Méltón szeretném képviselni egyházamat

Beszélgetés Győri Balázs István katolikus plébánossal

Jankovits Márta

Az utóbbi hetekben szokatlan érdeklődést váltott ki a médiában egy 2020. június 24-én felszentelt katolikus pap személye. Interjúkat készítettek vele, bemutatkozó filmet forgattak. Győri Balázs István egyik első miséjét Százhalombattán mutatta be az óvárosi Szent László templomban, július 16-án. Lapunk, hagyományaihoz híven, mivel személye kötődik az Óvároshoz felkértük egy hosszabb beszélgetésre.

– Hogyan alakult ki a mi a magyarázata ennek a kapcsolatnak, hogy ennyire közel került az itt élőkhöz?

– Az életem a véletlen folytán úgy alakult, hogy egy ideig itt éltem közöttük a plébánián. Nagyon megtetszett az itteni környezet, és megszerettem a falusi híveket. Nagy öröm volt ez nekem, hogy bár kicsiny a közösség, de összetartó, családias. A szívem is húzott ehhez a templomhoz.

Egy ominózus napon sétáltam hazafelé Komlóra, ami kb. 200 kilométer Budapesttől. Külföldi munkából tértem haza, ahol fél évet töltöttem, de csúnyán átvertek, így aztán hazajöttem. Sikerült is hazakeveredni.
A Népligetről indultam gyalog, ballagtam az út mellett, amikor megállt mellettem egy autó az Érd és Százhalombatta közötti körforgalomnál. Az autó vezetője megkérdezte, hogy hova megyek, én elmondtam. Segített hazajutni Kelenföldről, felvett, mondván, hogy gyalog messze van és bevitt a Makovecz-templomig. Beszélgettünk, aztán hazaérve felvettem vele a kapcsolatot. Ő volt Illéssy Mátyás, Százhalombatta plébánosa. Ez a találkozás 2012-ben történt.

Sikerült is itt munkát találnom és egyszer felvetette, hogy mi lenne, ha ide költöznék. Egyszerűbb lenne a munka és a tanulás is. Befogadott, először a faluba a plébániába, majd a Szent István templomba, a paplakba.

– Nem kerülhetjük el azt a kérdést, amiről más interjúkban beszélt, hogy már a külseje elárulja cigány származását. Mit gondol, ez befolyásolta ezt a szokatlan érdeklődést, amit pappá szentelése keltett?

– Nem tudom, de nem hiszem. Nem mondták, vagy éreztették velem. Talán inkább, hogy még nagyon fiatal vagyok: 28 éves, és ebben a korban, aki cölibátusra szánja el magát, érdekes lehet. Egy ilyen fiatal srác elég nagy port kavar úgy gondolom. Persze biztos benne van az is, hogy cigány vagyok. Ez azért nem gyakran fordul elő az országban.

– Beszéljen a gyermekkoráról, hol és milyen családban nőtt fel? Tervezte az életét, vagy sodródott, nem eldöntve mi is akar lenni? Mi érdekelte a humán vagy a reál tantárgyak?

– Komlón születtem 1992-ben. Édesanyámnak én vagyok az első gyermeke. Nagyon fiatalon szült, nem volt még 18 éves, ezért a nagyszüleim neveltek. Az édesapámat nem ismertem, bányász volt Komlón, de még a születésem előtt egy bányaomlásban meghalt. Édesanyám később férjhez ment, hat testvérem született: öt lány és egy fiú. Komló még a kommunizmus idejében lett város, de aztán minden megváltozott a bányák bezárásával. Már semmi nem a régi, a dicsőség megkopott.

Az általános iskolában két helyre jártam. Kiskoromban rendőr szerettem volna lenni, de felmerült a katonaság is, de igazán egészen sokáig a rendőrség volt, ami igazán érdekelt. Mindkettőnek a rendfenntartáshoz van köze, ami nem is esik messze a papi hivatástól. Ott a fizikai és a világi törvényeket kell betartatni, itt az egyházi és az isteni törvényeket.

Foglalkoztatott a tanárság, szerettem a kémiát, matematikát, fizikát. Már az általánosban is informatika volt a fő tantárgy, így aztán a középiskolában, mikor választani kellett adott volt az informatika. Szerettem olvasni is, a középiskolában beleszerelmesedtem a krimikbe, de mondhatni mindenevő vagyok. A romantikus könyvek kissé messze állnak tőlem. Nagyon sokat jártam könyvtárba. A hátsó borítón elolvastam a történetet és aszerint válogattam az olvasnivalót.

