Egy lokálpatrióta emlékei XIV.
Beszélgetés Németh Istvánnal
A folytatás 1987-ben történt. Megjelent egy kicsi könyv: „Az élő Árpádok” címmel – írta: Dr. Pusztaszeri László. A könyvről megjelent ismertető is pozitív hozzáállással. 2008-ben Dr. Endrey Antaltól megjelent „A végső nemzedékig” ugyanez a téma bővebb formában. Bölcsész, jogász, történészként írta a könyvet külföldi emigrációjából hazatérve. 2009-ben ismét Pusztaszeri László jelentkezett egy bővített, oknyomozó munkával, „Az élő Árpád-ház” címmel.
2016-ban felvettem a kapcsolatot Dr. Pusztaszeri Lászlóval, személyesen kerestem fel a lakásán. Sok mindenről beszélgettünk, többek között elmondta személyes találkozását Franciaországban Crouy-Chanel Félix és Imre grófokkal, akik az általuk ismert adatok és dokumentumok bemutatásával, személyiségük vonzerejével segítették könyvének megírásában. Ők Magyarországon születtek, de 1946-ban, illetve 1959-ben hagyták el országunkat és telepedtek vissza Franciaországba, ahol a folyamatosan 700 év óta élő rokonság segítette őket talpra állni.
Beszélgetésünkben arra is kitért Pusztaszeri László, hogy Imre gróf 1979-től 1996-ig volt a Magyar PAX ROMÁNA Nemzetközi Szervezet elnöke (1921-ben alapított Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom). Elnöksége alatt 1996-ban Dobogókőn tartotta kongresszusát a szervezet. 2008-ban, 64 évesen Crouy-Chanel Imre az Európai Unió Általános Bővítési Bizottságnak belső ellenőrzési vezetője volt. Felesége Napóleon egyik híres marsalljának leszármazottja, Héléne Francoise Davont-Dauerstaedt hercegnő. Ők két fiuknak, Félixnek és Márknak szülei.
Meghívásomra Pusztaszeri László vállalta az előadást „Az élő Árpád-házról”.
2016. március 8-án este a Szent István templom hittantermében volt az előadása, nagy létszámú részvétellel. Azoknak, akik az előadást meghallgatták, alaposan meginoghatott az az ismeretük arról, hogy az Árpád-ház 1301-ben kihalt. A téma óriási jelentőségű, afféle búvópatakként működött és működik 700 éve. Dr. Pusztaszeri Lászlónak 2009-ben megjelent „Az élő Árpádok” című könyvében az ajánló gondolatokat dr. Beer Miklós váci megyéspüspök írta.
Előtte elvittem a Szent László templomban bemutatni neki dr. Dénes Jenő festőművész 1955-ben festett képeit. Az alkotó egykor a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A templomban van egy kép, amely boldog Erzsébetet ábrázolja a Tössi kolostorban, ima közben, aki III. Endre és a lengyel Feména hercegnő lánya volt. Ritkán ábrázolták, de nálunk a Szent László templomban az oltár előtt jobbra fent látható.
Pusztaszeri László színes, objektívszemléletű történész képesítésű személy volt. Könyvet írt Habsburg Ottóról, Karády Katalin és Újházi István kapcsolatáról. Egy ideig Antall József miniszterelnök sajtófőnöke volt. Számos külföldi útján elkísérte.
2016 végén ismét felkerestem telefonon. Feleségét értem el, akitől megtudtam, hogy férje kórházban van. Meglátogattam. Bár rossz fizikai állapotban volt, mégis optimista a jövőt illetően. Majd ismét meglátogattam, már beszélni is alig tudott. Itthon megkértem Mátyás atyát, hogy keresse fel és adja fel az utolsó kenetet. Dr. Pusztaszeri László 2017. január 17-én hunyt el. Utolsó előadását Százhalombattán tartotta. Barátság szövődött közöttünk.
*
2016. június 8-a. Bár-e napon két kötelezettségemnek kellett eleget tennem – és nem is tennék említést róla, de családunk számára mégis jeles nappá vált. 10 órára Érdre kellett mennem az Agro-Benta Kft taggyűlésére, valami ügyrendi kérdésben a tagság szavazására volt szükség.
