Cserkészbál az Óvárosban

Szent László mosolya

Tamási József atya

A Jordán partján Keresztelő János, amikor felismerte a hozzá közelítő Jézust, így szólt a tömeghez: „Íme az Isten Báránya, íme aki elveszi a világ bűneit!” Erre, valószínűleg felujjongott a nép és boldogan tekintett a megígért Megváltóra. Amikor pedig manapság felmutatja a pap az Eucharistiát és ugyan ezekkel a szavakkal hívja fel figyelmünket a közénk megérkezett Megváltóra, mi gyakran lehajtjuk tekintetünket és magunkba roskadunk. Jó lenne ebből a megnyilvánulásból olykor felül emelkedni.

Ezt tették a minap az 1026-os Szent László Cserkészcsapat tagjai. Vidám hangulatú bált rendeztek a Szent László templom melletti, a védőszentjükről elnevezett téren. Meghívásuknak eleget téve, ott voltam és részese lehettem ennek a fergeteges jókedvben eltelő néhány órának, én is. Mintegy százan voltunk, s ennek ellenére, egy nagy család tagjainak egymásra találását élveztük mindnyájan. Mindenki rámosolygott mindenkire, s mindenki együtt örült mindenkivel.

Két elfoglaltság közül választhattunk. A terített asztalnál szívvel-lélekkel prezentált enni-inni valót kínálgattak, az asztal melletti teret pedig a tánc vette birtokba. De nem akármilyen tánc ám! Míg az egyik pár gyönyörű mozdulataival nyűgözött le, a másik mosolyt csalt az arcunkra. Volt, aki egyedül is teljes intenzitással mozgatta csontjait, mások kört alkotva élték ki táncos jókedvüket. Nem is bírtam ellenállni az invitálásnak, közéjük álltam én is. S akkor, oldalra néztem és lám, mit látok? Ott az a jól ismert mellszobor a névadóról, aki mindig tiszteletet, s komolyságot sugallt, most azonban, alig hiszek a szememnek, mosolyog! Örül, mosolyog Szent László, mert ez az igazi kereszténység!