A kunhalmok
Takácsné Németh Gabriella
régész, „Matrica” Múzeum
Az évek során az érdi-százhalombattai kora vaskori halomsírokkal kapcsolatosan számos alkalommal elhangzott már a „kunhalom” kifejezés is. Egyes látogatóink amellett kardoskodtak, hogy csak az alföldi halmok a kunhalmok, mások szerint a Dunántúl területén észlelhető halomsírok is ide sorolhatók. Ha egyértelmű választ keresünk, a fogalom meghatározását a természetvédelmi törvényben találjuk meg. (Lásd a cikk végén.) A törvény szövege nem különböztet meg alföldi vagy dunántúli kunhalmokat.
A kunhalom kifejezés a XIX. században nyelvújítás hatására született, mesterségesen képzett szó, Horvát István (1784-1846) nyelvész-történésztől származik. Az elnevezés abból a meggyőződésből fakadt, hogy ezeket az emberkéz alkotta halmokat a betelepülő kunok hozták létre. Mint szakkifejezés honosodott meg nyelvünkben, azonban mára általánossá és ismertté vált a köznyelvben is. A kunhalom kifejezéssel teljesen egyenrangú, ha halomnak nevezzük a látható „domború földműveket”.
A halmok/kunhalmok természet- és tájvédelmi jelentőségét a következők adják.
A tájképi érték: a kunhalmok elsősorban síkságaink jellemző, sok esetben igen karakteres tájképi elemei. A halmok, mint az élővilág védett kis szigetei az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló síkvidékeken – a környező térszínből való kiemelkedésük miatt – sok esetben kimaradtak az intenzív hasznosításból, ezért a terület természetes állapotára jellemző növényzet (löszfalnövényzet, löszpusztagyep stb.), a természetes növénytársulások, vagy azok maradványai, valamint az ezekhez kötődő állatvilág fennmaradhattak területükön.
Ily módon szigetekként őrzik az intenzív mezőgazdasági művelés előtti időszakra jellemző természeti környezet nyomait. (Természet)tudományos oldalról nézve a halmok nagyon sok értékes információt rejtenek magukban, amelyek geomorfológiai, természetföldrajzi, talajtani, növénytani, állattani stb. szempontú vizsgálata, megismerése és elemzése számos eredménnyel járulhat hozzá a természeti környezetünket alakító folyamatok, valamint a táj múltjának, jelenének megismeréséhez.
A történelmi Magyarország területén egykor mintegy 40 ezer kunhalom létezhetett, kéziratos térképek, levéltári források alapján. Az 1960-as évektől meginduló intenzív mezőgazdasági művelés sajnos, óriási pusztítást okozott a halmok növényzetében, felszínében, magasságában. Belátható, hogy egy bolygatatlan, zárt gyepes felületet sokkal kevésbé tud károsítani az erős szél, vagy a csapadék.
Napjainkban az alföldi, látható, felmérhető halmok nagy részét biológus, tájtörténész, történész és régész szakemberek igyekeznek nyilvántartásba venni. Sajnos, még messze vagyunk attól, hogy minden halom, földrajzi koordinátákkal meghatározva, szerepeljen egy összesített nyilvántartásban. Könnyebb arra vigyázni, amiről pontosan tudjuk, hogy hol helyezkedik el.
A dunántúli bronzkori, vaskori és római kori halmoknak is folyamatosan folyik a régészeti kutatása, térképezése. A hazai halmok régészeti szempontú felosztását, bemutatását egy következő írásban szeretném majd részletesen megtenni.
1996. évi LIII. törvény a természet védelméről
23. § (2) E törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár. Az e bekezdés alapján védett természeti területek országos jelentőségűnek [24. § (1) bekezdés] minősülnek…
f) a kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak;… A kunhalom tehát védendő természeti emlék.
