Karanténban…

Magazinunk sem mehet el az egész emberiséget sújtó katasztrófa mellett. Mi szokásunkhoz híven szűkebb pátriánk, az Óváros lakóit és hűséges olvasóinkat kérdeztük meg, hogyan élik meg ezeket a napokat, heteket. Minden korosztály képviselőit megszólaltattuk, hogy teljesebb képet kapjunk, ki hogyan élte, éli meg a karantén idejét, vagy azok közé tartozik, akik a „frontvonalban” naponta átélik az esetleges életveszélyt is. Ezt lapunk hagyományaihoz híven egyfajta „korképnek” szánjuk, hogy megmaradjon ezeknek a vészterhes időknek az emléke az utókorra.

Illéssy Mátyás

A járvánnyal kapcsolatos korlátozások a Húsvéti egyházi szertartásokat is érintette. Erről kérdeztem városunk plébánosát, Illéssy Mátyást.

– A Magyar Katolikus Püspök Kari Konferencia rendelkezése értelmében a következő intézkedések léptek érvénybe Nagyböjt 5. vasárnapjától:
A Szentmiséket magánmiseként tartja a pap, a hívek lelki áldozást végezhetnek. A szentmisén csak a legfontosabb, a liturgiát segítő személy(ek) vehet(nek) részt. A szertartásokat a plébános Facebook-oldalain, illetve a Noé Zenekar Youtube-csatornáján lehet megtalálni. A lelkiáldozás súlyos szükség, pl. járványveszély esetén ajánlott azon hívőknek, akik nincsenek az egyházjog szerint eltiltva a szentáldozástól. A lelki áldozáson a katolikus hívő kellőképpen felkészülten vehet részt. Fontos tudni, hogy amikor a hívőnek lehetősége van rá, a legrövidebb időn belül el kell végeznie a gyónását.

A szentmiséket, szertartásokat noezene­kar.hu, a többi szentmisét a Facebook-oldalaimon keresztül lehet megnézni, belekapcsolódni. (Matyas Illessy, Illéssy Mátyás András, Illéssy Vuchetich Mátyás, Illessy Matyas Facebook oldalaimon láthatók. De ajánlom mindenkinek a közszereplői oldalamat, mivel a profil-oldalon limitált „létszámot” tudnak „befogadni”, 5000 embert, míg a közszereplői nem.) Ezen szertartásokba előre láthatóan addig lehet így belekapcsolódni, amíg a hatóság másképpen nem rendelkezik.

A kereszteléseket csak komoly szükség esetén lehet kiszolgáltatni, illetve a házasságkötési szertartást a legszűkebb keretek között (pap, jegyespár, két tanú). A temetéseket a szociális távolság betartásával, a legszűkebb körülmények között lehet megtartani.

A betegek kenetét a legnagyobb elővigyázatossággal lehet kiszolgáltatni, mivel ott a pap közvetlenül érintkezik a beteggel, igaz rendkívül kis „mértékben”.

Gyónni komoly szükség esetén, szintén az előírások betartásával lehet, amíg az állami hatóság előírja, hogy legkisebb mozgást végezhet a pap, jelen esetben én.

A hitoktatást jó részét sikerült megoldani online formában.

A Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus megtartása nyilván függ a járványveszély következtében kialakult világhelyzettől. A nyári táborok és egyéb rendezvények, programok szintén attól függnek, hogy a hatóságok (világi, illetve egyházi) milyen előírást adnak.

Az elmúlt hetek azt bizonyítják, a sok negatív hatás ellenére kegyelmi forrássá válhat ez az időszak, mivel több százan, illetve ezren, kapcsolódnak bele a templomainkban felvett, illetve online sugárzott szertartásokba, elmélkedéseimbe. Olyan „területeket”, embereket sikerül elérni, akik nagyon sokszor messze voltak, vannak a Jóistentől, Egyháztól és most megtalálják az oda-, illetve visszavezető utat. Ez egy különleges misszionálás a hívek számára. Ezért is kérem, hogy osszák meg miséinket, elmélkedéseimet a különböző médiafelületen.

Az Egyház nem elzárkózott, hanem kitárta kapuit az imádság és a Szeretet Szentségének szívünkbe fogadása által a világjárvánnyal szemben. A legjobb „Vakcina, Oltóanyag” Jézus megváltó Áldozata, Vére. Ő a Szőlőtő és mi a szőlővesszők, keresztség szentsége által bele kapcsolódtunk és másokat is bele akarunk kapcsolni az egyetlen igaz Gyümölcsöt sarjasztó Tőbe, hogy az örök élet gyümölcsét megteremjük.

Végül, szeretnék mindenkit bíztatni, hogy fizikailag ugyan távol, de a Lélek által egybeforrva imádkozzunk a járvány áldozataiért, a betegekért, az egészségügyi és a szociális rendszer dolgozóiért, önkéntesekért és a döntéshozókért – politikai, gazdasági, egyházi –, akik állapotbéli kötelezettséggel bírnak a rájuk bízottakért.

Dr. Pereczár Klára

– Az óváros háziorvosát – dr. Pereczár Klára doktornőt – kérdeztem arról, mi változott meg a járvány miatt a rendelőt felkeresők számára. Szükséges lett-e házikarantén elrendelése, vagy volt-e beteg, akit koronavírus fertőzött meg az óvárosi lakosságból?

– A rendelési idő alatt telefonon keresztül lehet bejelentkezni, ha valaki orvosi tanácsra, segítségre szorul. Lázas beteget nem vizsgálunk – a betegekhez mentő viszi ki a szükséges eszközöket a mintavételhez, annak megállapítására, szükséges-e kórházi beutalás, vagy elegendő a házi otthontartózkodás. A recepteket felküldjük a „felhőbe”, ahonnan a gyógyszerész lehívhatja a recept információit és kiadhatja a kiváltó személynek.