– Édesanyja hogyan fogadta, hogy pap lett a fiából? Gondolom nagyon büszke lehet.

– Meglepően jól fogadták, nemcsak édesanyám, de a család is. Nem vallásosak, de senki nem tud az Istenhez semlegesen viszonyulni, így őket is megérintette a papság, az a hívás, ami engem is. Tudom, hogy édesanyám büszke rám, nemcsak azért, hogy pap lettem, de én vagyok az első a családban, akinek diplomája van, kettő is. A testvéreim is tanultak, főleg középiskolában, szakmát szereztek. A nagyobbik húgomnak két szakmája is van, az egyik virágkötő, most tortákat készít. Neki már családja is van, két gyermeke.

– Mennyire őrizte meg a család a hagyományokat, nyelv, öltözködés, ételek? Mennyire összetartó egy cigány család, jobban, mint a magyarok?

– Itt javítanom kell, mert mi is magyarok vagyunk, pontosabban cigány nemzetiségű magyar állampolgárok. Összetartóbbak vagyunk-e? Talán igen. Nálunk is van, hogy fagyos a hangulat, de ha baj van ez változik.
Tartjuk-e a hagyományokat, a nyelvet? A nagyszülők szintjén inkább, de ott sem teljesen, szülőknél már nem volt meg az, amiről az emberek a hagyományos cigány kultúráról gondolnak. A családban ugyan egymás között beszélik a nyelvet, vannak nagynénéim, akik tudják.
Én a nagymamámtól folyamatosan ezt hallottam, de én már inkább csak megértem, de nem beszélem. Ennek fő oka, hogy nem hallom napi szinten, így lassan kopik az a tudás is, ami megvolt.

– Atya, mekkora utat járt be emberileg, hitéletileg, míg magában eldöntötte, hogy pap lesz, tudva, hogy a választása jó esetben egy életre szól? Más ember hat-hét pályán is dolgozhat életében, egy pap nem.

– Komlón volt egy nagyformátumú atya, a Laci atya. Ő biztosan nagy hatással volt rám. Egy ominózus pillanatra azért emlékszem. Egy barátommal sétáltam, mikor arról beszélgettünk, hogy van-e Isten vagy nincs? Elváltunk és akkor gondoltam először a papságra, hogy talán belőlem is az lehet. Ez a pillanat elmúlt, de akkor még nyolc, kilenc éves lehettem, de később többször gondoltam rá.

Mekkora utat jártam be? Ez hosszú történet. 2012-ben egy matek érettségi után otthagytam az iskolát. Ez egy nagy maflaság volt az életemben, amit elkövettem. Megéltem mélységeket és magasságokat is mind a hitben, mind az életben, de 2014-ben azért sikerült leérettségiztem.

Illéssy atyával nem szakadt meg a kapcsolatom, figyelemmel kísérte a sorsomat. Másfél év telt el a hazaköltözésem Komlóra és a Battára jövetel között. Érettségivel, képesítés nélkül nem sok helyre vettek volna fel, de pont akkor nagyon érdekelt a tanárság. A felköltözésnek ez volt a fő oka, mert innen több lehetőségem volt tovább tanulni. Főiskola, egyetem, Komlóról ez nehezebb lett volna.

Amikor felköltöztem Battára, tanultam, besegítettem a plébánián. Telt múlt az idő, és egyre közelebb kerültem az oltárhoz. Egy ideig hátul álltam, majd Mátyás atya többszöri unszolásra elkezdtem ministrálni a Szentmiséken.
Közvetlen a papságra való jelentkezésem előtti nyáron éreztem úgy, hogy az Isten arra hív, hogy az Ő papja legyek. Kb. egy hétig tépelődtem azon, hogy mi legyen, majd végül az Isten „nyert”. Visszagondolva rájöttem, hogy az Úr Mátyás atyát használta arra, hogy beindítsa azt a papi hivatást, amely már korábban is megfordult bennem.

– A katolikus papoknak kell a hivatásuk miatt talán az emberek számára legfontosabb dolgokról lemondani, családról, gyermekről. Mit kap ezért cserébe?

