A Faluvédő Egylet története

Húsz év múlva

Jankovits Márta

Az Egylet

Százhalombatta ma már országszerte ismert kulturális rendezvényeiről. Sokan az itt élők közül sem tudják, hogy az akkor még kis falunk 1920 és 1940 között – ha nem is országosan, de megyeszerte – élen járt a kultúrában. Ez a két évtized nagyon fontos volt a falu amúgy is színes és érdekes, sokszor tragikus történetében.

A régészeti leletekből tudható, hogyan éltek itt távoli őseink 2-3 ezer évvel ezelőtt. Az írott történetekből – ha hézagosan is – ma már összerakható, hogyan és mikor volt lakott Százhalom és Batta. A XX. századot már könnyebben nyomon tudjuk követni, mert sok mindent leírtak, így pl. Bakody Ernő a Historia Domusban. Még ma is köztünk élnek – bár már nagyon kevesen –, akik átélték szinte az egész századot, vagy szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből ismerik a falu akkori életét.

Milyen is volt az a falu? Nagyon kicsi és nagyon otthonos. A falu eleje, bármilyen hihetetlen, a téglagyár volt, a falu vége a mai katolikus keresztnél ért véget. Már állt a két templom, az 1750-ben épített szerb, és az 1910-ben épített katolikus templom. A főutcán két oldalt álltak az alacsony, nádtetős parasztházak, istállókkal, szérűskerttel. Reggel és este kihajtották az állatokat a legelőre, aztán jó időben a lovas kocsikkal elindultak a határba. Pontos menete volt a paraszti munkának. Fontos volt a falu életében a téglagyár, mivel sokaknak adott megélhetést. Iparos is akadt szép számmal. Kőműves, ács, asztalos, cipész, halász, molnár, kereskedő. F

ent a hegyen a falu földesura, Matta Árpád, lakott a családjával. Kialakult egy hierarchia, ennek felső rétegéből alakult ki a falu vezetése. Földesúr, gyárigazgató, állomásfőnök, jegyző, iparos, nagygazda. Sok volt a fiatal, nemrégen ért véget egy szörnyűséges háború, az emberek normális életre vágytak. Feltehető így alakult ki az igény a közösségi életre, ez hozta létre először az Ifjúsági Egyletet, majd a Katolikus Leányegyletet, a dalárdát énekesekkel, zenészekkel. A futballcsapat minden vasárnap tömegeket vonzott a falu régi pályájára. A tanítók – elsőnek Zenalkó Etel a mindenki által szeretett „Tutus” tanító néni – műsoros délutánokat szerveztek, majd látva a fiatalok lelkesedését, egész színdarabokat tanítottak be, az akkor divatos népszínműveket. Ennek híre aztán elterjedt az egész megyében. Ahol verseket, színdarabokat adnak elő, ott szükség van könyvtárra. Lett is, egy szerény kis parasztházban a katolikus templom mellett. Ez a ház idővel kicsinek bizonyult, és ekkor a falu nagy vállalkozásba kezdett.

Megvásároltak egy telket, felvettek kölcsönt a hitelszövetkezettől, amire édesapám – az egylet gazdasági vezetője – saját újonnan épült családi háza szolgált fedezetül, és megindult az építkezés. A Matta-féle malmot megkapták 1000 pengőért, lebontották és ezekből a téglákból a falu közössége ingyen, a saját keze munkájával építette fel az „Egyletet”, a mai közösségi házat. Minden fillért erre költöttek, a bálok, a színdarabok bevételét is. Építési Bizottság is alakult, felügyelni a munkát, hogy minden rendben menjen. Elnöke a falu akkori bírója id. Tóth György (a „Bíró Gyuri Bácsi”) lett, tagjai: id. Vlkovszki Ferenc kőműves, Loschinger István kőműves, Dubecz Sándor (a Gotwald Sándor bácsi) kőműves, id. Miákits Ferenc ács, Jankovits Ferenc téglagyári irodavezető Sefcsik István és András József voltak.

Minden egyes embert, aki részt vett az építésben, az Egylet támogatásában, a színjátszó munkában, lehetetlen felsorolni, de azért pár nevet megemlítek a sok közül. A színjátszásban jeleskedtek, és nagy sikereket arattak: Sefcsik István, Tóth Nusi, Tóth Juci, id. Buzay Józsefné, Csiszér Balázsné, Szabó Nusi (Stróbl Károlyné), Szabó Manci (Bauer Istvánné), Wejmola Teréz (Tóth M. Istvánné), Johanidesz Ilus, Kácser Teruska (Balogh Sándorné), András János, Kővári Ferenc, Tóth György, Mikulecz György, Csupics Sztankó, Osztovics Jordán.

A dalárda mellett működött a tambura zenekar, melynek vezetője Dubecz Ferenc, tagjai Udvardi Károly (Káró bácsi), Csupics Sztánkó, Kővári László voltak. Minden bálon, színdarabban ők szolgáltatták a zenét. Ahogy ők, más sem fizetésért dolgozott az Egyletben (ez most is így van). Érdemes felsorolni a támogatókat, akik ha nem is mindig pénzzel, de fuvarral, jegyvásárlással segítettek. Így Franciska Puszta tulajdonosa, báró Wimppfen Mária és Matta Árpád. A tanítók, plébánosok, akik összefogták az ifjúságot, egyúttal a falu közösségét is: Zenalkó Etel tanítónő, Závodozki István, Újhelyi József tanítók, Kéri Nándor, Bakody Ernő plébánosok. Ma már 2018-ban senki nem él a régi tagok közül, Tóth Nusi (id. Buzay Józsefné), Szabó Manci (Bauer Istvánné), Szabó Nusi (Stróbl Károlyné) és Kácser Teruska (Balogh Sándorné). Nemrég hunyt el Sefcsik István és Tóth Juci (Csiszér Balázsné). Ők hatan a Faluvédő Egylet örökös és tiszteletbeli tagjai.

