Stoppal, vonattal, repülővel

Battaiak a nagyvilágban: Tóth Krisztián

Balpataki Katalin

Huszonhárom évesen már huszonnégy országban járt. Mindig is szeretett utazni, de az utóbbi néhány évben több alkalommal is sikerült útra kelnie. Tizennégy éves koráig Százhalombattán élt, ide járt általános iskolába, majd Budapestre ingázott, ma ott él, ha épp nem utazik. Utazásairól, élményeiről a százhalombattai Tóth Krisztiánnal beszélgettünk.

– Százhalombattán végezted az általános iskolát, Budapesten a középiskolát. Tovább tanultál, vagy tanulsz most valamit?

– A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán Dharma tanító szakra járok. Most épp passziválom a tanulmányaimat, mert a Covid óta online oktatás van. Szerintem a jógát, a meditációt és sok egyéb tantárgyat nem lehet online megtanulni, nekem kell a személyes jelenlét. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább megvárom, míg visszatér a régi rendszer. Addig dolgozok és utazgatok.

– Hittudományi tanulmányokat általában azok végeznek, akik mélyen vallásosak, vagy karitatív céljai vannak. Neked mi a célod a főiskolán tanultakkal?

– A jóga, a meditáció, a buddhizmus tanításai régóta közel állnak hozzám. Öt éve vega, három éve már vegán is vagyok. A Tan Kapuja Buddhista Főiskolára eredetileg azért jelentkeztem, mert az volt a tervem, hogy ADHD-s, hiperaktív gyerekeknek jógát és meditációt tartok.

– Novemberben jöttél haza egy majd négy hónapos utazásról, merre jártál?

– Ez egy európai körútnak bőven beillő utazás volt. Kiváltottam egy Eurail bérletet és egy barátommal maximálisan kihasználtuk. Augusztusban három hétre elmentünk szüretelni – azaz pénzt keresni – Franciaországba. Utána átvonatoztunk Barcelonába. Onnan elmentünk Madridba, Lisszabonba, Granadába, vissza Barcelonába, majd Párizs következett. Közben meg-megálltunk, sok várost, falut megnéztünk és nagyokat túráztunk a helyi természetben. Gyakorlatilag az egész Ibériai-félszigetet bejártuk. Onnan elmentünk Párizsba, ott szétváltunk én továbbmentem és megnéztem Münchent, Hamburgot, Koppenhágát. Hazafele Csehországban is megálltam és nagyokat túráztam, közben gombáztam is. Novemberben hazajöttem, azóta dolgozom, gyűjtöm a pénzt a következő utazásra.

– Három hónapig mozgásban voltál, hogy oldottad meg az alvást, a napi higiéniát?

– Az utazásaim szabadságérzetét növeli, ha nem foglalkozom a szállással. Van már elég rutinom és felszerelésem ahhoz, hogy a körülményekhez képest mindig kényelmesen és biztonságosan utazhassak. Azaz nem esek kétségbe, ha nincs szálláshelyem. Ezen az utazáson is alig költöttünk szállásra. Éjszakai járatokkal utaztunk, ha nem, akkor parkokban, tengerparton, ismerősnél aludtunk, aludtam. Barcelonában kibéreltünk egy hajót és azon laktunk, gyakran ki is hajóztunk, nagy élmény volt. A napi tisztálkodást ott végeztük ahol tudtuk. Fürödtünk a tengerben, hegyi patakban, vagy tóban, de volt, hogy csak nedves törlőkendővel tudtuk ezt megoldani.

– Hova sikerült még eljutnod?

– Az Európai Unió majd minden országában jártam. Voltam Izraelben, Marokkóban és Ausztráliában és ugyan Európához tartozik, de a Kanári-szigeteken is. De akárhol járok is, mindig lenyűgöz az adott hely kultúrája, természeti környezete.

– Az utazásaid során mire vagy elsősorban kíváncsi? A turistacsalogató látványosságok, vagy igyekszel mélyebben is megismerni a helyet?

– A társas utazások során elsősorban a látványosságokat lehet megismerni. Mivel ez esetben nincs sok idő kapcsolatot teremteni helyiekkel az idegenvezetőtől lehet kérdezni, de általában sablonosan válaszolnak. Alapvetően jobban vonz az olyan utazás, ahol magam, a helyiekkel megismerkedve fedezhetem fel a vidéket. Ilyenkor olyan helyekre is eljutok, amikről nem írnak az útikönyvek. Eddig akárhol jártam azt tapasztaltam, hogy a helyiek rendkívül büszkék környezetükre, szívesen mutatják azt meg. Szerintem egy ország identitását így lehet a leginkább megismerni.

