, nem?

– Nem! Csak ma négy embert láttam a rendelőben, aki nem viselte szabályosan a maszkját. Ha betartanánk, akkor nem emelkedne a fertőzöttek száma.

– A városban?

– A városban is. Százhalombattán gyakorlatilag felrobbant a statisztika. Nagyon sok tinédzser és kisebb gyerek is megfertőződött, és míg korábban az ő korosztályukban ez nem járt megbetegedéssel, most már igen. Míg ősszel 15-20 főnél nem voltak többen karanténban, most naponta szűrünk ki pozitív eseteket, sőt, naponta akár ötöt. A brit és a dél-afrikai mutáció letarolja a várost, és mindenkinek piszkosul komolyan kell vennie a védekezést.

Én be vagyok oltva, de ha kimegyek az irodából, hordom a maszkot, a bevásárláshoz kesztyűt húzok. Bőrt, mert azt otthon le lehet fújni, és ez így kevésbé környezetterhelő. De az eldobható maszkokat bizony naponta cserélni kell, a pamutot pedig naponta mosni és vasalni, mert amelyik átázott, nedves, az nem véd meg.

– Az említett mutánsok veszélyesebbek?

– Nem okoznak súlyosabb tüneteket, csak gyorsabban szaporodnak, ami miatt több fertőzést okoznak.

– Van tapasztalata a poszt-COVID szindrómáról?

– A feleségemmel tavaly januárban estünk át a fertőzésen, és mindketten észrevesszük, hogy fáradékonyabbak, aluszékonyabbak vagyunk. De sajnos, megfigyelnek az orvosok ennél sokkal komolyabb tüneteket is, amilyen például a feledékenység, az elbutulás, az általános teherbírás csökkenése.

– Azért vége lesz majd egyszer?

– Átmenetileg biztosan. Az a helyzet, hogy ez egy járvány, ha sokan tagadják is. Szembesültünk egy olyan vírussal, amelyik sokkal gyorsabban terjed és változik, mint amiket eddig ismertünk. Míg az influenza egy-két évente mutálódik, a COVID a járvány kitörése óta huszonkétszer tette ezt, ráadásul abban is furcsa, hogy emberről állatra is terjed, és fordítva. Az USA-ban néhány beteg esetében leírták, hogy a testében mutálódott a vírus, nem is egyszer.

Az egy másik újdonság, hogy az influenzajárvány viszont elmaradt. Valószínűleg megvédett minket a maszk, nemcsak a kórokozótól, hanem a hideg levegőtől is. De ha jövőre esetleg már nem lesz rajtunk, ez is nagy gondot okozhat, mivel egy év kimaradt az influenzával való együttélésünkből.

– Akkor most már életünk végéig maszkban kell járnunk?

– A szennyezettség és az éghajlatváltozás miatt rendkívül gyorsan változik a környezetünk. Pécsett maláriát terjesztő szúnyogot fogtak. Ez egy trópusi betegség. Fel van rá készülve a szervezetünk? Nincs! Nyilván fejlődnek a technológiák, lesznek a kezünkben új eszközök, de megszüntetni, felszámolni nem tudjuk ezeket a veszélyeket – akár természetes, akár mesterséges eredetűek.

– Ezzel azért nehéz megbarátkozni.

– Régóta nem volt a Földön nagy kiterjedésű háború. Ez most az. Viszont nem hullanak bombák és nem lőnek ránk. Aki elvesztette a munkáját, azon össztársadalmi feladat segíteni, mert lesz majd nyitás, és akkor újra nagy szükség lesz rá, de el kell fogadnunk, hogy bármikor jöhet egy járványhelyzet újra.

– Azt jól gondolom, hogy ha nem tartozom különösen veszélyeztetett csoportba, akkor nem regisztrálok, mert egyelőre úgysem tart még ott az oltási folyamat?