*

Amikor 1998-ban megalakítottuk a Faluvédő Egyletet a névválasztás tudatos volt. Mi, mivel sokunk szülei, nagyszülei, rokonai működtették a régi egyletet, úgy gondoltuk, 58 év után folytatjuk az ő munkájukat, ha nem is teljesen ugyanazt, de mindenképpen egy közösséget hozunk létre. Ma (2018-ban), húsz év tapasztalata alapján elmondhatjuk, ez talán sokkal nehezebb, mint akkor volt. A 800 fős kis faluból 18 ezres város lett, ami nem baj, de az összetartozás, az egymás ismerése, a másokkal való törődés ma már nem igazán működik. Célunk az volt, hogy kicsit visszahozzuk, azt a közösségbe tartozás élményét, ami nagyon fontos lenne ma is. Az emberek nem nagyon ismerik egymást, még sokszor a szomszédok sem. Tudom, bizonyára sokan úgy gondolják, minek a régi dolgokat emlegetni, csak a jelen meg a jövő számít. Ez nem teljesen van így, a jövőt lehet, vagy lehetne, ilyen jó alapokra építeni, mint a miénk. Egy közösség alapja az óvoda, ami nagyon jó, hogy van. Ami nagyon hiányzik, az az iskola, legalábbis egy alsó tagozat. Most gondolom, sokan felkapják a fejüket, minek ide iskola, mikor több is van a városban, de így a gyerekek szétszóródnak, nem lesz belőlük együtt felnövő, egymást ismerő közösség.

Bízom benne, hogy az emberek nemcsak telefonon, számítógépen (ami remek dolog, én is használom), de egyszer újra személyesen, egymást megismerve fognak beszélgetni. Kíváncsiak lesznek egymásra, létrehozzák és kiválasztják azt a közösséget, ahol arról beszélnek, azt tesznek, ami őket igazán érdekli, nem fogadják el kritika nélkül – közömbösségből, fásultságból, netán lustaságból –, amit a médiákból öntenek rájuk.

Szeretnék megint látni egy nyüzsgő, élő Óvárost sok gyerekkel, anyákkal, apákkal, nagyszülőkkel és minden lakójával, akik együtt fociznak a pályán, sakkoznak a téren, beszélgetnek, együtt élnek.
A fenti alapokra építkezve 1998-ban páran úgy gondoltuk, hogy eljött az idő ezeket a hagyományokat feléleszteni. Tisztában voltunk azzal, hogy ugyanolyan nem lehet, mint régen, de nem is ez volt a szándékunk.

1998. október 19-én a választások előtt páran összejöttünk a Közösségi Ház ebédlőjében. Beszélgettünk a múltról a jövőről. Valahogy szóba került a régi egylet. Szegedi Miska, akkor felvetette, hogy miért nem alapítunk egy egyesületet. Mindenkinek tetszett az ötlet, mert sokunknak a szülei, nagyszülei, rokonai alapították az 1920-as években az eredeti Ifjúsági Egyletet. Akkor és ott elhatároztuk, hogy a neve „Faluvédő Egylet” legyen.
Nem voltunk sokan, de a névsor megvan: Klimsa Arthur, Buzay József, Würth Pál, Kanicsár Jánosné Ági, Szegedi Mihály, Dubecz Tivadar, Dubecz Tivadarné, Gorzsás Lajos, Jankovits Márta. Megbeszéltük, hogy még átgondoljuk az egészet, összejövünk újra és döntünk mit is akarunk.

A régi egyletben akkori tagok és szinte az egész falu lakossága részt vett az építkezésben. Színdarabokat játszottak, bálokat, ünnepségeket rendeztek. Volt könyvtár, varrókör, Dalárda, foci csapat. Az egész történetet jó párszor leírtuk, így most rólunk az utódokról szól a történet.

Az elhatározást tett követte és így 1998. október 28-án 26 taggal megalakult a Faluvédő Egylet. Úgy gondoltuk tiszteletből megtartjuk az egylet megnevezést, mert a falusiak még ennyi idő elteltével is „egyletnek” nevezték a Közösségi Ház épületét. Eleinte úgy gondoltuk, hogy a mi fő feladatunk a hagyományok őrzése, felelevenítése lesz, az óváros „falu jellegének” megőrzése, az idős emberekkel való törődés, foglalkozás.

Bekapcsolódás a város a falut érintő döntéseibe. Szórakoztató programok szervezése, a mindenkori képviselő munkájának segítése, az óvárost érintő minden változás megbeszélése, javaslatétel. Be kell látni, hogy így vissza nézve igen naivak voltunk. Úgy gondoltuk, hogy elég lesz a jó szándék, a jobbítani akarás. Eszünkbe sem jutott, hogy az egyéni érdekek sokaságába fogunk botlani az évek során, ami akadályozza a munkánkat.

A szándékot az alakulásra tett követte, így 1998. november 5-én hivatalosan is megalakultunk. Megírtam az Alapító Okiratot, a Klimsa Arthúr a Működési Szabályzatot. Felolvastuk és a többiek egyhangúan elfogadták. Még akkor megválasztottuk az elnököt és a két elnökségi tagot, Würth Pált és Szegedi Mihályt.

Elnöknek engem választottak. Úgy határoztunk, hogy 1999. június 1-ig így működünk, amennyiben életképes az egylet továbblépünk. Akkorra kiderül ki gondolja komolyan és kit csak elkapott a lelkesedés.

Régóta éreztük, hogy ki vagyunk rekesztve a város életéből. Sokszor mondogatták a falusiak, hogy a város véget ér az erőműnél. Úgy gondoltuk, hogy a saját érdekeinket mi tudjuk a legjobban képviselni, védve a környezetet, a növény és állatvilágot és az itt élő embereket. Szeretnénk tudni a minket érintő döntéseket és részt is venni benne. Ez később sokszor nem valósult meg és ennek 2008-ban katasztrofális következményei lettel. (Összeomló házak a partfalon).

Az alapító tagok nagy részének szülei, nagyszülei, rokonai tagjai voltak az akkori egyletnek és az ő példájukat követve szerettük volna összefogni a régi és az egyre növekvő számú új lakosokat.

Akkoriban minden közélet iránt érdeklődő falusit az érdekelte mi lesz velünk, mert nagyon úgy nézett ki, hogy kimaradunk a fejlesztésekből.
Már 1998. december 7-én meghívtuk Rumi Imre akkori főépítészt és Götzinger István képviselőt. hogy tájékoztasson bennünket az óváros érintő fejlesztésekről, a létesítendő ipari park helyéről, a szenes erőmű várható megépítéséről, amit aztán közös összefogással más civil szervezettel sikerült megakadályozni. Ilyen egyesület volt a Százhalombattai Környezetvédelmi Egyesület, aminek Schreiber László volt a vezetője. Nagyon fontos volt számunkra a téglagyár sorsa. Ezen a összejövetelen 35-en vettek részt.
Ez ügybe az első levelünket, amelyet még számtalan követett, javasoltuk a téglagyár megvételét.

