Távolba vezető utak
Battaiak a nagyvilágban
Szegedinácz Anna
Hersics Péterre várakozva arra gondoltam, vajon megismerem-e őt, hiszen hosszú évekig élt közöttünk és ráadásul a Városi Televízió munkatársa volt. Sajnos az évtizedek távlatában elmosódtak az emlékképek róla. Újra találkozva, ismerkedve vele, életútjával, egy különlegesen érdekes, tehetséges, közel 50 országot bejárt embert ismerhettem meg személyében. Tevékenységének igazi nagy értéke abban áll, hogy a legösszetettebb technológiai kihívásokra egyedi válaszokat képes adni, mindezt nemzetközi szinten, Ázsia és Latin-Amerika térségének kiváló ismerőjeként, ahol az utóbbi évek nagy részét töltötte.
– A szüleim 1974-ben költöztek fiatal házasokként Battára, én 1975-ben születtem. Édesapám a finomítóban dolgozott akkor, édesanyám pedig az Ifjúság úti ruházati boltban. Három évig albérletben laktunk, majd, amikor felépült a Pannónia lakótelep, a Radnóti utcában költözhettünk új lakásba. Még az ERBE telepen jártam óvodába, ez egy erőmű mögötti ideiglenes barakklétesítmény volt csupán, hiszen akkoriban a most ismert gyermekintézmények még nem épültek fel. Később szüleim a Városi Sportközpontban dolgoztak évtizedeken át, sokan ismerik őket onnan, ma már mindketten nyugdíjasok. Nálam három évvel fiatalabb Mátyás öcsém a helyi judo sportban vett részt sikerrel serdülőként, őt ma gyakorlott kivitelezési szakemberként ismerik a régióban.
Szüleim 1994-ben döntöttek úgy, hogy zöldebb környezetbe költözünk, ezért az óvárosban vásároltak egy családi házat, innen számítható tehát a „falusi” kötődésünk.
Battán a Damjanich úti Általános Iskolában voltam kisdiák, amely nagyon jó, erős iskola volt, kiváló tanárokkal. Bár konzervatívabb szemléletű oktatás folyt akkor, de mindez nagyon jó alapozást adott matematikából, földrajzból és más tárgyakból. Még a napköziben is sok érdekes, a manualitást fejlesztő foglalkozás volt, utólag tudom értékelni ennek hozzáadott értékét: még a fiúk többsége is megtanult kötni, varrni, hímezni. Tanítóim, tanáraim közül kiemelném alsós osztályfőnökömet, Harmati Irént, aki nagyon megszerettette a matematikát sokakkal, illetve a változatos napközis foglalkozásokat vezető Kántor Balázsné Irén nénit, továbbá felsős osztályfőnökömet, Molnár Sándornét, akikre jó szívvel emlékezem.
Ez az időszak sokat számított matematika tudásom elmélyítésében, hiszen tanórán kívül is számos foglalkozásra volt lehetőség. A város nagyon jó infrastruktúrával rendelkezett a nyolcvanas években is, így az iskolában már akkor volt kísérleti jelleggel jól felszerelt számítógépterem. A színes képernyővel ellátott Commodore gépekkel programozást is tanulhattunk.
Négy-öt évig sportlövő is voltam Százhalombattán. Az Olaj Lövész Klub igazolt versenyzőjeként, több országos bajnokságon és egyéb versenyen vettem részt, mint gyermek, később serdülő kategóriájú sportoló, az elnyert érmek ma is megvannak. Ez az önfegyelem és összpontosítás terén adott számomra nagyon sokat. Örömmel látom a hírekben, hogy a helyi lövészklub odaadó munkájának köszönhetően újraéledt ez a közösség, az elmúlt évek igazán sikeresek.
Az elektronika már kisgyermekkorom óta rendkívül érdekelt, melynek későbbi életutamban, nemzetközi sikereimben nagyon komoly szerepe lett. Már 7-8 évesen sokféle működő áramkört megépítettem, tizenéves koromra egészen bonyolult dolgokat képes voltam megtervezni, az ehhez szükséges elméleti hátteret jól megérteni. Kelenföldön, a Mechwart András Szakközépiskolában végeztem középiskolai tanulmányaimat, ahol alapos elektronikai és távközléstechnikai oktatás folyt.
Érettségi után – 1993-ban – a Városi Televízióban kezdtem dolgozni egyszerre két területen, azaz a műszaki és tartalmi oldalon is, először operatőrként és vágóként. Rövidesen a Városi Krónikát, ami akkor a fő műsor volt, adásrendezőként is gyakran irányíthattam éveken át.
Közel 2000 anyagot forgattam le és vágtam meg ezen öt éves, nagyon aktív munkával teli időszak alatt, 18 és 23 éves korom között.
Nagyon érdekes időszak volt ez, mert kevés helyi tévé létezett akkor még az országban, melyek közül a battai stúdió kiemelkedett jó felszereltségével. A munkatársak a közéleti és kulturális tartalom szempontjából is nagyon felkészültek voltak, megemlíthetem többek között Rozsnyai Júliát, Ferenczi Erzsébetet, Mazumel Ferencet, illetve sokan emlékeznek még, hogy Bartha Sylvia is itt kezdte televíziós karrierjét. Ugyanígy a gyártói csapat is igen kreatívan, odaadással készítette az adásba kerülő anyagokat: így például Kéri Otti, Farkas Pál, Bublik Jenő és sok más akkori kolléga, akik később kerültek a stábba.