– Nem gondolja jól, mert regisztrálni kell, hogy haladjon az egész. Az adatait félti? Azokat úgyis felveszik az oltás beadásakor.

– Lesz oltási igazolvány?

– Mindenféleképpen. Biztos vagyok abban, hogy az EU-ban egységesen fogják szabályozni, hogy mit lehet majd csinálni oltással és anélkül. Persze, rengeteg butaság is elhangzik ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Szakemberektől, szakmai oldalakról kellene tájékozódni.

– Azért a hazai hivatalos kommunikációt elnézve értem, ha sokan bizalmatlanok és találgatnak.

– Biztos, hogy nem lesz attól valaki mindentudó, hogy politikai vezetőnek választják, de szerintem általában nem jó dolog, hogy most hirtelen mindenki „virológusnak vagy járványügyi szakembernek” képzeli magát.
Míg tavaly márciusban tapsot kaptak az egészségügyi dolgozók, most sokan rajtunk töltik ki a frusztrációjukat. Egyszerűen azért, mert velünk találkoznak. Aki bírálja az egészségügyben dolgozókat, annak csak egyetlen napot kellene bent töltenie egy intenzív osztályon. Semmit nem csinálni, csak odaállni egy kolléga mellé, és akkor ülni le, akkor enni, akkor menni a mosdóba, amikor ezt ő megteheti. Soha nem látott lelki terhelésnek vannak kitéve ezeken az osztályokon a munkatársak, ráadásul nem tudhatják, meddig kell még bírniuk.

– Mi a helyzet a százhalombattai szakrendelőben?

– Nincsenek fertőzöttjeink, mindenki iparkodik, hogy be tudja pótolni az elmaradt ellátásokat.

– Érinti a dolgozókat az új egészségügyi törvény?

– Mivel alapítványi formában üzemel az intézmény, nem. Más kérdés, hogy a bértábla változását meg fogják érezni a battai betegek is. Nekünk ugyanis a kórháznál több pénzt kell tudni ajánlani a szakorvosainknak, ha azt akarjuk, hogy itt maradjanak, a bértömeg azonban, amivel gazdálkodunk, nem változik. Lesznek, akik el fognak menni, mi pedig igyekszünk majd megoldani az ellátást, a változásokról pedig folyamatosan tájékoztatjuk a városlakókat.

– Tud olyan egyéni stratégiát ajánlani, amivel túlélhető ez az egész?

– Elmondom a sajátomat. Az első pontja az, hogy nem harcolok olyasmi ellen, amire nincs befolyásom. A második, hogy képviselem a saját érdekeimet. Az oltás kérdését úgy egyszerűsítettem le a magam számára, hogy ha megkapom, majdnem száz százalék, hogy nem fogok lélegeztető gépre kerülni, ha pedig nem kapom meg, akkor nagyobb valószínűséggel meghalhatok.

A korlátozások ellen lázadni felesleges, járványkor ugyanis nincs demokrácia. Az éttermi kaját én is szeretem, ezért hetente egyszer házhoz szállíttatok. Nagy bulik nincsenek, de beszélgetni azért lehet. Mi is ezt tesszük most, ugye? A mozgást senki sem tiltja. Ki lehet menni a természetbe és fel lehet fedezni új helyeket. Akár a közvetlen környezetünkben. Én például korábban nagyjából kétszáz méteres sugárban ismertem a lakókörnyezetemet. Mostanában viszont elindultam gyalogosan a családommal, és rácsodálkoztunk, hogy de szép helyen élünk: gyönyörű házak, rengeteg fa, ismeretlen utcák. Pedig közel ötven éve lakom ott.

És nemcsak a testet, hanem a szellemet is érdemes megmozgatni. Most megnézhetjük a filmeket, amikre korábban nem jutott időnk, olvashatunk és ezen a területen is felfedezhetünk a magunk számára újdonságokat. Ez egy tanulási folyamat is, ami senkinek sem válik a kárára.