Idézet a levélből:
„Tudomásunk szerint nehezen mennek a tárgyalások a Cserépipari RT. igazgatójával. A város talán alkalmazhatna a körülményekre való tekintettel kényszerítő eszközöket, hogy megvétel esetén olyan áron kaphatná meg, ami a városnak is megéri és érdemes befektetnie. Tereprendezés és rekultiválás nélkül parcellázni nem lehet. Salakra családi házakat, nyaralókat építeni felelőtlenség.”
„A Faluvédő Egyletnek nem célja a várost felesleges kiadásba sodorni, mert tisztában vagyunk a mindenkit sújtó megszorításokkal, de ha a város reális áron tudná megvenni, vagy jó befektetőt találni az mindnyájuknak hasznos lenne. Mi annyit kérünk a tisztelt Képviselő Testülettől, hogy fontolja meg ezt a dolgot és ne hagyja, hogy egyéni érdekek döntsenek ilyen fontos ügyben.”

1999. május 21.

Végül is a városé lett ez a páratlanul szép terület, ami egyszer reméljük, ha lesz rá elég pénz a város kedvelt kiránduló helye lehet. Az azonban számomra még ma sem érhető, hogy egy ilyen értékes terület, ami egy falu közös értéke, munkahelye, lakóhelye volt, hogyan kerülhetett egyetlen ember magántulajdonába sok-sok millió forintért. Tudom, hogy a válasz az, hogy nem a falué, hanem egy vállalaté volt, de ez így mégsem volt igazságos.

Féltünk, hogy a téglagyárral is az történik, ami a boltokkal, üzemekkel, a legügyesebbek szerezték meg, holott legtöbbször semmi közük nem volt hozzá. Akik évtizedekig ott dolgoztak nem kaptak semmit, az ügyeskedők sok száz millió vagyonhoz jutottak. Ez hogyan történhetett a mai napig rejtély, de lehet, hogy csak a mi számunkra. Ez történt végül a téglagyárral is. Így alapozták meg a rendszerváltáskor az óriási vagyonokat, a többieknek még a munkahelyük is megszűnt, mert idővel a téglagyárat bezárták.

A másik nagy gond volt az erőmű. Ekkorra 1998-ra kiderült, hogy nagy mennyiségű szennyező anyagot bocsájt ki a kéményeken keresztül. Én már vagy tíz éve állandó harcban voltam velük. A legfőbb oka az volt, hogy a kisfiam kruppos lett, ezt még súlyosbította, hogy orvosi műhibából sérülten született. Agyvérzést kapott a szülés közben. A második kisfiam is kruppos lett. Sokan jelezték ezt a betegséget, ami régebben soha nem fordult elő a faluban. Világos volt, hogy a légszennyezés okozta.

A Magyar Televíziótól Lányi András jött ki és riportot készített Würth Pállal és velem. Elmondtuk, hogy a kocsik tetején és a sírköveken is látszik, hogy megmarta a kén.

1998. december 21-én megünnepeltük együtt a karácsonyt, ami már évtizedek óta először történt meg. A régiek mesélték, hogy az eredeti 1920-as egyletben mindig együtt ünnepelték a karácsonyt még színdarabokat is játszottak. Ezt mi nem tudtuk megtenne de szerveztünk egy szép délutánt.
A következő évben tartottunk március 15-i ünnepséget. Mindkettőn nagyon sokan voltak.

Nehogy azt gondolja valaki, hogy csak ünnepeltünk. Az Önkormányzathoz sorra nyújtottuk be a javaslatainkat. Az első ilyen volt a téglagyár megvásárlása. Ma is megvan a levél, ahogy minden más dokumentum is.
A város megvette az új tulajdonostól, de úgy tudtuk felajánlották régebben ingyen is, de akkor nem kellett. Magánembernek lett kifizetve ez a hatalmas összeg, ami nem illette volna meg. Ez a városé volt, de akkoriban élelmes magánemberek tulajdonába került sok minden, így a téglagyár is.
Ez a terület nagyon értékes de csak addig míg be ne építik. Ezt akartuk megakadályozni, mert rengeteg olyan ötlet született, ami teljesen tönkre tette volna az értékes növény és állatvilágot. Az épületet amíg nem volt ilyen romos meglehetett volna menteni ipari műemléknek. Ma már nem. Nincs meg a teteje sem, elvitték a cserepeket, téglákat. Életveszélyes oda bemenni, mert bármikor beomolhat. Sikerült elintéznünk, hogy évekig Würth Pál felügyelje a területet. Minden hónapban készített róla beszámolót az Önkormányzat felé. Lezárattuk a bejáratot, hogy védjük az élővilágát.

1999. május 15-én hatalmas ünnepséget rendeztünk a régi egylet 70. évfordulójának tiszteletére. Meghívtuk a még élő tagokat és a leszármazottakat. Névre szóló emléklapot adtunk át, megörökítve rajta az épülő kultúrházat.

1999. szeptember 18-án „falunapot” rendeztünk. Volt kispályás foci, zenészek, táncosok, bográcsolás a foci pályán. Minden rendezvényünkön nagyon sokan voltak, újak voltunk, érdekesek. A falunapon kb. 300 fő.

1999-ben kibővített egyleti összejövetelt tartottunk,a melyen a fő téma az erőmű tevékenysége volt. Fejlesztése, a környezetszennyezés mérséklése, a pernye elhelyezése. A téglagyár hasznosítása környezetbarát közösségi célokra. Meghívott vendégként jelen volt: Dr. Tüske László alpolgármester, Dr. Buttinger Antal, az erőmű részéről: László András.

A Polgármesteri Hivatalban szakértői csoport alakult a város hosszú távú koncepciójának kidolgozására, amelyen egyletünk tevékenyen részt vett.
A karácsonyi ünnepségen adtuk át az első, általunk alapított „Faluért” díjat, Górocz Györgyné óvónőnek.

Az egyletet úgy kezdtük el, hogy semmi pénzünk nem volt. A polgármesternek írtam, hogy a rendezvényekre segítsen a hivatal, valamennyi pénzzel. Kaptunk 40 ezer forintot. Akkor még nem kellett pályázni, telefonáltak, hogy menjek a pénztárba a pénzért, a számlát küldjem. Ez nagy segítség volt nekünk. Vettünk húst, kenyeret, sütit, zöldséget, a versenyekre apró ajándékokat.