Ha valaki táppénzen lesz, a dokumentumok kiadása úgy történik, hogy a rendelő előtti biztonsági őr adja át a jogosultnak. E-mailben is elküldhetjük a munkahelynek, ha az fogadni tudja.

Az Óvárosban két személy részére rendeltek el hatósági karantént, akik a munkahelyükön – a városon kívül – kerültek kapcsolatba olyan személyekkel, akik vírustesztje pozitívnak bizonyult. Szerencsére mindkét személynél az eredmény negatív lett. A mintavétel után a karantén ideje 14 nap. Ezalatt az idő alatt a munkavállaló táppénzre jogosult.

Különösen fontos a védett korúakra – 65 év felettiekre – való figyelés, rokonokra szomszédokra, akiknek segítségre lehet szüksége. Minden olyan egészségügyi előírás, szabály betartása, amely megóv bennünket a járvány idején. Fontos az otthonunk tisztántartása, takarítás, fertőtlenítés, szellőztetés, az alapos kézmosás, a kéz gyakori fertőtlenítése. Ha elhagyjuk az otthonunkat, maszk, kesztyű viselése szükséges. Kerüljük a tömeges helyeket és fokozottan figyeljünk a szociális távolság betartására. Óvjuk egymást és legyünk másokhoz is türelmesek.

Sebestyén Mihályné, a Pitypangos óvoda intézményvezetője

– A gyermekekkel foglakozók helyzete, főleg az óvodás korúakkal úgy gondolom még több felelősséggel jár. Mikor gondoltatok először arra, hogy a TV-ben látott kínai történések ide is eljutnak? Lehetségesnek tartottátok és Te mint vezető, hogy bezárjon egy óvoda?

– A Pitypangos Óvoda Pedagógiai Programjának egyik kiemelt területe az egészséges életmódra nevelés. A környezethigiénia megteremtése alapvető követelmény egy óvodában, melyről a dajka nénik gondoskodnak nap mint nap. Az óvodapedagógusok nagyon alapos egészségnevelő munkát végeznek a szokások kialakítása terén, melynek fontos eleme az alapos kézmosás technikájának megtanítása, amit közvetlenül még a kéztörlés előtt, bőrbarát fertőtlenítő, pancsikolás követ a december elejétől megjelenő gyermekbetegségek idején.
Ez ebben a nevelési évben is így történt, és talán mondhatom azt, hogy óvodánkban sokkal korábban elkezdődött egy fokozott, belső, megelőző intézkedés.

A nemzetközi hírekből hallva, igen, gondoltam arra, hogy hazánkat is eléri a koronavírus által okozott veszélyhelyzet, hiszen a nagyvilágban rengeteg ember jön-megy, állandó mozgásban van. Arra, hogy óvodánk bezárásáról dönt a fenntartó, aznap érzékeltem, amikor polgármester úr összehívta az intézményvezetőket és közölte határozott döntését.

Úgy gondolom, hogy országunkban, városunkban, az intézményekben is megelőzés folyik, időben léptek az illetékes vezetők, melyben a családok, a lakosság is fegyelmezett hozzá állásal segít.

– Az itthoni helyzet március 10. körül kezdett aggasztóvá válni. A szülők mennyire vették komolyan, hogy beteg gyereket ne vigyenek közösségbe? Az óvoda részéről folyt-e beszélgetés a szülőkkel egy estleges bezárásról?

– Kötelességünk, hogy a szülőket mindig friss információkkal lássuk el, mely a gyermekek testi-lelki egészségmegóvását képviselik. Házirendünk értelmében beteg gyermek nem látogathatja az óvodát. Köszönhetően az óvó nénik és a családok bizalmas kapcsolatának, odafigyelésének, hamar orvos kezébe kerülnek óvodásaink és gyógyultan érkeznek vissza a gyermekközösségbe.

A fenntartó óvodabezárásról szóló döntéséig folyamatos ismeretterjesztő információkkal láttuk el a családokat a honlapunkon és az óvoda Facebook felületén keresztül. A zárás bejelentésekor a szülők megértő, segítő magatartással reagáltak.

– Amikor eldőlt, hogy hivatalosan is bezárják a gyermekekkel foglalkozó intézményeket, ezt hogyan tudták meg a gyerekek? Ti és a szülők is beszéltetek velük erről? Értették a gyerekek, hogy mi történik?

– A zárásra nem volt idő felkészítenünk a gyermekeket, hirtelen jött, ezt a szülők tették meg a bejelentés után.
Az óvodabezárást követően a csoportok zárt facebookos felületén vettük fel kapcsolatot a családokkal. Ezekben a csoportokban adtunk közre olyan videófilmeket, melyek gyermeknyelven mondták el a vírus hatásait, terjedésének lehetőségeit, és a védekezés lényegét. „Úgy tudunk egymásra vigyázni, hogy egymástól távol kell lennünk egy ideig.”

– Van-e most internetes kapcsolat az óvoda és az óvodásaik között?

– Igen ezekben a zárt csoportokban. Egy kis időt hagytunk a családoknak, hogy e rendkívüli helyzetben kialakítsák otthoni napirendjüket, megtalálják állandó együttlét lehetőségeit, élvezzék a minőségi időt.

A gyermek elsődleges közössége a család. A szülők felelőssége a gyermekek testi-lelki fejlődésének biztosítása, melyben kiegészítő szerepet kap és játszik az óvoda. Az óvodapedagógusok családias környezetben, a játék kiemelt szerepével, egy színes tevékenységrendszerrel segítik az óvodás gyermek fejlődését, az ismeretek átadását, az értelmi képességek gyarapodását.

A távtanulás távol esik az óvodapedagógiai szemlélettől, de e rendkívüli időszakban, az érzelmi kapcsolat, a személyiségfejlesztés folytatására jelen helyzetben megoldás. Kipróbáltuk és működik. A tudatosan tervezett éves és heti tervek alapján ajánlanak az óvónénik elfoglaltságot kis óvodásaiknak. Természetes nem iskolásítunk, nem kérünk számon, de örülünk ha visszajelzéseket kapunk az ajánlott tevékenységekből származó produktumokról.

