Ferenc pápa látogatása Magyarországon

Tamási József

2023. április 30.

Történelmi jelentőségű lehet százezrek, de talán milliók részére is az esemény, melyen mintegy negyvenen személyesen jelen voltunk Százhalombattáról április utolsó napján, a budapesti Kossuth Lajos téren.

Éppen felülemelkedett a horizonton a napocska, amikor elindultunk. Ki vonattal, ki személygépkocsival. Alig volt még forgalom, gyorsan beértünk a fővárosba. De hirtelenjében telni kezdtek az utcák, lelassult a kocsisor. Ilyen esetben már türelmetlenkedni szoktak a sofőrök, esetleg már szapulják is egymást, akár közönséges szavak kíséretében… Most szinte éppen ellenkezőleg. Átmosolyognak egymásra az idegenek. Mintha nem is lennének azok, hanem jó testvérek, családtagok, akik mind az édesapához sietnek, s örülnek, hogy a másik is itt van. De hol van itt az édesapa, vagy inkább nagyapa?

Már a helyünkön vagyunk, de várnunk kell egy kicsit, hogy megérkezzen a két nap óta már hazánkban s azon belül Budapesten tartózkodó Ferenc pápa. Találkozott papokkal a Bazilikában. Kezet csókolt Kardos Mihály atyának, aki évtizedek óta lábak nélkül él s teljesít papi szolgálatot, hasonló betegek között, ellátogatott a halmozottan sérült, vak gyermekek otthonába, amelyet Fehér Anna, a közelmúltban meghalt apáca alapított. Elment a gyönyörű Szent Erzsébet templomba, hogy együttérzését fejezze ki a menekültekkel, hajléktalanokkal Tizenegyezer fiatal várta az Arénában, ahol lányok, fiúk úgy szóltak hozzá. mint unoka a nagyapához, s úgy hallgatták minden szavát, mint egy bölcs, megértő és megbocsátó apát szokás meghallgatni.

Most pedig előbb a kivetítőkön, majd élőben is megjelent köztünk a 87. évében lévő Szentatya. Igen, Őrá vártunk, miatta keltünk fel hajnalban, utaztunk közelebbről, távolabbról Sokan határainkon kívülről ide az Országház mellé, hogy imádságainkkal, énekeinkkel megtámogassuk a nemes falakat, melyek túloldalán az ország dolgai fölött döntenek az illetékesek. Ki ez az öreg ember, akire ennyien kíváncsiak, akit ilyen szeretettel tudunk hallgatni órákon keresztül, a nyelvi problémák ellenére? Hitünk szent a názáreti Jézus, más kifejezéssel élve Krisztus földi helytartója. Tizenkét apostola közül kiválasztotta Jézus az egyiket, s a Péter nevet adta neki, mondván: Te Péter vagy, vagyis kőszikla és én erre a sziklára építem egyházamat, s a pokol erői sem vesznek erőt rajta.

Péter ugyan olyan gyenge gyarló ember volt mint a többiek, vagy akár amilyenek mi vagyunk. Megbotlott, elesett de tudott bocsánatot kérni, felállni és folytatni az utat. Vértanúhalála után egy Linusz nevű tanítvány vette át a stafétabotot. Hamarosan őt is kivégezték. Klétusznak hívták a következőt. Azzal, hogy elvállalta Róma püspökségét, tudta, ő is halálra van ítélve. Így lett. Egészen a negyedik század első harmadáig minden római pápa vértanúhalált halt.

A világon most is a legüldözöttebb vallás a kereszténység. Mégis mindig volt és lesz is, aki elvállalja az időközben óriásivá nőtt Egyház vezetését, mint annak látható feje, miközben a láthatatlan fő mindenkor maga Jézus. Ferenc pápa a 266. pápa. Tizenegyedik éve vezeti a világegyházat, argentin származású, bár ősei Olaszországból kerültek valaha Dél-Amerikába. Immáron a szíve mégsem amerikai, nem is olasz, de nem is magyar. Minden kontinens minden nemzetének fia édesapát, nagyapát láthat benne. Meglátogatta a Közel-Kelet népeit ugyanúgy, mint az Afrikában élőket, gondja van az elnyomottakra, felszólal a szegények érdekében minden fórumon. Összeköt bennünket Krisztussal és egymással. A Béke Embere!

Segíteni szeretne, segíteni akar nekünk. Hogy újra rátaláljunk a kereszténység igazságaira, a hit eredményezte tiszta boldogságra, az igaz életre.

Azzal kezdtem a visszaemlékezést a felejthetetlen napra, hogy „történelmi jelentőségű lehet”. Ha átgondoljuk hitünket, ha komolyan vesszük, amit már Szent István királyunk papírra vetett fiához írt Intelmeiben, miszerint a hit cselekedetek híján halott, talán új korszakát nyithatjuk meg kinyílt szívünkkel az emberiség útján, hogy szebb jövőről gondoskodjunk az utánunk következők számára. Ehhez sóhajtsunk fel pápánkkal együtt ahogy többször is idézte Himnuszunkat: „Isten, áldd meg a magyart!”