Örökkön örökké

Beszélgetés B. Fazekas Olgával

Találkozás, szerelem, házasság, gyerekek, tartalmas öregkor. Együtt. Erre vágyunk mindnyájan. Az élet azonban sokszor felülírja vágyainkat. A házasságok több mint a fele még mindig válással végződik. A válás veszteség és a folyamat sok traumával jár. A válás mechanizmusáról B. Fazekas Olgával, a frissen megjelent #örökkönörökké #dehamégsem #majdelválunk című kisregény szerzőjével – aki családjával az óvárosban él – beszélgettünk.

Ön válóperekkel is foglalkozó ügyvédként válásról szóló könyvet írt. Adódik a kérdés, hogy a munkakörében szerzett tapasztalatok ihlették az #örökkönörökké #dehamégsem #majdelválunk című könyv megírását?
Nem, semmiképp, sőt még azt sem mondhatnám, hogy az alapötletet a válóperek adták. Ez nem dokumentáció, hanem szórakoztató irodalom, alapvetően egy kisregény. Egy válásról szóló fő történet meg van tűzdelve kisebb válástörténetekkel, melynek valóságalapja megtörténtek. Senki nem fog konkrétan magára ismerni, viszont sokan magukra fognak ismerni, mert az érzések ismerősek lesznek.
Ebben a kisregényben vannak vicces szórakoztató részek, amik feloldják azokat a válástörténeteket, amik sokszor nyomasztóak. A célom az lenne ezzel a könyvvel, hogy aki elolvassa, egyrészt érezze jól magát, amíg olvassa. Legyen benne egy jó érzés, hogy olvasott valamit, amin egy picit elgondolkozik, és ha vannak az életében hasonló momentumok, akkor egy kicsit könnyedebben tudja azokat átlépni, lássa, hogy mások is szembesültek ezekkel a helyzetekkel.
A könyvben az érzelmi oldalról közelítem meg az eseteket. Az, hogy az emberben mi zajlik le a válás során, az nem változik, minden más szinte nyomonkövethetetlenül igen. Az érzelmek viszont ugyanazok, mint ezer évvel ezelőtt. Ezekhez kell visszanyúlnunk, ha valamit meg akarunk érteni.

Ön ügyvédként idestova húsz éve bontópereket is vállal. Hogy látja, még mindig sok a válás?
Igen, sok a válás, bár mostanság kicsit visszaesett. A statisztikai adatok szerint 2020-ban kevesebb volt a válások száma. Lehet, hogy a járvány miatt, de ezt nem lehet tudni.
Meg lehet határozni, hogy melyik korosztályra jellemző válás?
Minden korosztály válik, a huszonévesektől a hetven-nyolcvan évesekig, a paletta nagyon széles. A negyvenes korosztályban viszont nagyobb a kezdeményezők száma.

Kik teszik meg az első lépést?
A nők lépnek inkább először. Ezt azért megelőzi egy nagyon hosszú, nehéz lélektani folyamat.

Mik az elsődleges okok a válóperek elindítására?
Nehéz megmondani, hogy mi vezet a váláshoz, mert mindenre van ellenpélda. De leginkább a vélt, vagy valós hűtlenség miatt indítják el a válást. Ezen kívül azonban minden más ok is megjelenik. Sokszor vezet váláshoz például az, hogy a feleknek nagyon más az értékrendszerük.

A családi háttér, a társadalmi hovatartozás, az iskolázottság alapján fel lehet állítani kategóriákat a válás szempontjából?
Semmiképp. Régebben az volt a határozott álláspontom, hogy igen van összefüggés. Ez egy feltételezésem volt, az én praxisomban egy időben ez visszatérő volt, hogy az ügyfelek szülei is elváltak. De ma már ezt teljesen másképp gondolom, már úgy látom, hogy nincs. Sok olyan ügyfelem volt, akik elmondták, hogy a szüleik nem váltak.

És a bontóper folyamatának milyensége függhet ezektől a kategóriáktól?
Típusok vannak, ez személyiségtől függ, vagy, hogy milyen az az életszakasz, amelyben éppen vannak. Ez nagyban meghatározza, hogy a válásnak hogy indulnak neki. Ha nincs közös gyermek, akkor viszonylag könnyebb, bár a sértettség, az elengedés, a veszteség jelen van. Általánosítani nem lehet.
Sok esetben teljes egyetértésben jönnek hozzám a válást illetően, aztán a per alatt felszínre törnek a vélt, vagy valós sértettségek, tudatosul a veszteség. Ezt nem mindenki tudja megfelelően kezelni. Ilyenkor jön a dráma. Még nehezebb a helyzet, ha gyerek is van a kapcsolatban.