– Ezek szerint az utazás minden formája szóba jöhet?

– Igen, mert vannak helyek ahol társasutazással érdemes menni. Például Izraelben nagyon jó volt, hogy volt idegenvezető. Annyi érdekes dolgot mesélt és mutatott, amit magam nem tudtam volna felfedezni. Utaztam már stoppal, vonattal, repülővel, aludtam már parkban, erdőben, hostelben, szállodában, kommunában, ismerősöknél. Sydneybe például csak a repülőjegyet és a költőpénzt kellett előteremteni, mert az akkor ott dolgozó barátnőmnél laktam. A Kanári-szigeteken laktam egy kommunában. Az nagyon érdekes volt. Ételre egyáltalán nem kellett költeni, mert a helyi üzletek az élelmiszerek szavatossági idejének lejárta közeledtével nem kidobják, hanem odaadják azt, annak, aki igényli. Vagy a zöldség- és gyümölcstermesztők, a nem szabványos terméseket – azaz eladhatatlan – nem kidobják, hanem szintén odaadják.

– Akármilyen puritán is egy utazás költőpénzre szükség van. Ezt hogyan teremted elő?

– Tizenéves korom óta dolgozom. Mikor mi adódott, többnyire fizikai munkát. Néhány éve már beállt egy rendszer. Dolgozom édesapám cégében, az Ozorai Fesztivál roadjában és fényfestéssel is foglalkozom, szezonálisan gyümölcsöt szedek, többnyire Franciaországban. Emellett reklámszerepeim is vannak, amit, amíg vetítenek fizetnek is.

– Reklámszerepek?

– Ez is, mint sok minden más az életemben a véletlen műve volt. Nagyon szeretek gördeszkázni, erről a közösségi oldalaimra szoktam képeket feltenni. Az egyik reklámszerep így talált meg. Volt olyan is, hogy a baráti társaságomban kerestek karaktert reklámszerepre, megnéztek és megkaptam a munkát. Időnként megkeresnek, és ha belefér, elvállalom. Az ilyen munkák azért jók, mert amíg vetítik, addig fizetnek.

– Mit ad neked egy-egy utazás, mi hajt, hogy újra és újra útra kelj?

– Minden egyes út egy kultúrsokk, mert a világ tele van gyönyörű helyekkel, csak sajnos ezek fogynak. És én szeretnék minél többet látni, megismerni belőle. Engem nem a klasszikus turistalátványosságok érdekelnek, hanem ami mögötte van. Annyira el tudok mélyülni az adott környezetben, hogy a külvilágot szinte teljesen kizárom. Nem netezek, nem telefonálgatok, fotót sem mindig készítek. Szívom magamba a látványt, az illatokat, a hangokat, szinte azonosulok a helyiekkel. Ez nagyon feltölt. Átalakult az értékrendem is. Javult a kapcsolatteremtő- és a problémamegoldó képességem is. Nem az hajt, hogy minél több országba eljussak, hanem, hogy minél több csodás helyet megismerjek, amíg még léteznek.

– Megfordult már a fejedben, hogy nem jössz haza, hogy letelepedsz valahol?

– Ó, nagyon sokszor. Ausztráliából vagy a Kanári-szigetekről nagyon nehezen indultam haza, nagyon maradtam volna. De itthon van a családom, a barátaim és a munkám, amiből fedezem az utazásaimat és ráadásul szeretem is csinálni.

– Ha a jövődre gondolsz, hol szeretnéd látni magad öt-tíz év múlva?

– Dél-Amerikát vettem tervbe. Arra kezdtem el most gyűjteni, de nem fogok lemondani a kínálkozó lehetőségekről. Saját lakás helyett nagyon szeretnék egy jól felszerelt lakóbuszt és bízom benne, hogy öt, de legalább tíz éven belül ez meglesz és Dél-Amerikán is túl leszek. Nagyon remélem, hogy a társam is megtalálom, egy olyan lány személyében, aki szintén megszállottja az utazásnak. A munkát tekintve elsősorban a fényfestést szeretném erősíteni és az ozorai fesztiválszervezést szeretném továbbra is csinálni.