A pilóta, Tasnádi László
Jankovits Márta
Jövőre 2020-ban lesz 40 éve, amikor egy magyar ember elszakadt a földtől és a világűrből nézte a bolygót. Csodás látvány lehetett Farkas Bertalan számára, de a hétköznapi embernek , mint én is hihetetlen, hogy egy rakéta, vagy egy repülő a hatalmas súlyával mitől marad a levegőben. Igen már sokan megmagyarázták, de attól még nem volt érthetőbb. Valamikor az ember csak álmodozott arról, hogy egyszer repülni fog, mint a madár. Már az ókorban is próbálkoztak így. Daidalosz viaszból és madártollakból szárnyakat készített, hogy fia Ikarosz megszökjön Kréta királyának Minósznak a fogságából. Intette a fiát, hogy ne menjen közel a naphoz, de az nem hallgatott rá. A viasz megolvadt és Ikarosz a tengerbe zuhant.
A repülés atyjának Leonardo da Vincit (1452–1519) tartják, mert tervezett repülő szerkezeteket. Verne Gyula a könyveiben írt a repülő gépekről, rakétákról. Az olvasói jót szórakoztak, az írói fantázia szülöttjének tartották.
Nem sok idő telt el és az első gép a levegőbe emelkedett. Az első igazi repülőgépet a Wright fivérek alkották meg 1903-ban. Onnan már nem volt megállás. Még abban az évszázadban 1969. július 20-án Neil Amstrong és Edwin Aldrin leszállt a holdra. Verne Gyula (1828–1905) még maga sem hitte volna el, hogy Utazás a holdra című regénye 64 év múlva valósággá válik.
Repülőgépek ezrei szállították az utasokat, a föld egyre kisebbnek tűnt, mert amíg egy vitorlás hajó 7 hónap alatt, a gyorsabb hajók 4 hónap értek Ausztráliába, repülővel egy napba került.
Ennyi bevezető után igazából egy pilótáról szeretnék írni, aki szomszéd településünkhöz Érdhez köthető, Tasnádi Lászlóról. (1916–1942).
Gyermekként Mohácson gyakran jár ki az erdőbe, ahol hanyatt fekve irigykedve nézi a madarakat. Álmában majd minden éjjel repül, ilyenkor súlytalannak érzi magát. Eldöntötte, hogy akárhogyan is de repülő lesz. Tanul és külföldre megy pilótának.
Az állomásfőnök édesapa és az édesanyja mérnöknek szánták, így került Budapestre kollégiumba. Egy barátja révén, aki ismerte a repüléshez való hajlandóságát elvitte a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületbe aminek alapító tagja volt az a Bánhidi Antal, akivel később Érden oktatóként találkoztak. Még nem tag, így nem repülhetett, ezért barátja tanácsára egy beteg fiú helyett jelentkezett. Az oktató rájött, azonban valamit láthatott benne, mert megengedte, hogy repüljön. Itt derült ki, hogy jobb, mint azok, akik már régebben repülnek. Felvette tagnak, de ahhoz kellett a szülői beleegyezés.
László tudta, hogy ezt édesapja soha nem írná alá, de a vágy a repülés iránt mindennél erősebb volt benne, ezért aláírta apja nevét. Senki nem vette észre, így most már tag lett. Fényképét nézve egy nagyon fiatal, nyurga, sötét arcbőrű, göndör hajú, fiatal ember tekint ránk.
Az idő múlásával sem tudta rászánni magát, hogy beszéljen szüleivel. A sors úgy hozta, hogy édesanyja pont a vizsga napján látogatta meg a kollégiumban Budapesten. Érezte, hogy fia valamit titkol. László már nem tudta tovább magában tartani a történteket és mindent elmondott.
Amire nem számított az, ahogyan az édesanyja reagált. Jobban ismerte, mint a fia gondolta. Aláírta volna az apa helyett a belépési engedélyt. Elfogadta a döntését, hogy pilóta lesz, nem mérnök. Ezt sokkal később az apa is, amikor látta, hogy fia mennyire komolyan veszi a repülést.
Érden hetven évvel ezelőtt élénk repülős élet folyt, működő repülőtérrel a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület kezelésében. 1930. júniusában eredetileg a gazdák legelőjének déli oldalán épült fel (ma Vízművek) az egy-egy repülőgép befogadására alkalmas hangársor, nyáron repülőtáborral. 1930. szeptember 4-én került sor a Bánhidi Antal tervezte Gerle elnevezésű repülő első berepülésére. 1933-ban a Gerle 13-mal Bánhidi egy pilóta társával 100 órát repült a Földközi-tenger partjainál. Bánhidi Antalról azt kell tudni, hogy 1936–37-ben a Habsburg Albrecht főherceg bécsújhelyi repülőgépgyárának, 1940-ig a műegyetem munkatársa volt. Repülőgéptervező, oktató. A főherceg is gyakran megfordult Érden.
