Gyermeknap az Óvárosban
Jankovits Márta
Itt van, nem de
Ön is vette észre,
A gyermeknap
Mely terhet ró kendre?
A fenti kis idézetet Tóth Árpád Pünkösdi gyermeknap (1913) című versében találtam. A dátum eléggé meglepett, mert nem gondoltam, hogy ilyen messzire nyúlik vissza a gyermeknap megünneplése. Mindjárt utána is néztem az interneten és amit nem gondoltam volna először Törökországban tartották meg 1920-ban. Nálunk Magyarországon 1931 óta, akkor egy hétig, 1950-től egy napig tart május utolsó vasárnapján.
Ilyen tájban mi más jut az ember eszébe a saját gyermekkori élményei. Sok szép emlék, amikor az osztály egységesen kivonult és a tanárok kitaláltak mindenféle ötletet a mi szórakoztatásunkra. A legemlékezetesebb számomra az a gyermeknap volt, amikor az egész falusi iskolát a futballpályán futás, zsákbafutás és különféle játékok várták. A végén kihoztak egy hatalmas üstben madártejet az egyik a közelben lakó szülő jóvoltából.
Idővel aztán szülők lettünk és mi gondoskodunk arról, hogy mindenféle korú gyermekünknek is szép emlékei legyenek erről a napról. Vidámpark, állatkert látogatás, kirándulás minden belefér, ami egy gyermeket érdekelheti.
Az idén 2019-ben szintén a futballpályán rendezték meg a gyermeknapot, amiről Szabó Gábor, a rendezvény főszervezője számolt be lapunknak:
„A tavalyi sikeres palacsinta-parti után vetődött fel az ötlet, hogy tavasszal is kellene egyet tartani. Loós Attilával, az íjászok elnökével összeültünk és arra az elhatározásra jutottunk, hogy gyermeknapot rendezünk és egyben palacsintázunk. Az eredeti helyszín a Duna-parti Sirály játszótér lett volna, de végül az óvárosi focipálya mellett döntöttünk. Kiváló döntés volt, mert a 10 órától 16 óráig tartó rendezvényen több mint ötszázan jöttünk össze és kb. 1200 palacsinta fogyott el.
Vasárnap reggel 8 órakor, a büfékocsi elhelyezésével kezdődtek az előkészületek, majd az asztaloké, padoké az arcfestéshez és a kézműves foglalkozáshoz, illetve a palacsinta sütéshez. A Battai Íjászok elfoglalták a számukra kijelölt területet, a focibiliárd pálya valamint a közkedvelt légvár is a helyére került. Az első vendégek az 1026. számú Szent László cserkészcsapat Bem rajának tagjai voltak, akik az épület emeletén található cserkészotthonban töltötték az éjszakát. Ők kóstolhatták el az első palacsintákat, amiből volt édes és sós is. Kakaós, túrós, mogyorókrémes, lekváros, és a hagymás tejfölös szalonnás. Sütöttük a palacsintát, de a többi programnál sem unatkoztunk.
Nem terveztük, de sikeredett egy gyermek karaoké, amitől aztán még jobb kedve lett a jelenlévőknek.
Nagyon szépen köszönöm mindazoknak, akik segítettek, hogy ez a nap létrejöjjön és jól sikerüljön. Büszke vagyok arra, hogy városunkban ennyi tettre kész ember van.”