Óvárosi Bolhapiac

Zsibvásár a Szent László téren

Szegedinácz Anna

Windisch Szilviát, az óvárosi bolhapiac szervezőjét arról kérdeztük, hogyan lett ennek a népszerűvé vált programnak az elindítója? Mi adta az ötletet, mióta rendezi meg és kik a segítői? Szilvia az óvárosban lakik a családjával, ismerkedjünk meg vele, miért és hogyan lett egy közhasznú tevékenység gazdája.

Windisch Szilvia: Kozmetikus vagyok 24 éve, itt lakom és dolgozom az óvárosban. 2001-ben, amikor bezárt a Fáraó Sportcentrum – ahol kozmetikus voltam – nagyon sok dolog, tárgyak maradtak meg. Azon gondolkodtunk a társaimmal, mit lehet velük kezdeni? Abban az időben még nem volt olyan lehetőség, ahol le lehetett egyenként fotózni az értékesíteni kívánt tárgyakat, eszközöket és felkínálni eladásra. Arra gondoltunk, milyen jó lenne ezeket az értékeket kiárulni, hasznosítani. Ezért jött az ötlet, szervezzünk egy „bolhapiacot”.

Helyet kaptunk a „Borbank” előtt, és elkezdtük eladni a barátnőmmel ezeket a dolgokat. A helyet a tulajdonos térítés nélkül bocsátotta a rendelkezésünkre. Elmondhatom, hogy nagyon sikeres volt. Először csak a mi cuccainkat árultuk, a Fáraó Sportcentrumból megmaradtakat és személyes tárgyainkat. Akik jöttek érdeklődők, kérdezték, hozhatnának-e ők is eladni valót? Arra gondoltunk, máskor is megszervezzük a bolhapiacot, hogy mások is kirakhassák portékáikat.

Az a tér a falu közelében kicsit eldugott hely volt, így nem voltunk igazán szem előtt. Saját pénzből szórólapot készítettem és kiraktam a különböző városrészeken a nagyobb hírverésért, hogy a város közönsége is tudjon róla. Próbálkoztam később a városban különböző parkolókban. Megkerestem a TESCO vezetőit, iskolákat, óvodákat, hogy az udvarukban vagy fedett helyen megrendezhetnénk-e, de mindenhonnan különböző okok miatt visszautasítást kaptam.

Ahol megrendezhettük, oda árusok mindig jöttek, de kezdetben nem volt nagy a látogatottsága. Alkalmanként – nagyon hamar – 20-25 árus jelentkezett a megrendezéséhez. Az árusításra felkínált asztalokat ki lehetett adni. Eleinte szájról-szájra terjedt a híre azoktól, akik kijöttek árulni, aztán bekerült a köztudatba, és már nem csak az óvárosból, de Dunafüredről, a városközpontból és a környező településekről is jönnek árusítani.

Tavaly megkerestem Szabó Gábort, legyen a segítségemre. Így kaptunk lehetőséget a Korshak Kft. részéről, hogy az óvárosi Zenálkó Etel Közösségi Házban, jó időben pedig a Szent László téren megrendezhessük a bolhapiacot. Akinek asztal nem jut, az a sajátján, vagy leterített pokrócon árulhat.
Tavaly novemberben a Damjanich úti 1-es Általános iskola diákjaival és szüleikkel palacsintapartit rendeztünk társprogramként, ami sok embert vonzott. A legutóbbi bolhapiac – április 22-i alkalommal – szintén népszerű lett a mellette megrendezett palacsintapartival.

A program népszerűsítésére létrehoztam egy Facebook-csoportot Óvárosi Bolhapiac néven, jelenleg 300 tagunk van. A tagjai nemcsak azok, akik árulni jönnek, hanem érdeklődők, akik szeretnék tudni, mikor lesz a következő alkalom.

Nem csak vásárolni jön el minden korosztály, hanem ismerősökkel találkozni, beszélgetni, együtt lenni másokkal. Látom azt, egy kis közösség kezd kovácsolódni általa. Ez nagyon jó dolog, amire sokunknak szüksége van. Már úgy kérik az eladók az asztalokat, hogy jelzik, ki mellett szeretnének árulni. Van egy táblázatom, ahol ezt feljegyzem. Fel szoktam címkézni az asztalokat, hogy mindenki tudja, hol kapott helyet.

Most április 22-én volt két kedvenc kislány, akik saját kézimunkájukat – horgolt kis állatokat – hoztak a vásárra. A saját asztalukat szépen megtervezve árultak. Szeretném, ha a jövőben jönnének, jöhetnének kézművesek is, hogy nagyobb legyen áruból a választék. Jöhetnének kistermelők is.

A SZÁKOM is rendez minden évben tavasszal és ősszel 2X2 „bolhapiacot”. Ott talán a lakóházak közelsége miatt nagyobb az érdeklődés, több embert lehet elérni. Ide a városból autóval, busszal vagy kerékpárral lehet könnyebben lejönni, ennek ellenére szeretném, ha évente legalább 6 alkalommal tarthatnánk árusítást. Tavasszal március, április és május hónapban, ősszel szeptember, október és no­vem­ber hónapokban. Szeretnénk az alkalmakat bővíteni. Jó lenne, ha augusztusban az iskolakezdés előtt is megrendezhetnénk, ahol a szülők a kinőtt, ünnepre vett cipőket és ruhákat elhozhatnák, hogy ne csak a szekrény tartalmát növeljék. Szeretnék karácsony előtt is rendezni egyet, karácsonyi vásárként. Jó lenne, ha a hideg miatt a novemberi és a decemberi a közösségi házban kaphatna helyet, bár ott szűkösen férnénk el.

– Kell itt helypénzt fizetnetek?

– Nem. Szerencsére a Korshak Kft. térítés mentesen bocsátja a rendelkezésünkre az épületet és a teret.

– Kik vannak segítségedre a program megszervezésében?

– Családi összefogással rendezzük meg, elsősorban a családom jön ki asztalokat, székeket kipakolni. A szórólapokat magam készítem és helyezem ki a program előtt egy héttel. Hirdetjük a Facebookon is. Volt, aki ott találkozott vele és azután eljött hozzánk árulni is.

Szabó Gáborral azt találtuk ki, jó lenne valamilyen vonzó programmal kiegészíteni az árusítást. Az áprilisi palacsintapartit ismét az 1-es számú Damjanich úti Általános Iskola diákjai és a szüleik rendezték meg. A májusira két fiatal zenészt hívtunk meg, reméljük jó lesz a hangulat, sikeresek lesznek.

Amikor a programnak vége, akkor a tiszta, rendes, jó állapotban lévő holmikat, melyeket a tulajdonosaik hazavinni már nem akarnak, összegyűjtöm és átadom az érdi FÉSZEK Egyesületnek, akik 360 családot támogatnak. Minden rendes, tiszta adományt, jó és hasznos dolgokat szívesen elfogadnak.
Már nagyon várjuk a májusi következőt, reméljük akkor is kegyeinkbe fogad az idő és jó buli lesz ismét.