A trianoni békeszerződés szerint Magyarországnak nem lehetett katonai reptere, ezért ún. fedett jelzőt kapott, ahol polgári repülés és kiképzés folyt. Valójában már készülve egy esetleges háborúra, a pilóták katonai kiképzést is kaptak titokban. Ide került Tasnádi László, aki műegyetemi hallgató, repülés oktató, az első magyar aranykoszorús magyar vitorlázó repülő. Több távolsági és magassági vitorlázórepülő rekorder, de ismerte a motoros gépeket is. Korának egyik legképzettebb pilótája volt. Idős érdiek ma is szeretettel emlegetik, mesélnek róla, főleg az asszonyok.
Lánykorukban – mondják – napi program volt, hogy lesték az ebédelni induló pilótákat. Kék repülős overálban, katonás rendben vonultak, mindegy 50-60-an a Hoffmann vendéglőbe – a Római és Mecset utca sarkán volt, ma Napfény Otthon – ebédelni. Pilótának nem vettek fel akárkit, így aztán a nagyon snájdig pilóták igencsak megdobogtatták az érdi lányok szívét. Tasnádi (Nádi) menetelt legelöl és az ő kedvenc nótáját énekelték:
Vékony héja, de vékony héja
Van a piros almának
Szép szeretője, de szép szeretője
Van az érdi kislánynak…
Ilyesmiről persze szó sem lehetett, mert a pilóták mindig nagy tisztelettel viseltettek a fehérnéppel. A családok ajtaja mindig nyitva állt előttük. Szívesen beszélgettek az emberekkel, tisztelettudóan.
Nyáron az iskola épületét bérelték szállásnak, ősszel a plébánia épületébe költöztek. Dr. Meller Izsó érdi nyaralóját ajánlotta fel lakóhelyül, annyira kedvelte a pilótákat. Közülük is kiemelkedett Tasnádi László, alias „Nádi”. Idővel amolyan „népi hős” lett belőle Érden. Történeket mesélnek róla, ilyen például, hogy mohácsi lévén időnként hazautazott a szüleihez, de nem akárhogyan. Pénzben nem bővelkedett, így aztán a Pálházi kocsmárostól (a Termál Hotel helyén állt a kocsma), elkérte a csónakot. Ezzel szépen lecsurgott a Dunán Mohácsig. Visszafelé egy hajóhoz kötötte a csónakot úgy jött vissza Érdre.
Repülőnapokon személyszállító hajó, a Szent István hozta Budapestről Érdre az embereket, akiknek lelátót építettek, hogy onnan nézzék a „légi parádét” Valószínű ezt a kifejezést akkor még nem ismerték, de sokan voltak kíváncsiak a légi bemutatóra. Ezekre nagyon elegáns autón érkezett egy fiatal, csinos hölgy a Tasnádi vendégeként. Senki nem tudta, milyen kapcsolat fűzte össze őket, de szívesen találgatták a népek, mivel Érden nem volt lány ismerőse.
Ilyen alkalmakkor látogatott el Érdre a méltán világhírű tudós, Szentgyörgyi Albert. Pesten volt Török és Tsa. néven laboratóriuma, ahol egy érdi férfi dolgozott, valószínű sofőrként, de a repülőtéren gépeket is szerelt. Valószínű, hogy így került Szentgyörgyi Érdre. Mesélik róla, hogy szeretett a Dunában fürödni és egyszer meztelenül szaladt be a vízbe. Kiabáltak utána, vitték a ruháját, hogy öltözzön fel. Ez egy kicsi kitérő volt, érzékeltetve, hogy milyen élet folyt annak idején Érden. Valószínű ezt ma már nagyon kevesen tudják.
Tasnádi László híre eljuthatott a legmagasabb körökig, valószínű a főherceg révén. Talán ennek köszönhetően ifjabb Gróf Károlyi Gyula (1907–1942), aki az akkori kormányzó, Horthy Miklós veje volt, 35 éves gépészmérnök, a Danuvia Fegyver- és Gépgyár igazgatója Tasnádi Lászlót választotta oktatójának. Felmerült a neve, mint kormányzóhelyettesnek, mert a hivatalban lévő Horhy Miklós fia, Horthy István főhadnagy a keleti fronton 1942. augusztus 20-án a gépével lezuhant. Rá 14 napra a kormányzó fia után a veje, Károlyi Gyula ugyancsak lezuhant a repülőjével.