Már túl voltunk az ügyrendi kérdésen, amikor megszólalt a telefonom. A fiam, Laci hívott, hogy unokám született, Benedeknek hívják. A kisbaba jól van, a menyem, Pálosi Hajnalka, aki fejlesztő pedagógus, viszonylag jól érzi magát. A hírt nagy örömmel újságoltam a volt kollégáknak és már igyekeztem is a másik megbeszélt helyszínre, ami az érdi határban zajlott. Egy amerikai TV Társaság, „Atilla Nagykirályról” készült dokumentumfilmet forgatni. A mi vaskori sáncunk és Duna által határolt „Potentiána” földvárunk is szóba jött, mint lehetséges forgatási helyszín. Ezt kellett a stáb szakértőjének megmutatni, miután Ábel Andrásnál megbeszéltük a tudnivalókat.
Ezt követően rohantam a vasútállomásra, ahol feleségem már várt és együtt mentünk a kórházba meglátogatni harmadik unokánkat és édesanyját. Akkor készült versemből idézet:
„Elnézlek, s látom, kezed jó erős és jár is, mint a kelevéz.
Szemed nagy, kerek, s ha kell a Világot is megvered.
Rá is fér a Világra, csak kezed s lábod ne bánja.
Hangodtól reszkessen az oroszlán,
s kezedből egyen a bárány.”
*
2016-tól rendeztük meg a „Szent László Napokat”. Templomunk névadójának ünneplése volt ennek előzménye már sok éve, a város önkormányzata részéréről, amit egészen az utóbbi időkig „Óvárosi Kulturális Napoknak” neveztek. Általában pár napi, vagy egy heti eltéréssel a Szent László templomunk búcsújához képest. Többen nem értettük, miért nem eshet ez egybe a templom búcsújának időpontjával?
2016 márciusában dr. Pozsgainé Szabó Éva által tört felszínre ennek elementáris igénye. Sokakat megszólított ebben az ügyben, így engem is. Magam és az egyházi képviselőtestület nevében helyeseltem a törekvését, hogy Szent László Napokat kell tartani és a programok megválasztásába beleszólhassunk. Időben beszéljük meg – a szervezésben érintettek – az önkormányzattal, milyen összeget szán az ünnepségre, mi pedig részben dönthessünk arról, milyen műsorokra, programokra szeretnénk elkölteni a támogatást. Az ügyben Éva megkereste Sinka László képviselő urat és az előkészítő tárgyalásokba be lett vonva a Barátság Kulturális Központ igazgatója Szigetvári József úr is.
Éva megkérdezett bennünket, milyen tervei vannak a Római Katolikus Plébániának az ünnepre? A válaszomban elmondtam, hogy az anyagi lehetőségeink szabják meg az elképzeléseinket, de erre akkor még nem tudott senki pontos választ adni. Olyan programot kellett kitalálnunk, ami érdekli a közönséget és nem jár költséggel.
Akkor már jó pár éve figyeltem Kassai Lajost, a lovasíjászt. Szervezte a fiatalokat a Somogy megyei Kaposmérőn kialakított lovasközpontjában. Egy rég eltűnt világot teremtett újjá, a lovasíjászatot. Ez több volt a sportnál. A nemzeti érzés fellángolása elgépiesedett világunkban, egy régi életmód gyakorlata, megélése, lelki és testi állapot harmonikus fenntartása természetes körülmények között. Minderről saját költségből, támogatások nélkül, film is készült. Címe: „A lovasíjász”, bemutatója 2016, január 21-én történt. A filmet Kaszás Géza rendezte.
Terveink szerint a programunk 2016. június 27-én a Szent László szobornál rövid megemlékezéssel kezdődött volna, majd a szobor koszorúzása. Utána a Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Házban „A lovasíjász” című film levetítése.
A terveket mindenki, így Illéssy Mátyás atya is elfogadta. Április 2-án a film forgalmazójával felvettük a kapcsolatot és szerződést kötöttünk. Ígéretet kaptunk, hogy a film kópiáját június 24-én rendelkezésünkre bocsátják, viszont a vetítés feltételeiről nekünk kell gondoskodni.
