Az élet megóvására törekszünk

Elmaradt születésnap – Beszélgetés Fabóné Mórucz Kingával

A Gólyahír Egyesület 2000. március 11-én alakult meg Százhalombattán a válsághelyzetben lévő várandós anyákért és gyermekeikért. Az egyesület megalapításában védőnők és örökbefogadó szülők vettek részt. Az elmúlt húsz év alatt a mai napig 964 gyermeknek sikerült örökbefogadó családot találniuk, miután bebizonyosodott, hogy vér szerinti családjuk a nevelésüket a tőlünk vagy környezetüktől kapott segítséggel sem tudta vagy nem akarta vállalni.

– Az idén 20 éves az egyesület. Bevezetésképpen adna rövid áttekintést arról, mit értek el és mire büszkék?

– Elsődleges célunk, hogy a szülőanyának segítséget nyújtsunk, hogy a gyermeket biztonságos körülmények között hozhassa a világra és ezáltal az újszülött esélyt kaphasson az életre. Ezt követően segítünk az újszülöttet visszagondozni a vér szerinti családjába. Azonban a húsz év tapasztalata azt mutatja, hogy ez az ideális helyzet nem tud minden esetben megvalósulni. Ilyenkor elmondjuk a szülőanyának, hogy lehetősége van anyaotthonba menni az újszülöttel vagy kérheti a gyermek átmeneti nevelésbe vételét, hogy megteremtse magának azokat a feltételeket, amivel a gyermek saját otthonában történő nevelését vállalni tudja.

Ezzel a lehetőséggel az amúgy is évek óta nehéz körülmények között élő anyák közül csak kevesen élnek és inkább az örökbeadás mellett döntenek, hogy gyermeküknek egy másik család által boldog, gondtalan életet biztosítsanak. Ez egy nagyon nehéz, de tiszteletre méltó, felelősségteljes döntés.

Büszkék vagyunk arra, hogy egyesületünk korábbi, 2018-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt elnöke, édesanyám, Mórucz Lajosné egy olyan, az egész ország területén működő, stabil lábakon álló közhasznú civil szervezetet hozott létre, mely a sokszor kiszolgáltatott helyzetben lévő és titkával magára maradt, elkeseredett várandós anyák segítségére tud lenni és amely szakemberek, valamint a minisztérium által többször is elismert, az élet megóvására törekvő tevékenységet végez.

Jelenleg egy három fős elnökség irányítja az egyesületet, melynek elnöke jómagam vagyok, hivatásomat tekintve Százhalombattán óvónő (kiemelt képünkön középen), valamint két másik elnökségi tagja Mercs Ilona védőnő (balra) Budapestről és Mócsa Nikoletta (jobbra) Jászberényből.

Megnyugtató érzés, hogy az életet adó anyák sokszor évek múlva is azt jelzik vissza felénk, hogy a veszteségük ellenére is tőlünk kapták meg azt a segítséget, amely ugyan fájdalmas döntést, de megnyugvást is jelentett számukra. Büszkék vagyunk az egyesületünk közvetítésével családra talált gyermekek és örökbefogadó szüleik összetartó, erős közösségére.

– Nemcsak Százhalombattán, hanem országosan is komoly forráshiánnyal küzdenek a civil szervezetek. Milyen megoldásokat találtak, volt-e anyagi akadálya céljaik megvalósításának?

– Egyesületünk non-profit szervezet, költségeinket az adó 1%-ának felajánlásaiból valamint támogatásokból tudjuk fedezni. Egyesületünknél önkéntesek dolgoznak munka és család mellett, szabadidejük terhére. Alkalmazásban mindössze 1 fő adminisztrációs munkatárs áll 4 órás foglalkoztatásban, így munkabérre és járulékokra csak ennek arányában kell költenünk. A többiek mind társadalmi munkában, önkéntesen tevékenykednek.

Rendszeres kiadásainkat az egyesület tulajdonát képező krízislakás fenntartási költségei és várandós anyák ellátása jelenti, valamint a tavaly év végén, karácsony előtt, az ajándékba kapott húsz éves személygépjármű fenntartási költségei. A segítséget kérő anyákat igyekszünk kelengye csomagokkal is támogatni, melyek jelentős része tárgyi adományokból származik. Ehhez a segítségnyújtáshoz, az újszülöttek ellátásához és gondozásához való tárgyakat (pl.: kiságy, babakocsi, kiskád, pelenka és ruhák, stb.) szívesen fogadunk. Sajnos az adó 1%-ának felajánlásáról kevesen rendelkeznek, pedig a civil szervezeteknek, akik egy-egy területen nyújtanak fizikai segítséget szinte ez az egyetlen bevételi forrásuk, amiből ők is segíteni tudnak.

– Országos egyesületről van szó, minden megyében van képviseletük. Ami az örökbeadásokat illeti, hogyan alakult eddig az év?