A telefont, a benzint, fénymásolást évekig a saját zsebemből fizettem, mert valahogy életben kellett tartani az egyletet. Akkor még a tagdíjat részben nem is fizettük. Egy idő után sokan úgy gondolták, hogy csak szórakozni, bulizni fogunk csalódtak, mert a munka sokasodott, de azt már nem vállalták, de a konfliktusokat sem, pedig akadt bőven. Egy ideig úgy gondoltam nem csinálom tovább, de aztán valaki szólt, hogy adjak be pályázatot a Százhalombattai Városért Alapítványhoz. Sóvágóné Mária évekig nagyon sokat segített, még az utolsó percben is elfogadta a kézzel írott pályázatot egyik karácsonyi ünnepségünkre.

Írtam egy forgatókönyvet Jézus születéséről, szereposztással. Az összekötő szöveget Kanicsár Betty mondta. A különböző szerepeket: Mária, József, a pásztorok, a három királyok, az angyal szerepét óvárosi gyermekek játszották jelmezben.
A rendezvényeken nagyon sokat segített: Würth Pál, Kanicsár Jánosné Ági, Baracsi Ibolya. Semmi felszerelésünk sem volt, de a Polgármesteri Hivataltól kaptunk egy régi számítógépet, hogy legalább a meghívókat ne kézzel írjuk, pár bútort, amit már nem használtak. Mi ennek is nagyon örültünk.

Nagyon komolyan vettük az Önkormányzat azon igényét, hogy adjunk be javaslatokat mire van szüksége a falunak és fel tudják használni az Önkormányzat munkatervében. Az évek alatt nagyon sok javaslatot nyújtottunk be, amiből sok meg is valósult.

2000

Csak rövid felsorolás az 2000. évből:

• Javaslat a hivatal felé a parlagfű irtására, valamint a Panoráma utca sármentesítésére. (Utóbbi sikerült.)
• Komolyzenei koncert. Bemutattuk a zeneiskola óvárosi növendékeit.
Résztvevő kb. 80 fő.
• Mitták Ferenc történelmi előadása
• A SAPARD program vidékfejlesztési programjának ismertetése. A gazdáknak. Előadó: Dr. Kovács Katalin a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Részlegének munkatársa. 15 fő
• A battai búcsú megrendezése, újraélesztése. (kb. 300 fő)
• Ismertető a falu lakóinak a kábel tv bevezetésének lehetőségeiről.
• Aláírásgyűjtés a szenes erőmű megépítése ellen. Ezt több civil szervezet gyűjtötte.
• Javaslattétel a képviselő testület 2001 I. félévi munkatervéhez.
• Kérelmet nyújtottunk be a jegyzőhöz, hogy egy Százhalombatta óvárosi lakost itt vegyék fel szociális otthoni elhelyezésre, ne vigyék a rokonaitól messze. Ma is ott él.
• Másodszor is sor került a „Faluért Díj” átadására. Szabó Mihálynak, aki negyven éven át volt a falu postása.

2001

• Meghívtuk a Szent László utca lakosait, hogy tájékoztassuk a helyi épített értékekről szóló rendeletről, mert levették a falu házairól a helyi védelmet.
Megkaptuk a Polgármesteri Hivataltól a „Helyi értékek védelme” című tanulmányt. Részletesen leírták, hogy melyik ház áll építészeti védelem alatt. Azóta már a sajnálatosan korán elhunyt dr. Poroszlai Ildikó múzeum igazgató telefonon kérte, hogy levélben írjuk meg állásfoglalásunkat , hogy mindenképpen meg kell őrizni a „faluképet” a Fő utcában. Az Építési Szabályzat pontosan előírta, hogyan kell építkezni, a felújításokat elvégezni. Belül bármit lehet építeni de a külsővel alkalmazkodni kell a faluképhez. A Polgármesteri Hivatal még vissza nem térítendő támogatást is adott pár ház felújításához. Akkor még hittünk is ebben, de még akkor is nagyon naivak voltunk. Azt gondoltuk, hogy mivel nekünk falusiaknak ez fontos, az értékek őrzési másnak is az. A helyi rendeletet felülvizsgálták az akkori főépítész hathatós támogatásával és 29 régi hagyományosan épített házról levették a védelmet. Akkor már nagyon sok házból kihalt az eredeti tulajdonos, az örökösök eladták. Beköltözők vették meg, akiknek semmi kötődésük nem volt, nem érdekelte őket a hagyomány. Épült is néhány tájidegen épület, de szerencsére nem túl sok. Volt helyi lakos és beköltöző is, aki a régi ház átépítésénél a régihez hasonlót, vagy nem nagyon eltérőt épített.

• Beszámoltunk a falu lakóinak az ivóvíz rossz minőségről. 2001-ben nagyon sokat foglalkoztunk az ivóvíz minőségével. Tény, hogy nagyon sokszor volt zavaros, piszkos, földes a víz. Vizsgálatokat is készítettek a fórumok hatására, annyi eredménye mégis lett, hogy mechanikai módszerekkel kitisztították a csöveket.

• Karácsonyi ünnepség, ahol a „Faluért Díjat” Szokolai Lászlóné óvárosi orvos asszisztens vehette át.

• Würth Pál által folyamatos természetvédelem, gyomlálás, fotózás.

2002.

• Javaslatok benyújtása a képviselő-testület részére a téglagyár hasznosítására, valamint „Faluház” létesítésére.

• Előadást tartott dr Karácsony István érdi onkológus főorvos a „Környezet és a rák” címmel.

• Dr. Kovács Attila sebész orvos-igazgató előadást tartott a szűrővizsgálatok fontosságáról.

• Búcsúbál megrendezése élőzenével.

• A kismama klub létrehozása. Pályáztunk és nyertünk rá pénzt. Vettünk szőnyeget, sátrakat, játékokat.

• Több hónapos munkával 90 oldalas kiadványt készítettünk „Mit egyen a gyerek?” címmel, 100 példányban ingyenesen az óvárosi kismamák részére, pályázati pénzből. A szerkesztésben Zsidákovics Sán­dorné óvoda vezető és dr. Benedek László gyermekorvos segített.

• 26 pontban javaslatokat tettünk a képviselő testület részére aláírás gyűjtés „kruppos szoba” létesítésére az SZTK-ban. Nem sikerült, pedig sokan írták alá.