– A nagyon kicsik talán nem, de a 4-5-6 évesek már értenek az internethez. Mi a tapasztalatod, hogy sok esetben a szülő is otthon van. Többet foglalkoznak a gyerekkel, mesélés, játék, stb., vagy inkább az elektronikus játékok a döntő most is?

A szülők igénylik, nagyon aktívak és együttműködőek. Visszajeleznek és kapunk gyermeküzeneteket, videófilmeket közös családi tornáról. Küldenek gyermekrajzokat, festmények, barkácsolt játékokat, ötletes és ismeret­gazdag társas­játékokat, melyeket a szülők készítettek el.

– Otthon hogyan kezeled ezt a számunkra teljesen új helyzetet?

– Családom tagjaival együtt alkalmazkodok a kialakult helyzethez. Jelen időszakban is intenzíven dolgozunk, igyekszünk megfelelni az elvárt feladatoknak munkahelyünkön és otthon egyaránt.

– A munkahelyeken de a családban is ez a kialakult helyzet fokozott odafigyelést, a napi rutin átalakítását jelenti. Miben változott az életetek pl. hogyan oldjátok meg a bevásárlást?

– A kijelölt időpontokat betartva, a családtagjaink között megosztva, a szükségleteknek megfelelően. Az előírásokat betartva, de normális keretek között fertőtlenítünk.

– Mivel foglalkozol, otthon vagy, van más elfoglaltságod most házon kívül is?

– Intézményvezetőként dolgozom. Az ellátandó rendkívüli feladatok határozzák meg a munkavégzésem helyét és idejét.

– Sok országban már kijárási tilalom van. Amennyiben nálunk is sor kerül erre, mik a terveid, ha elhúzódik a teljes otthoni karantén?

– Bízom benne, hogy erre nem kerül sor és a nemzetgazdaság is működni fog egyre jobban. Ha mégis: követem és betartom a felsőbb rendelkezéseket, utasításokat. Jó kapcsolattartást ápolok kolléganőimmel, az óvodai közösségekkel. Maximálisan ellátom a családom és vigyázok testi-lelki egészségükre. Vigyázzon mindenki magára és családjára!

Csőszné (Edit) és Csősz György

Ők vezetik a faluvégi kisboltot és húsboltot. Hogyan változott meg az üzletek forgalma – megváltozott-e – a korlátozások miatt? Volt-e fennakadás az árubeszerzés területén? Hogyan lehet egy kis üzletben betartani a szigorú járványügyi előírásokat?

– Az élelmiszerboltunk eredetileg 7-től 19 óráig tartott nyitva. Az esti időben lecsökkentettük egy órával, tehát 7-18 óráig vagyunk most nyitva, vasárnap pedig 7-13 óráig. A húsboltban – mint eddig is – hétfőn szünnap van. Hétfőtől-péntekig 7-17 óráig, szombaton 7-12-ig várja a vevőkört. Igen, a forgalom változott, kismértékben növekedett, többen keresnek fel bennünket, azóta. Az árubeszerzéssel komoly gond nem lett, mindent sikerült beszereznünk, amit egyébként kínálatként tartunk. Vannak bizonyos termékkörök, amelyek beszerzése lassult ugyan, de próbáljuk más cégeknél beszerezni ezeket.

A boltot hárman üzemeltetjük, a húsboltban Gyuri egyedül van. Védett korú – 65 év feletti munkatárs – nincs közöttünk, így személyi gondok nem adódtak.

Ami a bevezetett korlátozásokat illeti, eleinte nehéz volt a szabályokat a vevőkkel elfogadtatni – az időkorlátot, hogy csak hárman tartózkodhatunk egyszerre az üzletben – de már hellyel-közzel sikerült.

Hozzánk sok kismama járt vásárolni a reggeli etetés utáni időben. Most nem tehetik, csak 9 óra előtt, vagy 12 óra után. Talán szerencsésebb lett volna az időseknek egy korábbi vásárlási időt kijelölni, mert a kismamáknak a délelőtti bevásárlás a legideálisabb időszak. Mivel a vásárlók többsége most délután jön vásárolni hozzánk, a délutáni forgalom az erősebb.
Próbáljuk ezt a helyzetet „túlélni” és a legjobbat kihozni belőle. Mindenkihez nagyon kedvesek, figyelmesek vagyunk, mert az emberek most sokkal érzékenyebbek. Igyekszünk mindenkihez szépen szólni.

Sándor Irma – Óvárosi Nyugdíjas Klub

– Az Óvárosi Nyugdíjas Klub tagjai ugyanúgy nem tarthatnak összejöveteleket, mint a BKK összes művelődési közösségei. Van-e kapcsolata Sándor Irma klubvezetőnek a csoport tagjaival és milyen programok maradtak el a karantén miatt? – kérdeztem meg tőle.

– Az utolsó összejövetelünk március 5-én volt, akkor tartottuk meg az idei Nőnapot, amelyen 45-en ünnepeltünk. A korlátozások miatt elmaradt március 15-ének a megünneplése – a koszorúzás és az ünnepi műsoron való részvételünk. Április 1-jén „tréfanapot” szoktunk rendezni, amikor viccekkel, adomákkal szórakoztatjuk egymást. Sajnos ez most szintén elmaradt. Április 16-án terveztük, hogy Gödöllőre megyünk kirándulni. Ez is „kútba esett”.

Az idősebb korosztályból sokaknak nincs internet-hozzáférése, így velük telefonon tartom a kapcsolatot. Nem szerencsés időszak ez számunkra sem, mert sokan vannak már egyedül – társ nélkül – és nem tanácsolják nekik a lakás, ház elhagyását. Ez alatt az idő alatt váltunk meg Bacs Lajosnétól, kedves klubtagunktól.

