Keresztút Százhalombattán

A keresztút (via dolorosa) az az út, amelyen halálra ítélése után Jézus kereszttel a hátán végigment a Golgotáig, ahol erre a keresztre feszítették fel. A keresztutat már nagyon korán kövekkel jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus édesanyja, Mária és egy-egy tanítvány naponta végigjárta a fájdalom útját. Már a 14. századtól a ferencesek által vezetett zarándokok járták be ezt az utat. A pápák a keresztúton felépítendő stációk jogát a ferenceseknek adták. Ahhoz, hogy érvényes legyen, mind a 14 stációnál fakeresztet kellett állítani. Az első stációnál Pilátus halára ítéli Jézust, az utolsónál Jézust a sziklasírba temetik. Százhalombattán eddig csak a templomok falán, képekben ábrázolták Jézus keresztútját. Most azonban felépítették a kültéri keresztutat, amiről Tóth Ernőt, a KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) helyi szervezetének elnökét kérdeztem.

Hogyan és kitől származik az ötlet a keresztút létrehozásához, esetleg a hívők részéről merült fel ennek az igénye?

– 2006-ban állítottunk egy keresztet a földvár területén, azóta minden nagypénteken ott került sor a keresztútra. A cserkészek készítettek ideiglenes, karókból kialakított, mécsesekkel és képekkel ellátott stációkat. Amelyeknél napközben a kiscserkészek, este tíztől pedig az egyházközség tagjai járták és imádkozták végig a keresztutat. Az elmúlt években többször felmerült, hogy építsünk egy állandó keresztutat. Végül Bukovinszki Miklós javaslata bizonyult a legjobbnak. Ő az évek során több változatot vázolt föl, amelyek közül az akácoszlopokból kifaragott stációk bizonyultak a legmegvalósíthatóbbnak.

A helyszínt milyen szempontok alapján jelölték ki, esetleg gondolva arra, hogy az idősebbek számára is elérhető legyen?

– Ahogy az előzőekben említettem, a helyszín adott volt. Már tizenöt éve ott járjuk nagypénteken a keresztutat. Rendszerint a Régészeti Parktól indulva gyalogosan közelítjük meg a földvár területét. Útközben megállunk az érdi keresztnél egy közös imádságra. A keresztút a tizennegyedik stáció után végül a Magyar Szabadságért Keresztnél fejeződik be, amely tulajdonképpen kijelölte a helyszínt.

A pápák rendelkezése szerint a stációknak fából kellett készülniük. Szempont volt ez a tervezésnél?

– Őszinte szólva nem ez volt az ok, hanem a saját erőből való megvalósíthatóság, és a környezethez való illeszkedés. Utólag visszatekintve, mindkét feltétel teljes mértékben teljesült. Dalárda tagok és külső segítőink saját kivitelezésben el tudtuk végezni a munkák zömét. Egyúttal kiváló alkalom volt az együtt dolgozásra, beszélgetésre. Jó hangulatban, több csoportban párhuzamosan zajlottak a munkák.
Az elkészült keresztút remekül illeszkedik a környezetbe, így a második feltétel is maradéktalanul teljesült.

Mikor és kinek a tervei alapján kezdték el az építését, és milyen segítséggel?

– Februárban kezdtük Bukovinszki Miklós és Mikulásik Gábor tervei alapján a stációk készítését. Akácfa oszlopokat kérgeztünk, csiszoltunk, formáztunk. Mindegyik oszlop csúcsára egy-egy öntöttvas keresztet illesztettünk. Az oszlopokon Simon András grafikái ábrázolják a Jézus Krisztus kálváriájának állomásait. Egy-egy stáció örökbefogadását hirdettük meg. Az örökbefogadó családok fizették a megvalósítás költségeit, illetve a jövőben gondot viselnek majd a stációkra, a környezetre. Nagyon gyorsan megtaláltuk az örökbe fogadó családokat, ezúton is köszönjük a pénzbeli és nem utolsósorban a készítésben nyújtott támogatást, sok-sok munkát.

A munka megkezdése után, hamarosan egyre több hírt kaptunk a járvány közeledéséről, így felgyorsítottuk a munkákat. Sokszor éjszakába nyúlt a tevékenység. Végül sikerült még a kijárási korlátozások bevezetése előtt elhelyezni a stációkat.

Kellett tereprendezés, ahhoz, hogy a hívők gond nélkül keressék fel a keresztutat?

– A stációk elhelyezéséhez, a keresztjárás során való megközelíthetőséghez a területet meg kellett tisztítani, az elburjánzott növényzetet visszavágni. Most sokkal rendezettebb, szebb a terület, mint azt megelőzően volt.

– Kinek a tulajdonában van a terület?

– A terület a „Matrica” Múzeum és Régészeti Park Százhalom Alapítványának tulajdonában van. Velük előzetesen egyeztettük a terveket, majd helyszíni bejáráson együtt jelöltük ki a stációk helyét. Köszönjük a támogatásukat, segítségüket.

A mostani rendkívüli helyzet miatt a mostani ünnepen nem lehetett csoportosan felkeresni a keresztutat. Voltak-e magányos hívők, akik az ünnepen kívül is felkeresték?

– Igen többen jelezték, hogy nagypénteken, napközben, este családi körben végig imádkozták a keresztutat. Sőt az ünnepet megelőzően is sokan kirándultak a területre. Többen elismerésüket fejezték ki az elkészítésért. Általános vélemény, hogy egy különleges, a környezetbe illeszkedő alkotás.

– Az egyháznak, mint minden felállított keresztet meg kell szentelni. Megtörtént ez, vagy várnak amíg rendeződik a helyzet és hívők is jelen lehetnek ezen a fontos eseményen?

Április negyedikére a Zarándoklat a városért keretében terveztünk egy ünnepélyes felszentelést a városi egyházak, vendégek részvételével. A járvány miatt azonban ez sajnos elmaradt, de ahogy lehetőség nyílik rá, meg fogjuk szervezni. Időben jelezni fogjuk és szeretettel várunk majd mindenkit a felszentelésre. A felszentelési ceremónia során hálát adhatunk a járványtól való megszabadulásért és fohászkodunk egy nyugodtabb életért, mint amelyet a rendkívüli helyzet előtt éltünk.

Ahogy Vicze Magdolna, a „Matrica” Múzeum igazgatónője említette a bejárás során, az a cél, hogy a terület, amely több ezer éven át lakott volt, újra közösségi térré váljon. Biztos vagyok benne, aki ellátogat a keresztút mentén a kereszthez, gyönyörködik az Érdet és Százhalombattát összekötő „Dunakanyarban”, az testileg, lelkileg felfrissülve tér haza erről a különleges atmoszférájú helyről.