• Több alkalommal tárgyaltunk a város vezetőivel és a főépítésszel, javaslatot téve a „falukép” megőrzésére.

2003.

• „Száz év – egy név címmel általános és középiskolai helytörténeti vetélkedőt rendeztünk közösen a „Matrica” Múzeummal.

• Würth Pál megtisztította pár asszony segítségével a Matta Árpád sírját.

• Falugyűlés a téglagyárról, a halomsírokról és a feltáró útról.

• Megkezdtük előadássorozatunkat az egész városban a szelektív hulladék gyűjtésről, „Szemléletváltás a szelektív hulladékgyűjtésben” címmel.
Klubokban, iskolákban, médiában. Pályázaton nyertünk is rá pénzt. Kb. 1000 db szórólapot osztottunk szét a szelektív hulladékgyűjtés fontosságáról.

• Négyórás film készítése Százhalombattáról.

• A téglagyár bejárása szakértővel a Duna-Ipoly Nemzeti parktól.

• Nyugdíjas helytörténeti vetélkedő a „Matrica” Múzeummal közösen.

• Elmentem látogatóba a Tatabányai Regionális Hulladékfeldolgozóba. Készítettem is róla egy amatőr videót. A tapasztalatokról írásban számoltam be az Önkormányzatnak és a SZÁKOM-nak.

• Halomsírok: ez ügyben találkozás a polgármesterrel, bejárás, kerekasztal megbeszélés, falugyűlés.

• A Hír Tv felvétele a faluról, amit mi mutattunk be. Riporter: Borbás Marcsi.

• Az Érdi Polgárok Házában lakossági fórumon vettünk részt a halomsírok ügyében. Résztvevők: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Matrica Múzeum, földtulajdonosok, Faluvédő Egylet.

• Mikulás ünnepség a kismama klubban.

• A „Mit egyen a gyerek?” kiadvány bemutatása az óvárosi óvodában. Azon a napon hatalmas hó esett, mégis eljöttek gyalog a nagy hóban. Nem maradt el.

• A téglagyár hasznosítása egy örökös téma. Újra kerekasztal megbeszélés a Polgármesteri Hivatalban, amelyen részt vett: a hivatal, a „Matrica” Múzeum, a WWF Magyarország, a Duna-Ipoly Nemzeti Park, a Körrnyezetvédelmi Egyesület és a Faluvédő Egylet képviselői.

• Elkezdtük szervezni a helyi kiskerti komposztálást. Tanácsadónak meghívtuk: Gellért Miklós környezetvédelmi szakembert és Perlaki Gyulát. Ez ügyben felvettük a kapcsolatot a SZÁKOM-mal. Bányai Pál környezetvédelmi tanácsnoknak átadtuk a komposztálásra vonatkozó javaslatainkat.

• A téglagyárra vonatkozó javaslatainkat elküldtük a polgármesternek.

• Egész májusban a komposztálás szervezésével foglalkoztunk.

• Június 13-án Illéssy Mátyás atya az úrnapi körmenet keretében felszentelte a felújított katolikus keresztet. Pénzt a felújításra csak a hívektől tudtunk szerezni, így vasárnaponként Kanicsárné Ágival a templomban gyűjtöttünk. Leveleket írtam vállalkozóknak, legalább harmincat, ebből ketten küldtek rá pénzt, de végül összegyűlt kb. 100 ezer forint. Az egylet férfitagjai és pár segítőkész ember szétszedte a régi kerítést és a beton oszlopokat önkéntes munkában. Megállapodtam egy kőművessel, hogy készít új oszlopokat és lefesti a keresztet. Ezt kifizettük, épp, hogy elég volt rá a pénz. Az új vaskerítést Gátai Tamás és csapata készítette, hegesztett teljesen ingyen. Nagyon szép lett és teljesen a régi mása. Többen úgy gondolták, hogy nem lesz ugyanolyan és szóvá is tették, de mikor látták megnyugodtak.

• Júniusban elindult egy helyi rádió, Rádió Egy100 néven. Kaptunk először egy óra élő műsoridőt, ahol a műsorvezető Janovits András beszélgetett velem. Idővel kaptam egy óra saját műsort „Oázis” címmel. Ez később három órára bővült, csütörtökönként 9-től 12-ig élőben. Egy óra beszélgetés különböző témákban és emberekkel. A négy év alatt 99 élő interjút készítettem. Egy órás volt a Zenesarok az, azóta sajnálatosan elhunyt Dragon György újságíróval, aki mindent tudott a zenéről. Egy óra volt a kedvencem a Mesélő Történelem. Néha egyedül, de nagyon sokszor Deák János tanár úr volt a beszélgető társam. Civilek a pályán címmel a helyi civil szervezeteket mutattam be. Nagyon szerettem a rádiót de támogatás híján nem működhettünk tovább, helyettünk az érdi JUNIOR rádió adott műsort. Mi teljesen ingyen készítettük a műsorokat, nem is akármilyet. Elég csak említeni László Bandy nevét, aki idővel átvette a rádió vezetését. A technikusi munkát főleg az én műsoromban Dragon Feri végezte, de mások is. Sokáig dolgoztam Pécsi Roland Benővel, Dragon Györggyel, Deák János tanár úrral és több mindenkivel. Velük nagyon színvonalas műsorokat készítettünk. Mivel a másik rádió elindult, így sajnos be kellett fejeznünk, mert a helyiség is kellett, ahol a rádió működött.

• A háztartásokban egyre több sütőolajat használtak, amit aztán ki oda dobott ki, ahova gondolta. A szemétbe vagy leöntötte a vécén. Erre gondolva elmentünk dr. Katona Ildikó tisztiorvoshoz, hogy miként tudnánk összegyűjteni a háztartásokból az olajat, mert rendkívül szennyezi a talajban az élővizeket.

• Ezután felkerestük Buzay Józsefet, a SZÁKOM akkori igazgatóját és megbeszéltük, hogy vesznek komposztáló edényeket és aki igényel, kiviszik házhoz. Ez meg is történt. Javaslatot tettünk a sütőolaj összegyűjtésére is. Végül a hulladékudvarban helyeztek el vashordókat, abba lehetett kitenni az otthon összegyűjtött olajat. Nagyon sok helyen TV-ben, szóróanyagban hívtuk fel a figyelmet erre a lehetőségre, amit sokan meg is fogadtak.