Én magam is egyedül élek. A családomban kisgyerekek vannak – a kislány 1 hónapos, a kisfiú unokám pedig 1,5 éves lesz. Ezért most nem jöhetnek, nem láthatom őket. Nagyon várjuk a végét, a „felszabadulást”, a korlátozások alóli felmentést. A szerencsésebbek, akik kertes házban laknak, többet lehetnek kint a szabadban és a kertészkedéssel jobban telik az idő. Hetente egyszer járok bevásárolni, mert a gyermekeim nem Battán laknak és dolgoznak valamennyien.
Reménykedünk abban, hogy nem fog örökké tartani a karantén, és újra találkozhatunk a többiekkel a klubban.

Soczó Lászlóné, családanya

– Családjuk sorsa nem mindennapi. Először őt kérdeztem meg, hogy a fiukkal, Ádámmal történt tragédia mellett, amelynek következményeivel már tizennégy éve szembe kell nézniük, milyen változásokat okozott a bezártság?

– Mi itthon nem sok változást élünk meg, a „karantén” bezártság régóta tart nálunk. Tizennégy éve nap-mint nap az ápolásban ugyanazokat a folyamatokat végezzük, amit a betegápolás megkövetel. Hozzá vagyok szokva, hogy hetente egyszer vásárolok és intézem a dolgaimat. A szokásosnál nem halmoztunk fel több élelmiszert, mint eddig. Kevés idő marad az elmélkedésre. A napi rutin folyamatos munkát követel meg.

Sajnos a külső segítséget, a masszázst és a tornát a betegünk érdekében lemondtuk. Nem találkozunk senkivel, csak telefonon és interneten tartjuk a kapcsolatot, ha vásárolni megyek a szomszéd időseknek is segítek. A fertőzéstől való félelmükben sokan már most félnek bemenni a munkahelyükre. A koronavírus a munkáltatókat is döntéshozásra késztette. Mivel mi beteget ápolunk, akinek az immunrendszere nagyon gyenge, a férjemet is elküldték szabadságra!

De nekünk sem mindegy, mi folyik a világban, városunkban. Interneten, Tv-n keresztül tájékozódunk. Szerencsére a lányomra és család fiatalabb tagjaira számíthatunk. Nagyobb bevásárlást ők is a házhoz hozzák! Bevallom nagyon jól esett, amikor telefonon érdeklődött az egyik szolgálat munkatársa: tudnának-e segíteni valamiben?

Mi is izgulunk, hogy hogy alakul a jövő, de ettől többet nem tudunk tenni úgy érzem. Többet fertőtlenítünk, maszkot hordunk. A házat csak kisebb vásárlás miatt hagyjuk el. A kertben levegőzünk, ha az időjárás megengedi. Nagy tisztelettel vagyunk és szurkolunk az egészségügyben dolgozóknak és azoknak az embereknek akik sajnos olyan helyen dolgoznak ahova nap mint nap be kell járniuk! Várjuk, hogy vége legyen ennek a világot felforgató járványnak. Az biztos, hogy mire ennek vége lesz, remélem, sokan átértékeljük az életünket és pozitív hozadékkal zárjuk le ezt a korszakot életükben és kezdenek egy újat: Tabula Rasa!

K.B.

B. még nagyon messze van a nyugdíjtól, de jelenleg, ahogyan sokan mások itthon van. A legnagyobb közösségi oldalon nyomon követhetem mostani tevékenységét. Csodás dolgokat készít, nagyon kreatív. Ellátja szűkebb családját, emellett testvérével együtt gondoskodik idős édesanyjáról is.

– Hogyan élitek a mindennapokat ebben a felfordult világban?

– Abban a – mondjuk úgy – szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy ideje itthon vagyok, így az életemet már a vírushelyzet előtt is másként éltem, mintha mindennap dolgoznom kellene. Édesanyám arra tanított, hogy az alapvető élelmiszerekből mindig legyen otthon tartalék. Ezt a tanácsát meg is fogadtam, így emiatt nem kell minden nap boltba menni. Nagyon sok kenyér és péksütemény receptet letöltöttem már a netről, nemegyszer sütöttem már jénaiban kenyeret, a családom nagy örömére. Mivel alapbetegségemnél fogva talán a veszélyeztetettebbek közé tartozom, ezért a családom nem igazán enged sehova, ha nem muszáj. A vásárlást (az általam összeírt lista alapján) párom végzi el, közben idős édesanyjának is bevásárol, vagy ha épp anyukámnak kell valami kisebb dolog, akkor azt is megveszi. De ha épp a testvérem lát valamit, ami tudja, hogy érdekelne, akkor felhív, hogy megvegye-e nekem?

Mivel a lányom sajnos szinte minden nap megy dolgozni, ezért amikor bemegy egy boltba, akkor hív, hogy kell-e valami. Anyukámnak javarészt a testvérem vásárolja meg az előre megbeszélt kisebb dolgokat. Amíg családom tagjai dolgoznak, én elvégzem a szokásos házimunkát. Anyukámat eddig is többször hívtam naponta, de most a hívások száma megsokszorozódott, többször beszélünk egymással. Ugyanígy a testvéremmel is. Mert ha már nem találkozhatunk, legalább tudjuk egymásról, hogy minden rendben van. A személyes találkozást most kicsit mellőzzük, mert nem szeretnénk, hogy bármelyikünknek is baja essen.

Mivel februárban jelentkeztem egyetemi képzésre, és a vírushelyzet miatt most online órák vannak, ezért arra is készülök, megírom a beadandókat. És néha még a kreatív dolgokra is marad időm.

Sikerült egy pár maszkot és fertőtlenítőt beszereznünk, de mivel ezek is fogyóeszközök, ezért tegnap el kezdtem maszkot varrni a családom tagjainak. Persze mindenkinek igény szerinti színben. A lakást fokozottabban takarítom, Domestosos vízzel áttörlöm a bútorokat, illetve a felmosás is azzal történik. Ha mégis el kell hagynom a házat, akkor maszkban megyek és viszek magammal kesztyűt és fertőtlenítőt. Mindegyikünk igyekszik betartani amit kérnek. Talán így elkerül minket a baj. Mindenki vigyázzon magára és szeretteire!

