Interjú Szigetvári Józseffel

Óvárosi Szent László Napok
2018. június 22-29.

Nagy-Rakita Melinda

A Barátság Kulturális Központ és a százhalombattai civil szervezetek együttműködésében rendezik meg idén is az Óvárosi Szent László Napokat. Az ennek keretében megszervezendő június 22-23-i eseményekről beszélgettünk a BKK igazgatójával a rendezvény koncepciójáról, céljáról, szervezéséről, programokról.

Emlékeim szerint korábban három, illetve két és fél naposak voltak az Óvárosi Napok. Most vasárnap már nincsenek programok. Új nevet is kapott a rendezvény. Miért?

– Valóban, korábban így volt, de a háromnapos programot nagyon nehéz volt megszervezni. Próbáltuk színesíteni, kitelepülni a Régészeti Parkba. A technikát ki kellett vinni, nehézkes volt és költséges és nem volt akkora érdeklődés rá, hogy megérje. Magát a rendezvényt tradicionálisan sokáig a BMK, illetve a BKK szervezte. 2010-től jött egy éles váltás, mert törekedtem arra, hogy visszatérjen, az ún. falusiasabb hagyományokhoz. Hiszen az óváros egykor falu volt, ahol falusi napokat rendeztek és ehhez kapcsolódott a búcsú is.

Egy rendezvény akkor tud megélni, beágyazódni, ha van valami köze ahhoz a helyhez, ahol megrendezik. Emiatt nekem fontos volt, hogy a közösségi ház nevet kapjon, és hogy éppen Zenálkó Etel nevét. A faluban élő idősebbek még emlékeznek a tanítónőre, aki kezdetben verseket, dalokat tanított a gyerekeknek, majd színjátszó köröket szervezett, ahol már a felnőttek is szerepeltek. Ez a váltás egészen jól működött, aztán jött egy nem szerencsés fordulat, amikor a város költségvetése – ismert okokból – megroppant és akkortól az óvárosi napokra nem jutott pénz.

Aztán jött a 2016-os év, amikor a rendezvényt gyakorlatilag a civil közösségek szervezték meg a saját legjobb tudásuk szerint. Ez azonban közel sem volt olyan, mint az azt megelőzőek, annak ellenére, hogy a szervezők „a hegyeket elhordták” a siker érdekében.

2017-ben visszaállt az eredeti állapot azzal a változtatással, hogy már az előkészítés első szakaszában, amint megvolt a költségvetési rendelet összehívtuk azokat a civileket, akik az előző évi eseményt szervezték. Arra gondoltunk csináljuk meg közösen úgy, hogy a BKK, mint intézmény természetesen adja az intézményi hátteret, az infrastruktúrát.

A szervezők egy része azt gondolta, legyen ezután az elnevezés Szent László Napok, amelynek egyébként része az óvárosi kulturális napok, mások hogy Óvárosi Kulturális Napok. Az új név a kettő ötvözetéből állt össze.

– Hogyan alakultak ki a programok, ki döntött ezekről?

– Tavaly már felvázoltuk a feladatmegosztást, hogy melyik programot ki tudja, szeretné vállalni, de még nem a legtökéletesebb formában alakult az együttműködés. Idén is meghívtuk a civil szervezeteket, mindenkinek volt lehetősége, hogy az általunk felvázolt programokat ízlelgesse, boncolgassa és a következő alkalomra mindenki hozhatta a saját maga ajánlatát. Fő vezérfonalként nyilván a kulturális központ szakmaisága, tapasztalata vezető szerepet játszik. Mi találjuk ki, milyen koncertek, milyen fellépők legyenek.

Azt gondolom, itt megint nagyon fontos a hely és műfajtól függetlenül a színvonal. Bátran kijelentem, hogy van olyan műfaj – bár tudom, hogy emiatt sokan morognak –, amely Százhalombattán nem lehet őshonos és nem is lehet jelen.

Százhalombatta minden vonatkozásban egy minőségi város, a tereiben, a köztereiben, az intézményeiben, a szolgáltatásaiban magas színvonalat képvisel. Meggyőződésem, hogy a kulturális életben is ezt a magas színvonalat kell vinnie. Akár példát is mutatva arra, hogy egy kisváros is gondolkodhat kulturális minőségben és nem biztos, hogy a tömegkultúra egyes elemeit kell ide behozni. Ha valaki mulatós zenére vágyik, a város húsz kilométeres körzetében bárhol megtalálhatja.

