Vállalkozom, tehát vagyok
Nagy Zoltán – Harcsa Csárda
Nagy Zoltán (39), a Harcsa Csárda vezetője azok közé a sikeres vállalkozók közé tartozik, akinek pályája során számtalan alkalma volt, hogy kevésbé kockázatos, és nagyobb karriert ígérő munkahelyek között is válogasson. Vendéglátóipari végzettsége alapján – szakács, cukrász, felszolgáló – Budapesten kapcsolódott be a szakmába. Tehetséges évfolyamtársai az elmúlt húsz év során szállodavezetővé, nemzetközi hírű éttermek vezetőivé váltak. Nagy Zoltán mégis más utat választott. Visszatért szülővárosába, Százhalombattára, ahol sikerült megvalósítania régi álmát: vállalkozó lett. Ugyan közvetlen családi hagyományokra nem hivatkozik, de elég csak rokonságából megemlíteni a Szalai-testvéreket (Jánost és Attilát), akik példát és szükség esetén segítséget nyújtottak.
A 80-as években a mai Harcsa Csárda helyén belvizes, túlzás nélkül mondhatjuk, mocsaras terület volt. Az akkor már világszerte ismert Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság (TEHAG) igazgatója, Tölg István vetette fel a gondolatot, és kereste meg Szekeres József tanácselnököt az étterem ötletével. A kor körülményeit ismerve igen hamar döntésre jutottak, és bekapcsolták a megvalósításba a Dunavidéki Vendéglátóipari Vállalatot, a százhalombattai közétkeztetések gazdáját. Visszaemlékezések szerint az étterem nevét is közösen találták ki (bár kissé emlékeztetett a TEHAG-ban akkoriban szovjet ivadékból tenyésztett halfajtára).
A nagyközönség számára 1986-ban adták át az éttermet, ami országos visszhangot váltott ki, étlapján olyan rendkívüli kínálattal, mint a haltepertő vagy a korhely halászlé. Nagy Zoltán akkor még mindössze kétévesen a helyi bölcsőde lakója volt.
A történet ettől kezdve napjainkban folytatódik.
Az elmúlt húsz év a vállalkozások számára tele volt hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Volt olyan időszak, amikor bánta a döntését?
Alapvetően határozott embernek tartom magam, aki elég makacs ahhoz, hogy ragaszkodjon a döntéseihez. Szóval nem, nem szoktam megbánni semmit, inkább újragondolom a régi döntéseket és próbálok alkalmazkodni az adott helyzethez.
Az étterem az első 3-4 évben nehezen indult be, de akkor sem adtam fel. Bízva szakmai tudásomban sikerült egy sikeres vállalkozást felépíteni, ami az elmúlt pár évben hullámvölgybe került, de megpróbáltunk rajta újításokkal felülkerekedni, több-kevesebb sikerrel. De hát ilyen a vállalkozók sorsa…
Túl a csapatépítésen, a tanulóéveken, kialakult-e, hogy milyen hely volt a Harcsa Csárda, és milyenné akarta alakítani? (A kérdéshez tartozik, hogy indulóban „Magyar Étteremnek” nevezték, ezért próbálták a külső környezetét és az étlapot is ennek megfelelően kialakítani.)
Igen, már az első években konkrét elképzeléseim voltak arról, hogy mit szeretnék csinálni a következő tíz évben, ami hellyel-közzel sikerült is. Mivel előtte főleg Budapesten dolgoztam, ezért azt a szemléletet szerettem volna – a helyi adottságokkal kiegészítve – ide becsempészni. Ami azt gondolom, mára sikerült is. Mindenképpen a „csárda-hangulatot” megőrizve, de egy kifinomultabb vonalat követve alakítottuk ki étlapunkat, ahol a „pestiek” is megtalálják a „fogukra valót”.
Az étterem közvetlen lakótelepi háttérrel kezdte működését. Azóta jelentősen kibővült a vendégkör. Milyen vendégek a százhalombattaiak?
Azt kell mondjam, hogy nagyon jó vendégek, hiszen minden újdonságunkat imádják, és eljutottunk oda hogy követelik is. Próbálok sok-sok színt és színvonalat vinni a battai éttermi kultúrába, amire egyre többen vevők.
Kialakult az évek során a törzsvendégi kör. Vannak specialitások, amelyeket gyakran fogyasztanak? Ahogy a klasszikus kérdezi: a Harcsában mire iszik a vendég?
Természetesen folyamatosan bővül a vendégkör, és mára már nem kizárólag százhalombattaiakból áll. A specialitás kérdése egy éttermesnél szerintem mindig „kiveri a biztosítékot”. Folyamatosan követjük a trendeket, ezért a specialitások is mindig változnak. Természetesen a klasszikus dolgokat is imádják az emberek, amihez vétek lenne hozzányúlni, mint például a halászlé, amire nagyon büszkék vagyunk. Harcsa Csárda révén mindig iktatunk be halételeket is, például egyik kedvenc a kecsege, ami nagyon kevés helyen kapható, természetesen nálunk igen.
Van kedvenc étele? Szokott más éttermekbe járni?
Furán fog hangzani, de nincs kedvenc ételem. Innovatív ember vagyok, folyamatosan változik az ízlés, az alapanyagok. A feleségemmel sokat járunk étterembe, főleg magas színvonalú helyekre, ahonnan próbálunk magunkba szippantani minél több tudást, amit a saját vállalkozásunkba is be tudunk építeni.
Egy vállalkozás alapigénye a változás, fejlesztés. Vezetőként mi foglalkoztatja, mit tervez?
Tele vagyok tervekkel, melyek egyenlőre titkosak, de a jövőben meg fogom mutatni őket a nagyközönségnek valamelyik vállalkozásomban.
Vállalkozónak lenni napi „24 órás” foglalkozás. Van-e szabadideje, hobbija, és a családra mikor tud időt szánni?
Igen, ez nagy közhely, hogy a vállalkozók élete nem csak játék és mese, de én azt gondolom hogy a családra mindig kell értékes időt szakítani, hiszen ők töltik fel az embert, amit később energiaként a vállalkozásba tud fektetni. Nagyon szeretem a családom és nagyon büszke vagyok rá hogy egy csodálatos fiút tudunk szeretetben nevelni a feleségemmel.