Kovács Marianna, a Hamvas Béla Városi Könyvtár igazgatója

– Marianna nemcsak igazgatója a Városi Könyvtárnak, de elkötelezett és gyakorló mesemondó is. Mint a legtöbb intézmény a könyvtár ajtaja is bezárult az olvasók elől. Őt kérdeztem, hogy milyen módon tartják, avagy tartják-e a kapcsolatot az olvasóikkal?

– Bár a hírek több hete érkeznek a világból, de az ember valahogy hajlamos azt hinni, hogy ez nálunk nem történhet meg. Aztán szépen lassan megértettük, hogy fel kell készülnünk, a veszély minket is utolér.
Igazán az intézmények bezárásával egyidőben tudatosodott az egész könyvtári kollektívában, mekkora is a baj. Innentől kezdve viszont tisztán láttuk a feladatunkat. Nagy segítségünkre volt az Önkormányzat, megkaptuk a megfelelő útmutatásokat és mindenki biztosított bennünket arról, hogy ha kell, segítségünkre lesz. Azt sajnáljuk, hogy gyorsan kellett cselekedni, de nyilván megértettük. Mire elkezdtünk volna több dokumentumszámot kölcsönözni, be kellett zárnunk. A mai napig jönnek a telefonok, hiányoznak a könyvek, hiányzik a könyvtár.

Több lehetőséget megvizsgáltunk, hogyan tudnánk segíteni? Pl. Gondoltuk, az intézmény elé készítünk ki leselejtezett könyveket, amit az emberek hazavisznek. De felhívtam az Egészségügyi Központot, ahol azt tanácsolták, ne tegyük, ha az emberek válogatnak, azaz fogdossák a könyveket, az veszélyes, a vírus papíron is jelen lehet. Nem adjuk fel, tájékozódunk a szakmában, keressük a megoldást, hogy kapcsolatba maradjunk az emberekkel. Mondhatni, felköltöztünk a Facebookra, igyekszünk tartalmas olvasnivalót megosztani, némi humorral tartani az emberekben az erőt.

A könyvtáron belül hatalmas munka folyik: készülünk a leltárra. Átnézzük az állományt, selejtezünk, takarítunk. Sajnos nem tudunk teljes létszámban dolgozni, némely kollégánk beteg, és vannak akik a gyerekekkel kell hogy otthon maradjanak.

Sokat beszélgetünk, azt látom, hogy az emberek lelkileg is elfáradtak. Aggódnak a családért, tartanak a megélhetéstől a jövőben, így kötelességemnek érzem, hogy meghallgassuk egymást, támaszai legyünk egymásnak.

Természetesen nem adjuk fel és nem adjuk lejjebb! Nagy örömünkre a napokban a szakmai is jó példaként említett bennünket, ez erőt ad. Sok mindenre nincs még meg a válaszunk, nem tudjuk, mikor, hogyan nyithatjuk ki az ajtókat, de addig is tesszük a dolgunkat és mint mindig készen állunk a változásokra.

Magam az Óvárosban lakom, ahol az élet mindig is csendesebb. Ha otthon kell maradjak, millió teendő vár rám, hiszen itt a tavasz, ébred a kert. Bár a könyvtártól elszakadni akkor sem fogok, otthonról is tudok majd dolgozni.

Gulyás Márk, vállalkozó

Az autószerelő műhely tulajdonosa a harmincas éveiben jár. Anyai ágon a család több évszázada az óvárosban él. Itt lakik a régi családi házban, és itt alakította ki a sokak által jól ismert autószerelő műhelyét.

– Sok vállalkozó kénytelen volt bezárni, de ahogy élelmiszerre az autóra is szükség van, főleg most, hogy tömegközlekedésen veszélyes utazni. Milyen módon tesznek eleget a járvány kívánta szabályoknak?

– Ha valaki januárban azt mondja, hogy le fog állni az eddig megszokott életünk, biztosan összeráncolt homlokkal javasoltam volna neki, hogy ne nézzen annyi katasztrófafilmet. Aztán, tessék. Ez a vírus a világ másik feléről indult és nagyon hamar elszórta kicsiny, de annál mérgezőbb magjait a glóbusz minden területén.

Habár azon megy a harc, hogy a járvány terjedési görbéjét minél jobban ellaposítsuk – eddig nagyon szép sikerrel – a mindennapi ember azért küzd, hogy egészséges maradjon. A fertőzés terjedése ugyanis az akár életveszélyessé is válható betegség mellett azt is jelenti, hogy nagyon sok dobásból kimaradhat az ember. Ami minden esetben kerülendő állapot, de ha a családját kell ellátnia, felmenőit ápolnia, vagy esetleg olyan munkát végez, ahol feltétlenül szükség van rá, akkor hatványozódik a baj, ha karanténba kell vonulnia vélhető, vagy igazolt fertőzés miatt.

Mert ebben a vészjósló időben még az eddiginél is jobban meg kell becsülni a munkát, hiszen egyre kevesebbeknek adódik meg a megteremthető, fenntartható anyagi biztonság, melyet részben a folyamatos munkavégzés nyújt. Az a lehetőség, ami néhány hete még magától értetődő volt, hiszen munkaerő-hiánytól és túlterheltségtől szenvedett minden terület a kontinensen, most megszűnt: komplett szakmák lehetetlenültek el néhány nap alatt.