• Lakossági bejelentésre felvállaltuk – és egészen az ombudsmanig elmentünk – a Duna-parti sorompóval lezárt terület ügyét. Megszületett a döntés: mivel a KÖVIZIG tulajdonosa a területnek, azt zár le, amit akar. A mi véleményünk az, hogy, aki tulajdonos annak kötelességei is vannak, pl. a beteg fák kivágása, a gallyazás, a fű nyírása, amit a város évek óta a saját pénzén végez. A lezárt úton szokásjog alapján közlekednek az emberek évtizedek óta. Végül azonban eltávolították úgy a sorompót, hogy át lehetett menni gyerek kocsival is.

2005.

Kérésünkre az Önkormányzat helyre hozta a II. világháborús hadisírokat, levette róluk a megszüntető cédulákat. A sírokat utána Würth Pál, az egylet akkori titkára gondozta és részt vett minden, a környezetvédelmet segítő munkában. Gondozta a védett virágokat, katalógust állított össze az önkormányzat részére többekkel együtt a helyi védett virágokról és állatokról.

Egyletünket megkereste a Budavidéki Áfész vezetője és Igmándi Ferenc, aki az Áfész dolgozója. Az ABC nem volt gazdaságos, így bezárták. Írás készült, hogy átadják a városnak az épületet, de azzal a kitétellel, hogy közösségi célra használhatják. Ennek a felügyeletét az egyletre bízták. Sajnos az épület alatti rész állami tulajdon, ezért mivel 13 év alatt nem tudott a város az állammal megegyezni, így zárva marad és egyre romlik az állaga.

Szinte minden évben felvetődik a hasznosítás kérdése, de a válasz mindig ugyanaz. Addig nem tehetnek semmit, amíg két tulajdonos van.
2005-ben felkerestek a Budakörnyéki ÁFÉSZ-tól, hogy az illetékes bizottságuk döntése szerint az élelmiszerbolt ingatlant Százhalombatta önkormányzatának közhasznú célra felajánlásra javasolja. Ez meg is történt. A százhalombattai RÉV élelmiszerboltot térítésmentesen átadták közhasznú célra Százhalombatta önkormányzatának, célirányosan Százhalombatta Óvá­ros polgárainak. Ezt a levelet Schaffer Árpád ügyvezető igazgató írta 2005. december 8-án a Önkormányzat Vagyongazdálkodási Bizottságának.

A téglagyár ügye a másik, ahol időnként vadabbnál-vadabb ötletek születnek a hasznosításra. Főnix program, Emese program, hatalmas műanyag Góliát, lakóházak stb. Mi már számtalan javaslatot adtunk be, mindnek az alapja a táj és a természet védelme. Pihenőpark, tanösvény, őshonos fák betelepítése, horgászrész, az épületből ipari műemlék. Minden javaslat megvan egy külön dossziéban. Eddig azt tudtuk elérni, hogy nem építették be. Testületi ülésen hivatalosan adtuk be a petíciónkat a polgármesternek a téglagyárról. Folyamatos tárgyalásban voltunk a Polgármesteri Hivatallal. Az akkori főépítésszel bejártuk a téglagyárat, aki nem csak meghallgatott bennünket, de igazat is adott. Sajnos nem sokáig dolgozott városunkban, mert áthelyezték máshova.

Amikor azt hittük, hogy több gond nem jöhet, valakik úgy gondolták, hogy újra meg kell nyitni a tököli bezárt repülőteret a forgalom előtt, méghozzá teherszállításra. Ennek hallatán most aztán tényleg összefogott Érd, Diósd, Százhalombatta, Tököl, Szigetszentmiklós és még pár érintett település civil szervezete és együttes erővel eddig a napig (2018) meg tudtuk akadályozni. Volt aláírás gyűjtés, tüntetés, levelezés, bíróság. A napokban újra jönnek a levelek.

2006.

Az erőmű kerekasztal-megbeszélésre hívta az egyletet, tájékoztatva, hogy bontják a kazánokat. Ezen ketten vettünk részt: Würth Pál és jómagam. Elmondták, hogy nagyon veszélyes anyagok kerülhetnek a levegőbe. Így sátrak alatt fogják bontani.

A Környezetvédelmi Egyesület megrendezte az I. Löszpusztagyep Konferenciát, amelyen mi is ott voltunk.

A Szent István templomban már évek óta megrendezik az Adventi Találkozások nevű összejövetelt, amelyre az idén készítettünk egy kisfilmet Mitták Ferenc Az utolsó bátéi táltos című írásából. Ma is megvan dévédén.
Már évek óta minden hónapban egyszer összejöttünk a Közösségi Házban, kivéve pár hónapot, amikor ma sem tudni miért nem engedtek be. Illéssy atya felajánlotta, hogy a plébánián tarthatjuk az összejöveteleket. Később újra bemehettünk.

Itt kell megemlítenem a férjemet, Mark­gruber Bélát, aki bár nem volt tag, rengeteget segített az évek során. Sajnos 2013-ban elhunyt. Minden rendezvényre, megbeszélésre elvitt, segített, ahogy tudott, ezért őt és Dragon Ferencet az egyletnek végzett munkájukért „Tiszteletbeli Tag” címmel ruházta fel.

2007.

Újra beadványt készítettünk a bezárt bolt, a bezárt posta és a lezárt Duna-part ügyében.

Meghívtak Érdre előadást tartani 30 vezető óvónő részére a Tállya utcai óvodába. Téma: A hulladékgazdálkodás múltja – jelene – jövője.
Javaslatot tettünk a Környezetvédelmi Alap felosztására, két nagyon fontos ügyben. Az egyik a városban egyre szaporodó illegális szemétlerakók felszámolása, a másik őshonos fák, cserjék telepítése.

Civil összefogással botanikai szakanyag készült a Polgármesteri Hivatal részére. Az összeállításában egyletünk részéről Würth Pál vett részt.
Több éves előkészítő munka után létrejött a hulladékudvarban a használt sütőolaj összegyűjtése. Minden lehető fórumon hírt adtunk róla.

Levelet írtunk a polgármesternek, hogy az óvárosban a partoldalakra nagyon veszélyes házakat építeni. Sajnos a figyelmeztetés ellenére a főépítész kiadta az engedélyeket. A régi öregek diploma nélkül is tudták, hogy hiába a szép panoráma nem biztonságos a talaj, mert agyagos és nem is építettek soha oda házakat. Később bebizonyosodott az igazunk, mert két ház összedőlt a téglagyári partoldalban. A templom felett egy ház félig épült fel, azóta is ott áll. A mi utcánkban szinte végig repednek a falak, mert mozog az egész plató, pedig messze van a partoldaltól. Az agyag ha vizet kap, a rétegek úgy csúsznak egymáson, mint a szappan.