– Az ország egész területén igyekszünk segíteni a válsághelyzetben lévő anyáknak, de nincs minden megyében képviselőnk. Így egy-egy önkéntes nélküli megyében komoly szervezést igényel, hogy találkozni tudjunk a bajban lévővel, ami eddig kivétel nélkül minden esetben sikerült. Ehhez olykor 400-600 km-t is utazunk egy-egy nap, ami nemcsak komoly anyagi költséggel, de rengeteg idővel is jár. Ezt munkahely mellett a délutáni és esti órákban, valamint hétvégén tudjuk megoldani.

Az idei évben eddig 15 gyermeknek sikerült örökbefogadó családot találni és öt gyermeket a vér szerinti családban tartani, valamint kb. húsz kelengyecsomagot, vagyis tárgyi adományt küldtünk ki országszerte. A 15 örökbefogadásból kettő még nem jogerős, hiszen a vér szerinti anyának a gyermek születésétől számítva 42 napja van arra, hogy meggondolja magát. Most az örökbefogadások számát tekintve a felénél járunk a tavalyi évnek. Sosem az örökbeadások mennyiségének növekedésére törekszünk. Ha csak egy gyermeket tudunk megmenteni vagy megnyugtatóan rendezni a sorsát, az a legnagyobb eredmény a számunkra.

– Anélkül, hogy paragrafusokra hivatkoznánk, változott-e a jogszabályi környezet?

– Március 1-től az ügyintézések átkerültek a Fővárosi valamint a Megyei Kormányhivatalok Gyámügyi és Igazságügyi Főosztályaihoz. A napokban pedig bejelentették az örökbefogadási folyamatok könnyítését. Az intézkedésekkel a gyermekek családba kerülését szeretnék segíteni. Egy-egy intézkedés az örökbe fogadni szándékozók várakozási idejének csökkenését eredményezheti majd, de a jogszabály-változtatási javaslatok elsősorban a gyermekek érdekében születtek, hiszen minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy családban nőjön fel.

Az elmúlt időszakban a járványhelyzet miatt az ügyek intézése nehezített terep volt, de sikerült minden felmerülő akadályt leküzdeni és a gyermekek helyzetét megnyugtatóan rendezni.

– Nem hagyhatom ki Százhalombatta közvetlen érintettségét sem, akár a munkájukról, akár a helyi társadalmi kapcsolatukról van szó. Igénylik-e akár a többi civil szervezettel való kapcsolatot, akár a helyi közigazgatás figyelmét?

– Százhalombatta, ahogy Polgármester Úr egyszer megfogalmazta, a Gólyahír Egyesület bölcsője. Az önkormányzat támogatására az elmúlt húsz év alatt mindig számíthattunk, mely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy egyesületünk az ország egész területén segítséget tud nyújtani a válsághelyzetben lévő várandós anyáknak.

Egy foltvarró csoport is rendszeresen varr számunkra kistakarókat, melyeket rászoruló, nehéz anyagi helyzetben élő egyedülálló anyák vagy családok újszülöttjei kapnak meg. Egy-egy ilyen figyelmes gesztus sokszor juttatja eszünkbe, hogy érdemes ezt a tevékenységet tovább folytatnunk.
Megyei segítőinken kívül helyiek is vannak, például egy sokgyermekes anyuka, aki a kelengyecsomagokat állítja össze, egy nyugdíjas hölgy, aki a jelentkezési lapokat küldi meg az örökbe fogadni szándékozók részére, vagy szintén egy nyugdíjas hölgy, aki 40 éve a gyermekvédelemben dolgozott és aki a kötelező krízistanácsadást tartja meg a várandósok részére. Nem utolsó sorban az az egészségügyi támogatás, melyet szintén helyben kapunk és amellyel a várandós anyák orvosi ellátását tudjuk biztosítani.

– Az éves program kiemelt eseménye lett volna az évfordulós megemlékezés, ha nem hiúsítja meg a járvány. Minden átrendeződik, mi a jelenlegi tervük?

– Márciusban ünnepeltük volna egyesületünk húsz éves születésnapját. A kellemes pillanatokon kívül erre egy konferenciával is készültünk, melyre szakembereket invitáltunk volna meg, hiszen sajnos sok esetben a nem várt terhességek alternatívájaként sokszor fel sem merül az örökbefogadás.
Fontos feladatnak tartjuk a társadalom örökbefogadással kapcsolatos érzékenyítését, hiszen a nem várt terhességek tragédiába torkollása épp a társadalmi megbélyegzések eredménye. Ez a konferencia a vírushelyzet miatt elmaradt, ahogy a születésnap megünneplése is.

Ezen a hétvégén lett volna az egyesületünk éves országos találkozója is, ahol alkalmanként 500-600 fő jelenik meg és ez az egyesületünk legnagyobb társadalmi eseménye is. Reméljük, hogy az év többi részében alkalmunk adódik még a családokkal való találkozásra.