Kis, családi autószervizünkben is markánsan érezhető a változás. Az előírások és a józan ész parancsára zárt kapuk mögött folytattuk a munkát, a megszokott barátságos, beszélgetős, kényelmes autó átvételek és visszaadások helyett külső helyszínen bonyolított, lerövidített metódusokat kezdtünk alkalmazni azért, hogy a fertőződés esélyét a legkisebbre csökkentsük. Az első héten még nagyon furcsán néztek ránk az emberek, talán volt olyan is akit megrémítettünk maszkjainkkal, kesztyűinkkel és a fertőtlenítőszer szúrós szagával. De nem szabad más utat választani, aki nem fegyelmezett ebben az időszakban, hatalmas hibát követ el. Mivel mi rengeteg autóval és emberrel találkozunk nap mint nap, felelősségünk még nagyobb mint annak, aki csak szimplán magáért vállalja tettei következményeit.

Az autó egy személyes élettér, egy guruló szoba. A holmijainkon túl mindannyian a bacilusainkat is hordozzuk az utastérben – DNS mintát is könnyűszerrel lehetne szerezni odabent a járművet használóktól, a jármű kormánya pedig az egyik legfertőzőbb alkatrész az egész masinában. Egy vírussal megfertőzött autó tehát potenciális veszélyforrás annak aki nem fertőzött, de mégis beleül – gyanútlanul. Például mi, autószerelők. De ez működhetne fordítva is: ha mi juttatnánk be a kórt a tiszta autóba tudtunkon és szándékunkon kívül.
Ezért vezettük be azt, hogy a javításra leadott járművet az átvétel után és a visszaadás előtt is alaposan végigfertőtlenítjük, továbbá folyamatosan ügyelünk a higiéniára, hogy az autó tulajdonosai és a munkát végző kollégák is biztonságban maradjanak.

Sajnos a biztonságos munkavégzéshez szükséges maszkból hamar hiány keletkezett – szerencsére kesztyűből mindig be vagyunk tárazva, azokat egész évben használjuk. Így, kis fortéllyal a magunk készítette maszkokban dolgozunk: a raktáron levő prémium minőségű pollenszűrők anyagából több rétegű védőeszközt hoztunk létre, így az egyik legfontosabb védvonalat meg tudtuk húzni, a fertőzés ezen jó eséllyel fennakad, bármelyik irányban is próbálkozna. Ezt kiegészítésképpen egy kedves ügyfelünktől is kaptunk a felesége által varrt maszkokból, melyeket mosni is lehet a papírosainkkal ellentétben.

Érthető módon mindenki igyekszik a költségeit optimalizálni, hiszen senki sem látja előre a veszélyes időszak végét, ami nem csupán a vírus felszámolását jelenti, hanem a gazdaság lendületének visszatérését is. Ezért is tapasztaljuk azt, hogy a lefoglalt időpontok egy része bizony felszabadul, mert habár autózni muszáj – a tömegközlekedés nem feltétlenül jó opció a fertőzésveszély miatt – a nem feltétlenül a biztonságos működéshez kapcsolódó tételek elvégzése elnapolható egy kis időre. Ebben igyekszünk az autósok segítségére lenni, a feltárt javítanivalókat több csoportba osztjuk, hogy a szükséges, a javasolt és az idővel érdemes javítások külön kezelhetőek legyenek. Ezt a beosztást már évek óta elkészítjük, de sosem volt ennyire aktuális, mint most.

Számos kisvállalkozáshoz hasonlóan, van forgatókönyvünk, válságtervünk a munka részleges, vagy akár teljes beszüntetésének esetére – ha azt központi szabályozás, vagy karantén miatt kellene elszenvednünk. A cápa is elsüllyed, ha nem úszik: ugyanez igaz minden vállalkozásra és munkavállalóra is: ha lendületét veszti, padlóra kerülhet.

Egészséget, kitartást és erőt kívánok mindannyiunknak, segítsünk egymásnak túlélni ezt a szörnyű időszakot! Hajrá Százhalombatta, de leginkább hajrá emberiség! Itt az idő, hogy bizonyítsuk alkalmazkodó képességünket, rátermettségünket! Összefogva sikerülni fog, nincs is más választásunk.

Egy egészségügyben dolgozó a frontvonalból

– A látszat ellenére most talán még keményebb munka folyik a háziorvosi rendelőkben, mint „békeidőben˝. Minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy az idősek és a krónikus betegek ellátása a lehető legzökkenőmentesebben folytatódjon, természetesen párhuzamosan az akut betegséggel telefonon hozzánk fordulókkal. Az idősekkel és a krónikus betegekkel telefonos kapcsolatban vagyunk, hogy elmondjuk nekik, a rendszeresen szedett gyógyszereikhez továbbra is zavartalanul hozzájuthatnak, elmondjuk ennek módját is. A receptek felkerülnek az elektronikus térbe, EESZT-be és akár hozzátartozójuk, akár segítőjük, szomszédjuk is kiválthatja a gyógyszereiket a TAJ számuk és a kiváltó személy személyi igazolványával. Ezzel is erősítve bennük a tudatot, miszerint: MARADJ OTTHON!
Kitartást és jó egészséget mindenkinek!

Különös figyelmet érdemes fordítani az idős és krónikus beteg hozzátartozóinkra. Segítsük őket! Csak úgy, mint a kisgyerekes hozzátartozóinkat! Tegyünk meg mindent, hogy nekik ne kelljen kimozdulniuk. Tudjuk, hogy ez egy nagyon nehéz helyzet, de mi mindent megteszünk és kérjük meg hozzátartozóinkat, hogy fogadják el a segítséget!

Ozmitz Klára állatvédő

Klárit nagyon sokan ismerik a városban. Elkötelezett állatvédő, nagyon sokan nála tanultak meg lovagolni. A máskor nyüzsgő tanya most csendes az emberektől, de helyettük számos állat veszi körül a családot.

– A bezártság itt nem nehezíti az életet, mert eléggé távol esik, mert a határban ritkán találkozni emberrel, főleg csoportosan. Ez szerencse a mostani helyzetben.