Előadóként részt vettünk az Arany János Iskola Környezetvédelmi Konferenciáján.

Vadvirágok címmel Würth Pál DVD-t készített 100 példányban pályázati pénzből.

Lakossági bejelentésre kicserélték kérésünkre az egyik lakótelepi homokozó állati ürülékkel szennyezett homokját.

Újra javaslatot küldtünk a képviselő testület részére áruház létesítése, posta, szolgáltatóház, bankautomata ügyben.

Gyerekeknek tűzoltó bemutatót rendeztünk a főtéren a faluban. A kb. 60 főnyi érdeklődő, főként gyermekkel nagyon élvezte a bemutatót, a tűzoltást, felmászhattak a piros tűzoltó autóra, szirénázhattak.

Kapcsolatfelvétel más civil szervezetekkel: Élőlánc Magyarország, Szigethalom Csendjéért Alapítvány, Érdi Környezetvédelmi Egyesület, Érdi Szent Mihály Alapítvány, Civil Érdek Lokálpatrióta Egyesület.
Közös petíciót írtunk Fodor Gábor környezetvédelmi miniszternek a tököli repülőtér ügyben. Würth Pál részt vett Tökölön a repülőtér megnyitása elleni tiltakozó tüntetésen.

Több órás beszélgetést készítettem Sebestyén Józseffel „Jostyival”, aki évtizedek alatt számtalan értékes leletet ásott ki a földből és adományozott részben a „Matrica”, részben a Nemzeti Múzeumnak.
Rádió Egy100, a régiek mellett elindult egy új tudományos adás A csillagok csodálatos élete címmel. A háromórás élő adás címe: Körkép Magazin.

2008–2018.

Hét hónapos kemény szervezés után 2008 február 2-án „Összefogás Ádámért” címmel segélykoncertet szerveztünk. Az egylet tagjai, főként a „lányok” vasárnaponként az atyával megbeszélve pénzt gyűjtöttünk a templomokban mise előtt, után, a BKK-ban. Nyitottunk egy külön bankszámlát a takarékban Ádám nevére, oda is lehetett utalni pénzt. Volt, aki 100 forintot adott, mert ennyit tudott nélkülözni, volt, aki 20 ezret. Csóka László festőművész egy festményt adományozott, amit 50 ezer forintért árvereztünk el. Aki megvette a festményt a Faluvédő Egyletnek adományozta, mi meg az Ádámnak. Ma is ott lóg a szobája falán.

A koncert a BKK színháztermében volt, ahol az összekötő szöveg elmondását Kanicsár Bettyre bíztuk. Battai zenészek, táncosok, énekesek léptek fel, az a zeneiskola fúvósai, ahol az Ádám is zenélt. Tele volt az egész terem. A koncert végén a fellépő zenekar eljátszotta Máté Péter Azért vannak a jó barátok című számát, amit Ádám a kórházban az édesanyja telefonján át hallgatott. Az összeg 1.019.690 Ft lett, amit 2008. március 8-án egy sajtótájékoztató keretében ünnepélyes körülmények között adtunk át a szülőknek. Ezzel a pénzel kezdődött meg Ádám rehabilitációja.
Sajnos a vonatbalesetnél olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy azóta is, bár javult sokat az állapota, de ápolni kell.

Az Óvárosi Közösségi Házban több civil szervezettel együtt megbeszélést folytattunk a Repülőtér felügyelet vezetőivel. Sokra nem mentünk vele.

2008. augusztusában megjelent az újságunk „Faluvédő” néven. Civil, független folyóirat. A kiadását egy battai vállalkozó finanszírozta több évig. A lap negyedévente 1000 példányban jelent meg.

Javasoltuk az SZTK előtti „műrom” felújítását, amely a négy kútba fúló egymást segítő ember emlékére készült. Szépen fel is újítatta az Önkormányzat és az emléktáblára a helyes szöveg került.

Ugyancsak javasoltuk a falu első iskoláján az emléktábla kicserélését, amely szintén megtörtént Sinka László alpolgármester segítségével.
A felsoroltak messze nem térnek ki a rengeteg „apró munkára”, amit végeztünk.

A rádió 2008. tavaszán végleg megszűnt. A négy év alatt 153 élő adást készítettem.

A 2008. október 7-i közgyűlésen adatai szerint a tagok létszáma 21 fő volt, örökös tag 6 fő: Bauer Istvánné, Szabó Manci néni, Strobl Károlyné, Szabó Nusi néni, id. Buzay Józsefné, Tóth Nusi néni, Balogh Sándorné Kácser Teruska, Sefcsik István, Csiszér Balázsné, Tóth Juci néni. Tiszteletbeli tagok: Markgruber Béla, Dragon Ferenc.

A Faluvédő Egylet felépítése 2008-ban a 10. évfordulón: elnök Jankovits Márta, titkár Kanicsár Beáta. Elnökségi tagok: Ulviczki Istvánné, Kanicsár Jánosné, Hulladékkommandó Társadalmi Járőrszolgálat.

2008. novemberében egy bejárás során, ahol én és a férjem, Markgruber Béla vettünk részt feltűnt, hogy a város külső részein, ebben az esetben a Földvár felé vezető úton rendkívül sok az illegálisan lerakott szemét. Tápai Móniról hallottam, hogy elkötelezett környezetvédő, ezért meghívtam egy közös bejárásra. Akkor született meg az ötlet, hogy alakítsunk az egyleten belül egy olyan részt, ami ezeknek a szemétkupacoknak a felszámolását szervezi. Így született meg a Hulladékkommandó Társadalmi Járőrszolgálat ötlete. Azt, hogy őt választottam az is befolyásolta, hogy a SZÁKOM munkatársa volt akkor.

