A digitális oktatásról
Szegedinácz Anna
Az iskolabezárások szükségessé tették – nagy hirtelen – az átállást a digitális oktatás bevezetésére. Megkérdeztem beszélgetőtársaimat, két kedves iskoláskorú fiatalt, akik készségesen válaszoltak. Auer Csengétől azt kérdeztem, hogyan tud leérettségizni ebben az esztendőben, amikor az életünket keresztezte a járvány. Csengén kívül természetesen meginterjúvoltam az öccsét, Szemerét is. Csenge 19 éves, Szemere most 14. Az életükben találkoztak valamivel, melyet mi a paralízis járvány idején sem tapasztaltunk meg – szerencsére, egy teljes otthonmaradási kényszert. Mi történik velük most, hogyan birkóznak meg azokkal a feladatokkal, melyeket a helyzet kényszerített rájuk.
– Milyennek találjátok a digitális oktatást, hogyan birkóztok meg vele? – kérdeztem először Csengét:
– Nekem kivételesen jól jött a digitális oktatás bevezetése, mivel én magántanuló vagyok ezért eddig ritkán tudtam az iskolai órákon részt venni, így viszont igen. Most így az osztálytársaimmal együtt tudok haladni, ami az érettségi miatt nagy segítség. Bizonytalansággal tölt el minket, hogy az érettségi vizsgáról még mindig nem tudunk semmi biztosat. A kialakult helyzet ellenére is úgy tanulok, mintha az eredeti időpontban tartanák meg a vizsgákat. Vannak videó óráink, ahol a tanárok láthatnak minket meg mi is őket. Kapunk házifeladatokat is, amiket meghatározott határidőre vissza kell küldeni.
– Vannak edzéseid?
– Igen vannak, ezek is digitális úton történnek videóhívásban. Van mentális órám, gyrokinesis, illetve hetente kétszer vezetett edzés a tanáraimmal. Mindig egy adott dologra koncentrálunk, amit egyénileg is tudunk ezekben az időkben gyakorolni, de mégis fejleszti majd a páros munkát, amikor vége lesz ennek a járványnak és a korábbi, megszokott módon tudunk táncolni a partneremmel.
Hetente kapunk videós feladatot, amit úgy kell elképzelni, hogy az edzőim összeraknak nekünk egy kis koreográfiát (mindig más táncból), amit számolásra és zenére letáncolva vissza kell küldenünk nekik.
– Milyen versenyek maradtak, maradnak el?
– Elmarad egy igen fontos és nagy versenyem, amire nagyon sokat készültünk, mégpedig a Magyar Bajnokság. Eltörölték a márciusi, áprilisi, májusi és júniusi versenyeket is. A járvány helyzetétől és a kormány rendelkezésétől függ, mikor lesznek újra versenyek. A Magyar Bajnokságot idén október elején tervezik megtartani.
– Hogyan ünnepeltétek a húsvétot?
– Szokatlan és furcsa volt, hogy nem jöhettek locsolók. Ezt leszámítva ugyanúgy történt meg, mint az elmúlt években. Megfőztük az ünnepi ebédet, meg a sonkát, sütöttünk sütit is. A napot játékkal, egy pici sétával és pihenéssel ütöttük el.
– Szemere, Te milyennek találod a digitális oktatást?
– Ahhoz képest, hogy gyorsan kellet átállni, egészen jól működik. A kezdeti nehézségeket mostanra már legyőztük, kijavítottuk. Megvannak a különböző platformok, ahol megkapjuk az órai munkákat minden tantárgyból, illetve a házifeladatokat, amiket a megadott határidőre vissza kell küldenünk. Külön erre a kialakult helyzetre szabva új órarend szerint dolgozunk és az aznapi beosztás szerinti tantárgyakból kapjuk az elsajátítandó tananyagot.
Nekünk nincsenek videóhíváson alapuló óráink, így több feladatot kapunk. Hozzá lehet szokni, de több a munka vele, és nincs, aki elmagyarázza az órai tananyagot. Természetesen tanáraink továbbra sem engedték el a kezünket, ha valamivel nagyon nem boldogulok, a tanáraimhoz ugyanúgy tudok segítségért fordulni, csak most e-mail formában teszem.
– Vannak edzéseid?
– Igen vannak, ezek is digitális formában történnek. Az edzőtől megkapjuk a feladatokat, pl. minden nap 6 km kell futnunk, de én 13 km szoktam. Minden nap be kell küldenünk az eredményt a közös viber csoportunkba. Futáshoz egy olyan applikációt, mobilos alkalmazást használunk, ami méri a megtett távot és az eltelt időt. Erősítő és nyújtó feladatokkal is ellát az edzőm.
Vízilabdázóként elengedhetetlen a megfelelő labdakezelés, amit heti több alkalmas labdagyakorlattal igyekszem szinten tartani. Videóhíváson keresztül heti 3-4 alkalommal szoktunk beszélgetni az edzővel és a csapattársaimmal, hogy vagyunk, hogy bírjuk a karantént, az edzésen kívül mit csinálunk. Vízilabdásként eleinte furcsa volt átállni erre az edzésfajtára, de igyekszünk a legjobbat kihozni ebből a helyzetből.
– Milyen versenyeitek maradtak el?
– Sajnos a járvány miatt nem tudtuk befejezni a bajnokságunkat, ami körülbelül 5-6 meccset jelent. Illetve van, amikor feljátszok egy korosztállyal feljebb is, ahol szintén félbeszakadt a bajnokság. Egyenlőre nem lehet tudni, hogy ezeket mikor fogjuk bepótolni.
– Neked milyen volt a húsvét?
– Szokatlan, hogy nem mehettem locsolkodni és így nem kóstolhattam meg a finomabbnál finomabb sütiket. Ezt leszámítva ugyanúgy zajlott. Megfőztük az ünnepi ebédet, sonkát, és anyukám nővéremmel együtt elkészítette a süteményt is. Az ünnepet játékkal, pici sétával és pihenéssel töltöttük.
*
Csenge és Szemere édesapja karanténban töltötte a húsvétot, mert külföldön dolgozik és a kötelező karantén idő éppen a húsvéti ünnepekre esett. Azért reméljük, Szemere nem felejtette el meglocsolni Anyát – Virágot – és Csengét, mert ha mások nem is, de az otthoni férfiakra így is számított a fehérnép.