– Igen, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz egy viszonylag nagy tanyán élünk a családdal. Az életünk egy része tehát nem változott.
Ellátjuk az állatainkat: ez jelenleg a következőkből áll: 15 kutya, 23 macska, 17 ló, egy kecske, egy malacka, kb. 30-30 nyúl és baromfi. Az ő ellátásuk napi szinten több óra munkával jár, amit most felosztottunk egymás között, és így mindenkire jut feladat. Takarítás, etetés, itatás, mozgatás, a takarmány előállítása, darálása, főzése.

Életünk ezen része csak annyiban változott, hogy a szerepek egymás között átadásra kerültek, próbáljuk egymást segíteni, hogy mindenki egyenletesen legyen terhelve.

– Az állatok mellett ott a munkahely, a család. Ez mindenhol nagy változásokat okozott.

– Igen, életünk másik része gyökeresen megváltozott. Én a Százhalombattai Kőrösi Csoma Sándor Sportiskolai Általános Iskolában tanítok informatikát 5. 6. 7. osztályokban. Belépett a tantermen kívüli digitális oktatás, így a tanulóknak, szülőknek merőben új platformokkal kellett megismerkedniük. Kollégáimmal ezt segítettük elő-gyakran telefonon, közösségi hálón, vagy a számítógép távoli elérésével. A gyerekek és a szülők végül belejöttek, alkalmazkodtunk mindannyian a kihívásokhoz.

Ugyanezt a másik oldalról is megtapasztaltuk. Gyerekeinknek is ki kellett alakítanunk az itthonról való tanulás lehetőségét. Felélesztettük elavult számítógépeinket – még jó, hogy Tamás informatikus-mérnök – így ha nehézségek árán is, de mindenkinek jut gép, amiről tud dolgozni, tanulni.
Megállapodtunk abban a családdal, hogy akkor, ha valakinek online órája van, vagy olyan munkahelyi feladata, ami nem halasztható, vagy amihez hang és kép is szükséges egyidőben, akkor a többiek nem csinálják a feladataikat, mert csak így tudjuk ezt megoldani. Türelem, odafigyelés. Furcsa, nehéz, vicces szituációkat szül ez, de rugalmasan, toleránsan állunk hozzá, így minden rendesen működik.

– Talán a legnehezebb azokkal a családtagokkal tartani a kapcsolatot, akikkel nem együtt élünk. Ti ezt hogyan oldottátok meg?

– A tágabb családdal, testvérekkel, szülőkkel tartjuk a kapcsolatot – jórészt telefonon, de ha bármire szükség van, akkor személyesen is. Próbáljuk a szabályokat betartani, a higiéniára ügyelni.

Sajnos az én szüleim már ellátásra szorulnak napi szinten. A nehézség az, hogy a legkevesebb időt töltsünk egy légtérben velük. Hiszen mindannyian többet szeretnénk, és a telefonon való beszélgetés – napi több óra – nekik sajnos nem váltja ki a személyes beszélgetést. Ők bizony más kor gyermekei.
Így azért mindannyiunknak megvannak a maga nehézségei. Mi, felnőttek nem úgy dolgozunk, mint eddig, a gyerekeknek hiányzik a társaság, a szülőknek hiányzik a személyes kontaktus. Próbáljuk óvni a családot. Bízunk.

– Nehéz összeegyeztetni a felelősséget, hogy a családot ellátva a magatok egészségére is fokozottan ügyelni kell. Az állatokat gondolom idegenekre nem lehet bízni, főleg ennyit. Fogadtok be állatokat ilyen körülmények között?

– Szerencsések vagyunk, hisz a természet egy lépésre van a küszöbünktől! Nem vagyunk négy fal közé, egy lakásba bezárva. Unatkozni sem tudunk, hiszen most éled a természet, nő a fű, virágoznak a fák-sok a tavaszi munka.
A tanya pezsgő élete is nagyon megváltozott, elcsendesedett. Látogatókat nem fogadunk saját és mások biztonsága érdekében. Ha mi megbetegedünk, bizony nehéz lenne megoldani, hogy ellássa valaki a sok állatot.

Állatok befogadására nincsen most lehetőség, mert bizony most a család tartalékából finanszírozzuk mentetteink élelmezését, orvosi költségét. A tanyán a Dobbant-lak Állatvédő Egyesület gondozásában lévő állatok – kutyák, macskák, nyulak, kecske, lovak – ellátása a családra hárult. Ugyanis az 1%-ból befolyt összeg és a támogatások elfogytak, most pedig nincs lehetőség bevételekre. Júniusig tart ki az előre megvásárolt takarmány minden árvának. Utána nem tudjuk, mi lesz…

– A televízióban elhangzott, hogy állatok is megfertőződtek, konkrétan oroszlánokról szólt a hír. Mit gondolsz erről?

– Az Állatorvostudományi Egyetem állásfoglalása számunkra irányadó: „A mai tudományos tények és ismeretek szerint a hazánkban általánosan háziállatként tartott állatfajok nem terjesztik aktív módon az emberek járványos koronavírusos megbetegedését (COVID–19) kiváltó kórokozót. Az emberi megbetegedések nem a háziállatainktól származnak, és fordítva. A mai ismeretek szerint az emberi megbetegedést kiváltó vírus nem betegíti meg a háziállatainkat. A vizsgálati eredmények alapján kimondható, hogy a humán megbetegedések terjedésében az emberek egymás közötti közvetlen érintkezése és a cseppfertőzés (köhögés, tüsszögés) a legfőbb tényező.”

A másik irányadó a Nemzeti népegészségügyi Központ – Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal tájékoztatása: „Érdemes tudni, hogy jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a társállatok vagy más háziállatok, illetve a vadállatok megfertőződhetnek az új 2019-es koronavírussal, mint ahogy arra sem, hogy az állatok a fertőzés további forrásaivá válhatnak az ember számára. Mivel az állatok és az emberek egymás között terjeszthetnek bizonyos betegségeket (zoonózisok), az állatok kezelése és gondozása során, elővigyázatosságból, az alapvető higiéniai feltételeket mindig be kell tartani, célszerű elkerülni, hogy idegeneknek simogassák kedvenceinket!”