Az elmúlt években is zenei szempontból különleges, nagyon jó programokat hoztunk. Gondolok itt a Hot Jazz Band, vagy Szulák Andrea koncertjeire.
A pénteki nap egy kicsit az emlékezésé. Zenálkó Etelre úgy emlékezünk, hogy a városban élő kicsinyek, művészeti szakos hallgatók mutatkoznak be. Ehhez kapcsolódóan ez a nap a színházé is, idén a Gergely Theáter zenés kávéháza mutatkozik be a „Kár itt minden dumáért” című előadásával. A Rozbora Ádám Quartett jazz zenéje pedig nem ismeretlen a városlakók előtt.

A hagyományőrzést és hagyományteremtést egyaránt szolgálja a szabadtéri mozi Dubecz Tibi bácsival, ahol a Csinibabát nézhetik meg az érdeklődők.
A 2018-as év a Családok Éve és ebbe jól illeszkedik a szombati nap, ahol a főszerep a családoké. A civilek által szervezett gyermek- és sport programok a foci pályán, illetve a Duna parton zajlanak.

A színpadi műsorok választásánál is a minőségre törekedtünk. A 16 órakor kezdődő Minden, ami Mezőföld program házigazdája a Forr-Más Hagyományőrző Együttes. A színvonalat garantálja a Kolo Együttes és a Ham ko Ham koncertje is. A Maszkura és a Tücsökraj előadása után pedig a Cocktail Party zenekar játszik.

Valóban mind kiváló programok. De vajon eljutnak-e erről az információk mindenkihez? Milyen kommunikációs módszereket használ a BKK arra, hogy minél több érdeklődőt vonzzon a rendezvényre?

– A műsorfüzetünket a Postán keresztül eljuttattuk minden háztartásba. A vasútállomáson már egy hónapja kint van a plakátunk és hitem szerint napokon belül kikerül az óriás plakát is a Csenterics útra. Aki tömegközlekedéssel utazik, az állomáson találkozhat a hirdetménnyel, aki autóval az látja az óriás plakátot. Készülnek a molinók a Szent László utcára a Közösségi Házhoz. Ezen felül pedig az elektronikus közösségi portálokon is elérhetők a meghívók.

Ma már az Óváros nemcsak a Szent László utcából áll, de gyakran találkozunk azzal, hogy a felső részekre települt lakosokat nem igazán sikerül megmozdítani, részvételre serkenteni. Mit tudnak ez ellen tenni?

– Ez örök probléma. Nem tudunk minden házba személyesen bekopogni, de a szórólapjaink ott vannak minden postaládában.
Én azt gondolom, hogy ha valaki beköltözik egy településre és ott akar élni, akkor érdeklődik a helyi események iránt, utána jár az információknak. A Matta kertben élők számára pedig még a közlekedés sem okozhat gondot, hiszen csak le kell sétálniuk és ott vannak az események közepében. Lehet, hogy ott valamivel fiatalabb lakosság él, de nem gondolom, hogy ezek a programok nem mozgathatnák meg őket is. Vagy akár ellentmondana a Matta kerti létnek a Könyvtár által szervezett Szentivánéji program, ahol még tüzet is fogunk ugrani.

Mennyire cél az, hogy a város más részeiből, a lakótelepről, Dunafüredről is idevonzzuk az embereket? Mit tudunk azért tenni, hogy idejöjjenek, gondolok itt a közlekedés megoldására?

– Természetesen célunk az, hogy a százhalombattaiak minél többen részt vegyenek minden rendezvényünkön, így ezen is.
A közlekedés tekintetében pedig azt gondolom, hogy ez egy kisváros, nincsenek leküzdhetetlen távolságok.
Azonban, ha buszjáratot akarnánk rendszeresíteni, az legalább duplájára emelné a költségeinket. Erre pedig nincs pénz. A buszokat ma már csak piaci alapon lehet bérelni és ugyanez vonatkozik a kisvasútra is, amit a Battai Napokon szoktunk használni.