Az elhatározást tett követte már 2008. decemberben. A „Matrica” Múzeumban összehívtunk olyan embereket és civil szervezeteket, akikről úgy gondoltuk, hogy köthetünk velük együttműködési megállapodást. Így is történt, kb. 15-en csatlakoztak hozzánk. Mindenki nagyon lelkes volt. Megírtuk a történteket a polgármester úrnak, intézményeknek. Közöltük a sajtóval, televízióval. Fő támogatónk a SZÁKOM volt, ahol Tápai Mónika dolgozott. Az összeszedett szemét elszállítása az ő feladatuk volt. Az első években nagyon sokan csatlakoztak a kommandóhoz, a meghirdetett szemétszedő akciókon 80-100 fő is részt vett, néha többen is. Szedtük a szemetet az egész városban tonnaszámra.

Pályázatokat nyertünk, egyszer két és fél milliót a garázssor megtisztítására a minisztériumtól, de más szervezetektől, köztük a polgármesteri hivataltól is. A képviselő-testület is támogatta a munkánkat. Csatlakoztunk országos szemétszedő akciókhoz is. Minden évben megszerveztük a Tiszta Százhalombattáért napot.

A Virágos Városok nemzetközi versenyen, ahol Százhalombatta lett az első, mi lettünk, aki fogadta a külföldi delegációt, aki elbírálta és javasolta a helyezést.

A kommandó évekig jól működött, de különböző érdekek miatt ketté kellett váljunk. A Hulladékkommandó Társadalmi Járőrszolgálat tovább működik Tápai Mónika vezetésével. Mi akkor indítottuk meg a Százhalom elnevezésű újságunkat, 2013. januárjában.

2013. decemberben már megjelent a Száz­halom Kalendárium első kiadása, mely 800 példányban fogyott el. A könyveimet is akkor kezdte kiadni a Hírhalom Kft. Az évek során folyamatosa pályáztunk, de főleg a Polgármesteri Hivatal és a polgármester támogatott bennünket, valamint a MOL, a Dunamenti Hőerőmű és a Budavidék Áfész, ahol Igmándi Ferenc vezetőségi tagunk dolgozott.

Sajnos a civileket támogató állami pályázatokon évről-évre kevesebb esély volt a nyerésre. Ez egyszer sikerült 2016-ban, akkor vehettünk új számítógépet és új nyomtatót is.

2017-ben ha nem is tevőlegesen, de a megnyert összeg kezelésével hozzájárultunk az egy évig tartó programsorozathoz, amit a Reformáció 500. évfordulója alkalmából kiadónk, Jován László készített.
Az évtizedek során többen kiléptek, a helyükre jöttek mások. Sokan eltávoztak közülünk. 2018-ra az alapító tagok közül hárman maradtunk: Baracsi Ibolya, Kanicsár Jánosné és jómagam.

Meg kell említenem, hogy az idő múlásával az egészségem megromlott, ezért az utolsó években segítségemre volt Koszta Béláné Andrea, aki minden fizikai munkát elvégzett helyettem. Hozott-vitt, szervezett, amit kellett. A Kalendárium könyvbemutatóin is segítségemre voltak Zagyiné Szabó Szilvia és Czirok-Pataki Anikó, Igmándi Ferenc, Megyesi Mária és még nagyon sokan.

Ugyancsak 2017-ben indítottuk el pályázati pénzből a Százhalom Online elektronikus újságunkat. A papír alapú újság is megjelenik havonta kb. 1000 példányban, melyet Würth Pál feltölt a Facebook oldalamra. Jómagam is több mint száz címre küldöm el e-mailben, amit továbbítanak, így újságunk több ezer olvasóhoz jut el. Sokan gyűjtik, egymásnak adják olvasni.
A Kalendárium is népszerű az egész városban.

Az újságunk munkatársai: Jován László főszerkesztő és egyben a nyomda tulajdonosa, Jankovits Márta (jómagam), mint a Faluvédő Egylet elnöke a felelős kiadó és újságíró. Állandó újságíróink: Szegedinácz Anna 2017-ben sajtódíjban részesült, Nagy-Ra­kita Melinda, T. Németh Gabriella, Balpataki Katalin. Esetenkénti munkatársaink: László Anikó, Czifrik Katalin. Fotós: Pap Miklós, Török László. Terjesztőnk kb. 800 példányt visz házhoz. Önkéntes terjesztőnk Wenczl Györgyné Puppán Klári, aki kb 150 példányt visz a város más részeibe, akik megrendelték az újságot és Katcz Jánosné valamint Hangyássy János. Külsős segítőnk: Ábel András érdi helytörténész, Szabó „Papírkutya” Gábor.

2018. május 25-én az évi rendes közgyűlés keretében úgy határoztunk, hogy 20 év után kilépünk a „falu” környezetéből, nyitunk a város felé. Nevet is változtattunk, az új név: Hírhalom Közösségi Kulturális Egyesület. Saját kérésemre, romló egészségi állapotom miatt, sor került ügyvezető elnöki tisztség létrehozására, Jován László személyében. Én társadalmi elnök lettem. A vezetőségbe részben új tagokat választottunk.

Az egyesület 2018. évi vezetői és tagsága: ügyvezető elnök: Jován László, társadalmi elnök: Jankovits Márta. Vezetőségi tagok: dr. Vicze Magdolna, Sinka Lászlóné, dr. Pintér Pál. Felügyelő Bizottsági tagok: Igmándi Ferenc, Pátkai Zsolt, Pál Attiláné.

Az idén 2018. októberében ünnepeljük egyletünk alakulásának 20. évfordulóját. Ez alkalommal pályázati pénzből összehívjuk a régióból azokat a civil szervezeteket, aki hagyományőrzéssel foglalkoznak egy „mini” konferencia keretében. Terveink szerint ott mutatjuk be a most készülő „Volt egyszer egy Százhalom” című kiadványunkat, amely több százhalombattai család történetét dolgozza fel. Meghívjuk mindazokat, akik az évek során segítették munkánkat, velünk dolgoztak. Meg kell említenünk könyvelőnket, Bo­gács Jánosné Katit, aki szinte jelképes összegért könyvel a kezdetektől.

Alapítottunk egy díjat, amit „Faluért” díjnak neveztünk el. Azok az emberek kapták, aki a munkájukon felül sokat tettek a közösségért. Ezek voltak: Górocz Györgyné, az óvoda akkori vezetője, Szabó Mihály postás, Szokolai Lászlóné orvosi asszisztens, Kanicsár Jánosné, Mikulecz Márta, Tápai Mónika. A díjakat mindig szép ünnepség keretében adtuk át.

Úgy gondolom, hogy mi akik elkezdtük, megtettük, ami az erőnkből telt. Most már átadjuk a munkát következő nemzedéknek.