Így komolyabb teendőnk nincs az ő védelmük szempontjából. Ami viszont fontos: az állatok szőrén a vírus éppen úgy megtapadhat, mint a tárgyak felületén! Ezért nem lehet hozzánk most bejönni, állatokat simogatni, sétáltatni, önkénteskedni. Hiszen a tünetmentes, egészséges látogató is lehet vírusfertőzött, a Covid-19 pedig a szőrön, vagy egyéb felszerelés felületén megtapadva, később bennünket, embereket megfertőzve bajt okozhat.

– Ilyenkor tavasszal aktuális a kutyaoltás. A többi állat is megkapja az évente kötelező védőoltást a mostani helyzetben is?

– Védeni úgy védjük az állatainkat, hogy minden aktuális, esedékes oltást beadatunk nekik. Kutyáknak ilyenkor a veszettségoltás a kötelező, hisz évek óta tavasszal szokott a városban kampányoltás lenni.

Mi a dr. Bubó Állatorvosi Rendelővel állunk kapcsolatban, ők jönnek beoltani az állatainkat. Kutyák és macskák a veszettség és a fertőző betegségek elleni kombinált oltást és féreghajtást kapnak, valamint kullancs- és bolhairtó kezelést havonta, ami szúnyogok és legyek ellen is védi őket. Nyulaink szúnyogok ellen kapnak oltást, féreg hajtva is vannak. Malacka és a baromfiak féreghajtásban részesülnek. Kecskénk és lovaink dr. Révy Dénes állatorvoshoz tartoznak, tőle kapják a védőoltást és a féreghajtást.

Ezt felsorolni is sok, és bizony nem egyszerű megszervezni, lebonyolítani. Mégis minden állattartónak meg kell tennie ezeket, hisz nem csak a bajt kell kezelni, hanem azt jó megelőzni is! A jó gazda gondossága a legfontosabb állataink szemszögéből.

– A fenti válaszaidból kiderül, hogy optimistán szemléled a jövőt. Segítenek ebben az állatok?

– Állataink szerencsések, és mi is azok vagyunk. Egy kölcsönösen hasznos együttélésben vagyunk. Mi biztosítjuk számukra az életükhöz szükséges dolgokat, ők számunkra célt adnak, hitet, megnyugvást. Ugyan érzékelik, hogy másképp van valami, nem ez volt a szokásrend, de szerencsére nem tudják, mivel küzdünk. Irigylem ezt a gondtalanságot tőlük! Élvezik a tavaszi meleget, süttetik a hasukat a nappal, örülnek a jó szónak, simogatásnak.
Amikor velük foglalkozunk, elfeledjük, milyen nehéz most nekünk, embereknek, és bízunk a szebb jövőben…
Dobbant-lak Állatvédő Egyesület 18676721-1-13

Dr. Rafai Ramón, Patika Plus

– Rövid helyzetjelentést a dunafüredi Patika Plus Gyógyszertár vezetőjétől, dr. Rafai Ramóntól kaptam:

– A járványra való tekintettel kihelyeztünk fertőtlenítőt a patikába belépők számára. A járványra vonatkozó előírás szerint a gyógyszertár betegforgalmi terében csak annyian tartózkodhatnak, ahány gyógyszerkiadó hely működik, a többiek a bejárat előtt várakoznak. Itt is általános szabály a 1,5-2 méteres távolság betartása.

Hivatalosan 2,5 évvel ezelőtt vezették be az E-receptet. Ez azt jelenti, létrehoztak egy információs ”felhőt”, ahová különböző egészségügyi információkat töltenek fel: Pl. orvosi leletek, zárójelentések, gyógyszer receptek stb. Ezekből adatokat csak az arra jogosult orvos, szakorvos, gyógyszerész – és csak a saját szakterületére vonatkozókat – hozhat le. Így bármely patika is, ha van rá jogosultsága és a rendszerbe bejelentkezett, abban szerepel, kiadhatja. A helyzetre való tekintettel egyszerűsítették a kiváltást. Bárki a beteg tajkártya-számának ismeretében és saját személyi okmányának a bemutatásával jogosulttá válik a recept kiváltására, nem csak a betegek – saját jogon. Ez megkönnyíti a segítők dolgát is.

Ami a beszerzést illeti, a kezdeti problémák után – szerencsére volt annyi gyógyszer tartalékunk – nem jelentkezett ellátási gondként. Szájmaszk beszerzéséről cégcsoportunk gondoskodott, így a körülményekhez képest igen kedvező áron – 299 Ft-ért – lehet nálunk megvásárolni. Sikerült kézfertőtlenítőket is beszerezni, ebben is biztosítani tudjuk az igények kielégítését. Minden próbálkozásunk ellenére gumikesztyűhöz még nem sikerült elegendő mennyiségben hozzájutnunk. Reméljük, a probléma rövidesen megoldódik.

Úgy gondolom, a megfelelő védőeszközök használatával nagyban hozzájárulhatunk a járvány elleni védekezéshez. Ezek alkalmazása kiemelt fontosságú mind saját, mind a környezetünkben élők védelmében.
Ami a járvány miatt gondot okoz – az egész egészségügyi területen –, hogy előfordul, munkatársaink kiesnek a munkából és kevesebb létszámmal kell a feladatainkat ellátni.

Érzékeljük, hogy most sokkal többen keresnek fel bennünket. Napközben is jut idő bevásárlásra, nem csak a munka utáni időszakban. Az ünnepek miatt is sokkal többen keresték fel a TESCO-t, így többen tértek be hozzánk. Általánosságban elmondható, hogy a vevők türelmesen kezelik a rendkívüli helyzetet még akkor is, ha ez érzelmileg hatalmas túlterheltséget jelent, vevő és patikus számára is.

Az interjúkat készítette
Jankovits Márta és Szegedinácz Anna