Egy bontóper hosszadalmas, akár évekig is elhúzódó folyamat, telis-tele drámákkal. Ez még az egyezséggel válókat is megterheli lelkileg. Nyilván önre is hatással van, hogy viseli a folyamatosan vissza-visszatérő drámákat?
A legelső válóperes ügyem nagyon megviselt. Nagyon nehéz volt, nem is akartam többet vállalni. Nehéz volt, hogy érzelmileg ne azonosuljak. Évekbe telt, míg teljesen kívülállóként tudom kezelni, azzal együtt, hogy átérzem a szituációkat.
Mivel már nagyon sok peres ügyet végigasszisztáltam, nagyjából tudom, hogy mi fog következni. Az ügyfelek persze ennek ellenállnak, de hamar belátják, hogy igazam van.
Néhány éve új eljárásjogi törvény lépett életbe. Teljesen más lett a perszerkezet, az ügymenet. Amikor elindítunk egy pert, akkor meg kell állapítani annak az eljárásnak a kereteit. Amikor a bíróság lezárja a perfelvételt, már körül van határolva, hogy milyen keretek között fogunk mozogni. Utána már nagyon kicsi a lehetőségünk arra, hogy esetleg a bizonyítási indítványainkat kiterjesszük.
Tehát már nem lehet menet közben annyira ötletelni, hanem már az elején el kell dönteni mindent, hogy mit akarunk, hogy akarunk, mivel bizonyítunk. Ezzel gyakorlatilag az ügyek elintézési ideje is lecsökkent. Vagyis már nem az a jellemző, hogy évekig elhúzódik egy peres ügy. Drámák persze ugyanúgy vannak, főleg ha gyerek is van.
Érzelmileg talán ez a legnehezebb ügyvédi munka.

Tehát válóperes ügyvédként pszichológiai ismeretekre, képességre is szükség van?
Ez elengedhetetlen. Amikor válással kapcsolatban felkeresnek, mindig nagyon mélyen elbeszélgetünk. Nagyon sokszor érzem azt, hogy a felek nem beszélgetnek, emiatt elhidegülnek, üressé válik a kapcsolatuk. Sokszor lehet érezni, hogy ha többet beszélgetnének, minden rendben lenne. Ilyenkor tanácsolom a párterápiát, mert lehet érezni, hogy ez a házasság megmenthető. Van, hogy hatásos. Nagyon sokszor életvezetési tanácsokat is adnom kell.

Az utóbbi években – talán a kedvező lehetőségek kiaknázása miatt – nagyon megugrott a házasságkötések száma. Mit gondol a mai huszonévesek érettek a tartós kapcsolatra?
Azt látom, hogy most kezd visszaállni az a modell, hogy fiatalon kötnek házasságot és fiatalon kezdenek el gyerekeket vállalni. Évekig az volt a divat, hogy nem szülünk gyereket, előbb a karrier, mindenki önmegvalósításban volt és nagyon kitolódott a gyermekvállalás.
Azt nyilván nem tudom, hogy mi a motiváció, de az biztos, hogy a 2020-ban nagyon megemelkedett a házasságkötések száma. Az addigi házasságkötések egyharmadával nőtt, tehát nagyon megugrott. Nem kizárt, hogy a kedvező intézkedések motiválják a fiatalokat.
Hogy ez most jó lesz, vagy nem lesz jó, azt nem lehet tudni. De még mindig nagyon könnyen kilépnek egy házasságból.

Többször említette, hogy ha gyerek van a házasságban, akkor a válóper lefolyása lélektanilag sokkal nehezebb.
Igen, a gyermekelhelyezés esetén nagyon gyakoriak a drámák. Tulajdonképpen, ha megegyeznek mindenben, akkor is nagyon nehéz. Eldönteni, hogy mi az, amibe bevonja a másik szülőt, aztán ha új partner is megjelenik, esetleg ott is van gyerek akkor meg különösen nehéz.
Én annak a híve vagyok, hogy már a legelső találkozáskor nagyon aprólékosan átbeszélem az ügyfelekkel, hogy mivel árthatunk, és mivel tehetünk jót. Azt kell megértetni az ügyfelekkel, hogy minden más egyebet félre kell tenni. A legfontosabb, hogy a gyerek a legkevésbé sérüljön ebben. A gyereknek egészséges fejlődése szempontjából mindkét szülőre egyaránt szüksége van. Ha ezt sikerült megértetni, akkor minden rendben mehet.
Nagy divat lett most, hogy megbeszélik a gyerekkel, hogy ez fog történni. Az nem jó, amikor mindenbe belevonják a gyereket, ilyenkor eszköznek tekintik. De a legrosszabb az, amikor nem közölnek a gyerekkel semmit.

És ha a másik félnek nem ezt mondja az ügyvéd?
Abból kell kiindulni, hogy a gyereknek alapvetően két szülő kell. Soha nem adnék olyan tanácsot, hogy rekesszük ki a másik felet a kiskorú neveléséből. Persze akad olyan is, hogy ezt kell tenni. Ezt várom el a másik kollégától is. Ez esetben nagyon jól tud működni.

Jól látom, hogy az utóbbi években gyakori a váltott gondoskodásról szóló egyezség?
Igen, eddig egyezségkötéssel lehetett váltott gondoskodást kérni. Ilyenkor a szülői felügyeleti jog közös maradt. Most annyit változott a jogszabály, hogy már kérelemre is dönthet úgy a bíróság, hogy közös felügyeletet kérnek, váltott gondoskodással. Ettől várjuk azt, hogy az apukák is jobban bevonódnak a gyermekek mindennapjaiban. Mert erre a gyermek fejlődése szempontjában szükség van.