Adódik a kérdés, hogy mekkora a költségvetése az Óvárosi Szent László Napoknak? Miből állnak össze a rendezvény költségei?

– Három millió forintból gazdálkodunk. Ez látszólag sok pénz, de a közgondolkodás nem látja át a rendezvényszervezéssel járó feladatokat és az ezzel járó költségeket. Még senki nem lépett fel, amikor már 1,5-2 millió forintnál járunk.

Színpad, fény- és hangtechnika, kiegészítő berendezések a színpadhoz, van egy kötelező biztonsági előírás. A West Balkán névre keresztelt törvény pontosan előírja, mekkora rendezvényre hány őr kell, menekülési útvonal, rohamkocsi teljes személyzettel egy éjszakára, orvos, eltérítő kordonok, kerítések. Egy ilyen rendezvényen az áramfelvétel költsége közel félmillió forint. És akkor még nem beszéltünk az üzemeltető személyzetről. Előtte pedig még ott van szakhatósági engedélyeztetési procedúra, ami súlyos pénzekbe kerül.

Minden piaci alapon működik, és az utóbbi években óriásira nőttek a fellépések árai is. Az az együttes, amely néhány éve 300-500 ezer Ft-ért lépett fel, ma már ötmilliót kér. Az országban működő zenei fesztiválok, amelyek 1,5-2 milliárdos költségvetéssel működnek brutálisan felverték az árakat. Ugyanez igaz a kitelepült árusokra, vendéglátósokra. Ma már gyakran nem az a kérdés egy lángosos esetében, mennyit fizessen, hogy kitelepülhessen, hanem mennyit fizessünk, hogy eljöjjön.

Azok a népszerű zenekarok, akik a környéken fizetős rendezvényeken lépnek fel, el sem jönnek ide az ingyenes programokra, mert ezzel elvesztik azokat a fizetős nézőket, akik innen a belépti díjas fellépéseikre mennének. Ha ingyen is láthatják, nem fizetnek érte. Vagy olyan horribilis fellépti díjat kérnek, amit nem tudunk megfizetni.

Annyi piaci szegmens türemkedik be ma már a rendezvények szervezésébe, hogy értékesítési és egyéb stratégiákat kell felállítanunk és akkor még nem beszéltünk az időjárásról, amely még mindig befolyásolhatja egy-egy rendezvény sikerét. Alapvetően nekünk az a célunk, hogy az Óvárosi Szentlászló Napokat nagyon szeresse mindenki.

Ezek a szempontok valóban többnyire rejtve maradnak egy átlagos rendezvénylátogató előtt. Ezeken kívül van-e még valami, amit megosztana az óvárosiakkal?

– A közösségi házzal kapcsolatban felmerült, hogy az óvárosi civilek birtokba szeretnék venni, hogy nyitott házként működjön. Úgy gondolom, ennek alapvetően nincs akadálya. Egyik oldalról joggal merül fel az igény, hogy az óvárosi közösségi házban legyen valami, másik oldalról meg, hogy na, jó, de amikor volt, akkor nem jött be senki. Azt pedig tudni kell, a legdrágább az üres ház. Mert akkor összeadódnak a költségek, energiaköltség, személyzeti költség és nincs mögötte semmi. Ezért abban gondolkodunk, hogy egyfajta kulcsos házként működjön. Aki ott rendezvényt akar szervezni, annak átadjuk a kulcsot és használhatja a házat.
Nyugat-Európában a kistelepüléseken, ahol adott a közösségi épület, ahhoz az áramot és a tisztaságot a település biztosítja és hagyja, hogy a közösségek azt használhassák.

A település a ház fenntartásával támogatja a civileket, nem kér érte bérleti díjat, a felmerülő extra költségeket meg a szervező vállalja. Ha valamelyik civil szervezet megmondja, mit szeretne ott csinálni, kötünk vele egy megállapodást, akkor ez ilyen bizalmi alapon működhet. Nyilván kell időegyeztetés, hogy a már ott lévő programok és a szervezendő események ne üssék egymást, de egyéb akadálya nincs. Ugyanígy lehet oda akár bált is bevinni. Ez az Óvárosban is így fog működni.