Károlyi Gyula a magyar légierőhöz jelentkezett szolgálatra és úgy vélte, hogy a frontra indulás előtt gyakorolnia kellene, amit egy vadászpilótának tudnia kell.
Horthy István halála után sokan őt tartották esélyesnek a kormányzóhelyettesi tisztségre, mivel Horthy Miklós nagyon kedvelte és a bizalmasai közé tartozott. Tudtak németellenes nézeteiről. A vizsgálatok Károlyi Gyula és Tasnádi László halála után balesetet állapítottak meg.
Azon a délutánon 16 órakor szállt fel a kétüléses motoros iskolagép. Fél órán keresztül mindegy ezer méter magasságban műrepülő figurákat gyakoroltak, aminek a Duna partján számos nézője akadt. Egy idő múlva rémülten látták, hogy a gép zuhanni kezdett, és másodpercek alatt a folyóba csapódott. Úgy 50-60 méter magasságban Tasnádi ejtőernyővel kiugrott a gépből, de az nem nyílt ki és a repülőgép ráesett.
A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy Károlyi Gyula lába beszorult a repülőgép pedáljai közé. Tasnádi elég rutinos pilóta lévén, láthatta, hogy, lehetetlen a társát megmenteni, mert másodpercek múlva a gép a folyóba csapódik, kiugrott. Megmenekül, ha a repülő nem rá zuhan.
Azonnal megkezdődött a mentés. Folyamőrök, búvárok keresték a roncsokat és a holttesteket. Tasnádi László és a gép motorja pár nap múlva meglett. Egy hét után Ercsinél találtak repülőgépdarabokat, majd szeptember 11-én Szigetújfalunál a halászok találtak egy pilótaruhás holttestet, amelyet Károlyi Gyulával azonosítottak.
Szülővárosában temették el szeptember 12-én Tasnádi Lászlót, Károlyi Gyulát a Horthy-család kenderesi családi sírboltjába helyezték el.
Ahogy minden szerencsétlenségnek, főleg ahol rövid időn belül egy családban két magas rangú ember (két esetleges várományosa a kormányzó helyettesi beosztásnak) repülőgépbaleset áldozata lesz, megindulnak a találgatások.
Fordult már ilyen eset elő a magyar történelemben, nem is egy. Nem tisztünk olyat állítani, hogy másképpen is történhetett, hogy talán mégsem baleset volt. Az, hogy ott a pilótafülkében mi történt az alatt a pár másodperc alatt, most már örök titok marad. Akkoriban nem volt „fekete doboz”, hogy minden elhangzott szót, történést rögzítsen, csak elgondolkodni tudunk, hogy vannak-e ilyen véletlenek? Két reményteljes fiatalember veszítette életét két héten belül, ugyanabból a családból.
Pilótatársai, barátai siratót is írtak Tasnádi László emlékére.
„Fiúk, ha megremeg a kezemben
E dús nedűvel telt pohár
S a vén Kaszás gépem szárnyánál
Már végórámra vár
Ne sírjatok, elrendelém, már rég
A tort mit értem üljetek,
S ha mégis elmennék közületek
Fiúk! Ne sírjatok! Repüljetek!
Számunkra annál inkább érdekes ez a tragikus történet, mert két battai pap, Bakodi Ernő plébános és Lendvai Zoltán káplán Érden tanúi voltak sok más jelenlévővel együtt a gép lezuhanásának és a mentésnek.
Imádkoztak az elhunytak lelki üdvéért, amit a család később megköszönt. Ezt Lendvai atya unokaöccsétől, Gaál Zoltántól tudom, akit felhívtam a Kossuth Lajos utcai családi házában, hogy tud-e valamit erről. Akkor mondta, hogy az atya csak annyit mondott, hogy imádkoztak értük.
Ismerve a battai plébánia Historia Domusát, azonnal keresni kezdtem, hogy Bakodi Ernő 1942-ben mit írt erről az országos jelentőségű eseményről. Meglepődve láttam, hogy kimaradtak az 1941-1942-es évek. Kutatva az okok után, csak annyit sikerült megtudnom, hogy kitéptek valamikor, valakik két lapot.
Ismerve, hogy Bakodi Ernő atya minden eseményről, még a nem annyira fontosakról is precízen beszámolt, így lehetetlen, hogy pont erről ne írt volna. Mintha ebben a történetben kicsit sok lenne a véletlen.
Forrás:
Ábel András érdi lakos emlékei és összegyűjtött fotói
Németh Katalin Az egykori érdi sportrepülőtér
Index Fórum: Az utolsó felszállás
Gaál Zoltán emlékei
Régi újságcikkek
