Ercsi monostorának alapítási körülményei

Francz Norbert

Amennyiben az egykorvolt ercsi bencés monostor szűkre szabott tárgyi bizonyítékaira lennénk kíváncsiak, az úti cél csakis Szigetújfalu, a Duna bal partján fekvő szemközti település kell, hogy legyen. Az ottani barokk kori római katolikus templom falait az építőmesterek ugyanis javarészt az egykori középkori monostor köveivel erősítették meg annak idején. Valahogy jól jellemzi ez a történelmi emlékezetből tovatűnő apátság forrásadottságának esetlegességét is a korabeli dokumentumokban. Az egymástól független feljegyzések mozaikkockáiból azonban egész részletesen felvázolható Ercsi monostorának alapítási körülményei.

IV. Béla királyunk egy 1269-es okleveléből értesülhetünk arról, hogy a monostort egy bizonyos Tamás nádor alapította Szt. Miklós tiszteletére az egykor különálló Újfalusi-sziget partján (a Duna szabályozásának következtében a terület napjainkra a Csepel-szigetbe olvadt). A királyi oklevél szavahihetőségét egy meglepő helyen fellelt adat támasztja alá: a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtárban őriznek egy alapvetően 15. században összeállított jogi szöveggyűjteményt, amelyet Somogyvári formuláskönyv néven ismer a történettudomány. A mintaoklevelek mellett a kódex három évkönyvet (annales) is tartalmaz. Ezek egyikében egy 16. századi auktor fontosnak tartotta utólag lejegyezni az 1186-as esztendőnél Tamás nádor halálát, akit az általa alapított ercsi monostor sekrestyéjében temettek el.

Történetesen 1185 és 1186 között – III. Béla uralkodása idején – valóban Tamás töltötte be a nádori pozíciót. De mit is tudhatunk erről a Tamás nádorról? A korszak mostoha forrásadottságai miatt sajnos nem sokat. Annyi bizonyos, hogy kiterjedt Fejér megyei birtokokkal rendelkezett, pl. Vál völgyében. 1183-ban fejéri ispánként említették. A nádori tisztségbe nem sokra rá nevezhette ki III. Béla, hiszen elődjét, a bizánci harcokban megedzett Dénest 1184-ig említik források. Tamás 1186-ban fordul elő utoljára – korai halála minden bizonnyal torzóban hagyta életpályáját.

Entz Géza, aki a 20. században elsőként tanulmányozta a Szigetújfaluban fellelt kőmaradványokat, a palmettás faragványok vizsgálatakor párhuzamot fedezett fel a késő 12. századi fehérvári, somogyvári és pécsváradi leletegyüttesekkel, így feltételezhető a királyi későromanika kőfaragó műhelyeinek közreműködése. Az ercsi monostor a korszak bencés apátságaihoz hasonlóan kéttornyos, háromhajós bazilika lehetett. Mindenképp különösnek mondható, hogy Tamást a sekrestyében, s nem a monostoralapítónak kijáró helyen, a főoltár alatt temették el. Erre az lehet a magyarázat, hogy 1186-as halálakor a monostor még nem készült el teljesen.

Az ercsi Honfoglalás-emlékmű, amelyet az ercsi monostor köveiből állították 1996-ban (a szerző felvétele)

IV. Béla fent említett oklevele elmondja, hogy Tamás a váli és dörgicsei tizedek adományozásával kívánta biztosítani a bencés szerzetesek megélhetését. A király úgy rendelkezett, hogy Tamás az adományozással jogtalanul járt el és visszaszolgáltatta a tizedeket a veszprémi egyházmegyének 1269-ben.

Az ercsi monostor már a 13. század elejére elnéptelenedett. II. András éppen ezért a cisztercieknek adományozta az apátságot 1208-ban. A következő években a két legjelentősebb ciszterci központ, Clairvaux és Heiligenkreuz küzdött egymással a monostor feletti joghatóságért. Egy 1211-es dokumentum „Tamás szigete”-ként (Insula Thomae) említette a helyszínt, jelezve, hogy az alapító személye nem merült feledésbe. A monostor fejlődésében újabb törést a tatárjárás jelentett. IV. Béla ugyan a karthauziaknak adta az apátságot, ám a rend ekkor még nem tudott véglegesen megtelepedni hazánkban, Ercsi monostora a ciszterciek kezében maradt még évszázadokig. Ercsi apátja közreműködött azon a beiktatáson 1318-ban, amely során a korabeli források először említik Batta (Báté, Bothey) nevét.

Források:

Bácsatyai Dániel (2019). A Somogyvári formuláskönyv évkönyvei. Városi Levéltár és Kutatóintézet.
Entz Géza (1965). „Az ercsi bencés monostor”. Művészettörténeti Értesítő. 14 (4): 241–246.
F. Romhányi Beatrix (2000). Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon: Katalógus. Pytheas.
Vida Beáta (2013). „”Monasterium de Erche situm in insula loci secreti”: Ercsi monostorának története”. In Kovács, Szilvia; Révész, Éva (szerk.). Műhelyszemináriumi dolgozatok I. SZTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola. 181–197.
Zsoldos Attila (2011). Magyarország világi archontológiája, 1000–1301. História, MTA Történettudományi Intézete