Májusban derült ki, hogy a Barátság Kulturális Központ június 27-én már nyári szünetet tart és nincs lehetőség a film levetítésére az óvárosi közösségi házban, viszont a Summerfesten le kívánják majd vetíteni. Egyetlen lehetőségünk maradt, a film levetítése az ünnepség után a templomban, amire Mátyás atya igent mondott. Akkor még „zöldfülű” voltam és nem tudtam, hogy ehhez püspöki engedély szükséges, de az atya magára vállalta a feladatot.
Saját köreinkből biztosítottuk a vetítéshez szükséges technikát és az eszközök kezelését. A vetítéshez szükséges fehér vászon viszont nem állt rendelkezésünkre.
Végül Sinka László óvárosi képviselőnk felvette a kapcsolatot telefonon Szigetvári Józseffel, aki néptáncosaival külföldön turnézott és kölcsön kaptunk egy vetítővászont állvánnyal, paravánnal. Az előkészületek után megtörtént a megemlékezés, amit az előadás követett. A templomban iszonyú meleg volt, mégis megteltek a padsorok. Figyeltem a közönséget. A legtöbbnek mindent, amit láttak, hallottak a filmben új volt. Fiatalok szólaltak meg és az összekötő szöveget Kassai Lajos mondta. Minden mondata jelentőséggel bírt.
A képsorok a gyakorlatok nehézségeit mutatják be és azt, ahogy a fiúk és a lányok hogyan küzdenek meg önmaguk gyengeségeivel egészen addig, míg azt le nem győzik. Mindezt egy idillikusan kialakított kis mikrovilágban, ahol embernek, állatnak, fáknak, vizeknek békés otthont ad a táj.
A filmet csak egységes, a film forgalmazója által küldött plakáton lehetett hirdetni, melyen a cím alatt egy jelmondatot olvashattunk: „Nem az Ősöket kell követni, hanem azt, amit az Ősök követtek.” Vagyis az elérhető legtisztább, legemberibb, a természettel és a közösséggel élni tudó, életigenlő állapotot megkeresve.
Mire a vetítésnek vége lett megállapítottam, hogy a film kihagyhatatlan volt, de a vetítésnek az óvárosi közösségi házban lett volna a helye.
Magamban gyűjtöttem az érveket, ha viták támadnának utólag a helyszín miatt – ilyenre nem került sor – beszélgetések, kisebb nézetkülönbségek előfordultak, de az volt a végső érvem, hogy egyetlen ember, Kassai Lajos a mai világban nem múzeumot hozott létre, hanem az élő valóságban teremtette meg a múlt időtálló tanulságait a mai fiatalság számára és tette élővé.
Kérdezem? Mai papok, lelkészek, ki vállalkozik hasonlóra a mai környezetben?
Azóta is figyelem Kassai Lajos előadásait, olvasom ritka írásait, világszerte elért eredményeit. Kidolgozta a lovasíjászat szabályzatát, a versenypályák kialakítását. A vetítés végén nagyon figyeltem Szent Lászlót, hogy fogadja az ő ünnepi ajándékát? Úgy gondolom örömmel. Lehet, hogy Kassai Lajos is „Ősi küldött” és Szent László gondolatai vannak benne. Egy csoda, ami nem minden népnek adatik meg. Szeretném egyszer elmondani a lovasíjásznak, hogy a róla szóló filmet egy katolikus templomban, Szent László felmagasztalásának napján, Szent Lászlóról elnevezett templomban nézhették meg hívő emberek.
*
Mindeközben már év eleje óta készültünk a Szent István templom felszentelésének 20. évfordulójára, ami augusztusban volt esedékes. Nagy szerencsémre abban az időben még Százhalombattán élt Strauszné Könözsi Veronika és férje, a zenész karmester Strausz Kálmán. Veronika gondoskodott az ünnepek, aktuális évfordulók színvonalas, elsősorban zenei műsorok szervezéséről. Engem azzal bízott meg a képviselő-testület, hogy az ünnepi alkalomra készítsek el egy rövid ismertető füzetet a templom építéséről és az eddigi egyházi életről.
Lejegyezte: Szegedinácz Anna
(Folytatjuk)