– A Jóistent és a hívek szeretetét. Most, hogy pap vagyok jobban belelátok a hívek életébe. Amikor a prédikáció után odajönnek és megköszönik, hogy sokat kaptak a prédikáció által, vagy maga a gyóntatás, engem nagyon feltölt. Embereken, családokon tudok segíteni. Nem érzem áldozatnak, sem lemondásnak. Tudtam, hogy cölibátusban kell élnem, és ezt tudatosan vállaltam, örömmel és szívesen.

– Mit jelent az Ön számára a jelen és a jövő idő? Vannak-e tervei, hogy milyen módon fog beilleszkedni egy új közösségbe, aminek mostantól már a papja lesz?

– Egy pap, amikor új közösségbe kerül megismerkedik az egyházi képviselő testület tagjaival. Ők civil személyek és valószínű jobban ismerik a plébániát, mint egy frissen odakerülő pap. Ez az első állomás. A következő, amikor mise után a hívekkel örömmel elbeszélgetek. Amikor már az ember jó sokáig ott van már nemcsak arcról, de névről is mindenkit ismer, a családot is. Esetleg meghívják ebédre, vagy megy család látogatásra például első pénteken, amikor a pap kiviszi a szentségeket olyan hívőhöz, aki már nem tud a betegsége miatt elmenni a templomba. Ilyenkor ismerkedhet meg az ember a család többi tagjával.

Úgy gondolom, hogy a gyermekek tanítása is igen nagy lehetőség a kapcsolattartásra. A gyerek, amit hall, amiről beszélgettünk át adhatja az otthoniaknak.

Még nem vezetője fogok lenni egy új közösségnek, mert a tervek szerint Lajos­komáromba fogok kerülni a plébános atya mellé káplánnak, ő lesz a főnököm. Voltam már ott, gyönyörű vidék, Siófoktól nem messze. Segítem a munkáját és mivel felszentelt pap vagyok, mindent el tudok végezni, de ahhoz idő kell míg egy fiatal pap egyedül kap egy közösséget, aminek a vezetője lesz. Addig nem leszek önálló, de egy házban lakunk a plébánián. Együtt próbáljuk beosztani az időmet.

Elsősorban a püspök atya dönt, hogy hova kerülök, nem csak most, de később is. Többször van úgy, hogy az ottani plébános kér segítséget, mert nem bírja egyedül. Egy pap oda megy, ahova rendelik szolgálatra, nekem mindegy hova kerülök.

Lajoskomáromban az atyát ismerem, biztosan jó lesz ott nekem. Van ott egy katolikus iskola, ahol teljesíthetem régi vágyamat, tanítani is fogok. Az atya sokat jár be Székesfehérvárra egyéb munkái miatt, ezért nagy szükség van olyan papra, aki viszi a napi ügyeket. Köztudott, hogy nincs elég katolikus pap, ezért nem egy településen látjuk el a szolgálatot, ez is nehezíti a munkánkat.

Lajoskomáromon kívül van négy plébánia, és így összesen hat vagy hét település tartozik hozzánk.

– Mennyi az az idő, amíg egy pap káplánként tevékenykedik? Az orvosoknál is van, amikor rezidensek. Egy pap meddig káplán?

– Legkevesebb egy év, de lehet akár évtized is, ahogy a püspök atya dönt. Régebben, amíg nem volt ekkora pap hiány, akár 8-10 évig is lehetett káplán valaki, de lehetne akár élet hosszan is. Most már egy év után általában a püspök atya saját plébániát jelöl ki.

– A templomba járó hívek, ahogy az egyház számára is mostanra kétségtelen, hogy egyre kevesebben járnak misére és főleg az idősebbek. A hatvanas, hetvenes évek erre nagyon jó emlékszem a vasárnapi miséken, nemcsak a nagy ünnepeken mindkét padsor tele volt, még hátuk is álltak. Egy harmincas létszámú osztályban legalább 25 hittanos volt és lettek elsőáldozók. Ma, akik a legjobban hiányoznak a fiatalok és a gyermekek. Mi lehet ennek az oka?

– Talán azzal is összefügg, hogy az emberek, ha tiltva van valami, akkor már ellenállásból is megteszi azt, hogy valamilyen módon kimutassák a tiltakozásukat elmentek a templomba. De a népies vallásosság kihalása is ennek az oka.

Azt gondolom, hogy ha gyermek nem megy templomba, az inkább a szülők és a nagyszülők hibája. Nem gondolnám, hogy egy pap akkora hatással van egy család életére, hogy elérje megint tele legyenek a templomok. Az egyháznak vannak kötöttségei, amit a hívőknek is be kell tartani. Sokan inkább a könnyebb út felé mennek, ennek oka lehet például a válások nagy száma. Kerülik a folyamatos konfliktust esetleg. Sokan úgy gondolják, hogy ha a gyerek felnő, majd akkor eldönti, hogy hisz-e Istenben van nem, de akkorra már késő, mert nem ismerte a vallást, nem szokott hozzá gyermekkorában.

A nagyfokú liberalizmus oka ezek a szélsőséges nézetek, amik ömlenek a médiából. Ezek az eszmék nagy hatással vannak a fiatalokra és alapvetően megváltoztathatja a gondolkodásukat a világról. Ezért van az, hogy üresebbek a templomok, kevés a hittanra járó. Sajnos azok a szülők, akik ott vannak a templomban, nem adják tovább otthon. Egy pap soha nem lehet olyan érdekes, hacsak bohócot nem csinál magából, mint egy TV műsor, egy jó film, vagy iszogatás a haverokkal. Nagyon fontos, hogy egyre több keresztény család legyen, ahonnan esetleg ki tudna alakulni egy következő hívő nemzedék, és ezt tovább gondolva több pap is lenne akkor. Azt gondolom, hogy aki eleve elzárkózik az Isten hit elől, azt senki nem fogja hívővé tenni.

– Érdekelne atya, hogy van- e valamilyen hobbija?

– Szeretek olvasni, filmet nézni, ismerősökkel beszélgetni, barátokkal, szemináriumi társakkal. Mikor negyed-, ötödéves voltam, az első, második évfolyammal nem igazán találkoztunk, de ismerjük egymást. Több helyen van az országban szeminárium. Régebben minden egyházmegyének megvolt a saját papnevelő intézete, ma már kevesebb helyen.

– Lehet-e egy fiatal papnak arra gondolni, hogy idővel előbbre kerül az egyházi hierarchián? Vannak-e ilyen gondolatai? Ahhoz, hogy egy pap püspök vagy akár magasabb tisztséget betöltsön kell felsőbb képzés?

– Alapvetően lehet, de nekem biztos nincs. Nem is lennék jó, mert inkább a hívek, az emberek között szeretek lenni. Nem is örülnék neki, úgy gondolom, hogy a képességeim sem elegendőek ilyen magas beosztásra. Ahhoz, hogy valaki püspök, bíboros legyen, elég „csak” a szemináriumot elvégezni. Persze teológiailag képzettnek kell lennie. Olyan papot kell kinevezni, aki el tud irányítani egy egész egyházmegyét, tudja, hogy kit hova helyezzen, kinek milyen képességei vannak.

– Említette, hogy két évig élt a százhalombattai plébánián. Mennyire ismerte meg ezt a közösséget, talált- e barátokat. Tervezi, hogy fenntartja ezt a kapcsolatot az itteni hívekkel, vagy Mátyás atyával?

– Mindig van ilyen a paptestvérek között. Segítünk egymásnak. Most is volt egy olyan, hogy az atya nem ért rá, engem kért meg keresztelni, de végül megoldották. Van olyan is, hogy időnként cserélnek, vagy máshol tart a vendég atya lelkigyakorlatot. Szívesen jövök Százhalombattára, itt a híveket is ismerem és Mátyás atya miatt is, de jó más híveket is megismerni. Néha egy kis vérfrissítés jó a híveknek is, más prédikációt hallgatnak, új szempontok kerülhetnek elő a hit dolgaiban.

*

Balázs atya elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja a hívek és a pap között bizalmi kapcsolat legyen. Olyan beszélgetések is elhangoznak, ami egy embernek a legbensőbb titka. Reméli így a pályája kezdetén, hogy méltón fogja képviselni az egyházat, bárhova is kerüljön az előtte lévő évtizedekben.

A cikk elkészülése és megjelenése közötti időben Balázs atyával változások történtek. Egyéb okok miatt diakónusi szolgálati helyén, Adonyban hagyták, mint dunaújvárosi káplán. Szolgálati helye elsősorban Adony, Perkáta, Rácalmás és Szabadegyháza plébániák, Kulcs és Zichyújfalu településekkel együtt.