Nagyon fiatal voltam, de a koromhoz képest eléggé olvasott is már akkor, így nem jelentett problémát a komplex tartalmi kérdésekkel kapcsolatos mindennapi alkotómunkához hozzászokni. Amellett, hogy minden heti műsorba folyamatosan forgattam és vágtam, egy önálló műsor gazdája is lettem: talán emlékeznek ma is többen a Csigavár c. gyermekműsor sorozatra, melyet Halmi Zoltánnal készítettünk, a helyi óvodák, iskolák aktív részvételével. Adódtak dokumentumfilmes jellegű munkák is, hiszen a televízió már akkor is igen változatos témákat dolgozott fel ilyen formában.
Abban az időben különösen sok érdekes ember fordult meg a stúdióban: miniszterelnökök és más országos jelentőségű személyiségek is rendszeresen. Ne feledjük, akkor alig volt elérhető a háztartásokban néhány televíziós csatorna, nem létezett ilyen formában sem internet, sem YouTube, azaz a helyi műsoroknak nagyon komoly nézőközönsége volt a kilencvenes években, így a lokális témákon túl a szerkesztőség gyakran feldolgozott szélesebb kitekintéssel is témákat. Erre az időre esik, hogy sikerült kiharcolni, hogy a városnak legyen sugárzó adója – a régióban egyetlenként –, így megszabadult a kábelhálózat akkori korlátaitól. Ezek a folyamatok nagyon érdekes műszaki kihívásokat is jelentettek, a városi televíziós éveim során többféle rendszerbővítés, átalakítás, műszaki fejlesztés adódott, egyre több élő közvetítést sikerült lebonyolítani mikrohullámú technikával, elég, ha csak a Summerfest adásaira gondolunk vagy a strandról közvetített városi nagy rendezvényekre. Jómagam egyedi áramköröket is fejlesztettem ehhez, amelyek ezen közvetítések igényeit szolgálták.
1998-ban saját vállalkozást alapítottam, amely kifejezetten TV-s tevékenységekre vonatkozott: stúdiók tervezése, építése, saját produkciók forgatása, digitális utómunkálatok. Mindez még Magyarországon történt, ekkor többek között nemzetközi reklámügynökségek, multinacionális cégek voltak a megrendelők. Mindeközben a televíziós szakirányhoz kapcsolódóan diplomáztam is.
*
Eddig tehát kronológiai sorrendben emlékeztem vissza, hiszen az idáig említettek még jórészt a Százhalombattához kötődő évek voltak. Innentől kezdve – már csak a terjedelmi korlátok miatt is – a lényegesebb, érdekesebb fordulópontok, események, helyszínek közül válogatok, hiszen két fő területemen, az elektronikában és a televíziózásban ezután rengeteg minden történt velem a világban, különösen az elmúlt tíz évben.
Az elektronikához kapcsolódva érdemes megemlítenem, hogy itthon a fővárosban is van egy elég jól felszerelt, saját elektronikai laboratóriumom, sok fajta speciális műszerrel: itt képesek vagyunk high-tech klinikai, orvosi műszerek, különleges prototípusok egyedi gyártására is, mivel ez szervesen összefügg a külföldi szakmai aktivitásommal.
De azért a tévézéstől sem szakadtam el: alapító tulajdonosként létrehoztam egy televíziós stúdiót a Duna túloldalán tíz évvel ezelőtt: DunaMédia TV néven a régió televíziós közcélú műsorai kerülnek itt gyártásra a helyi önkormányzatokkal partnerségben, a járási központ Szigetszentmiklós (ahol központi stúdiónk is van) témái mellett Tököl, Dunavarsány és ezek térsége is műsoridőt kap itt. Az adásunk több kábelhálózaton keresztül az egész Csepel-szigeten elérhető. A műsorkészítő csapatot mintegy 12 fő belsős és külsős szakember alkotja, minden nap friss műsorok készülnek, amelyek megtekinthetők a www.duna-media.hu portálon.
Itt sikerült felépítenem egy nagyon modern, 3D virtuális stúdiódíszleteket is alkalmazni képes stúdiót, 4K/UltraHD technológiával, robotkamerákkal felszerelve, a folyamatok nagy mértékű automatizálásával.
Hasonló napi tájékoztatási feladatokat látunk el immár tíz éve, mint a Halom TV. A régi battai szakmai tapasztalatokat az is kiegészítette, hogy még 2005-ben felkérést kaptam az akkor önállóan megalakult Érd TV teljes stúdiórendszerének megtervezésére és kiépítésére az ottani Polgárok Háza második emeletén, majd ezt a technikát sikerült átköltöztetni 2008-ban egy új, nagyobb helyet nyújtó ingatlanba, a régi központi gyógyszertár épületébe Érd központi körforgalma mellett, ahol ma is található.
*
A battai évek után közvetlenül ismerkedtem meg a feleségemmel, aki kubai származású, ottani orvos család sarja. Magyarországon doktorált az ELTE-n, antropológus, szociológus, emellett díjazott műfordítóként magyar irodalmi művek jutottak el neki köszönhetően spanyol nyelvű könyvkiadók közönségéhez számos országban. Több tengerentúli egyetem meghívott oktatója, hat nyelven beszél, köztük magyarul is kiválóan, nemzetközi projektek szaktanácsadója. Az ő támogatása, biztatása döntő volt abban, hogy távolabbi országokba is bátrabban kitekintsek.
Ezen új időszak, ill. környezetváltozás Ázsiában kezdődött, mégpedig első körben Kambodzsa, Kína, Vietnám, Szingapúr célországokban, először tapogatózó, ismerkedő jelleggel, majd később konkrét témákkal és együttműködésekkel, ami számtalan utazással járt és jár, legutóbb éppen Japán kapcsán vannak új projektjeink.
A sok kisebb és nagyobb ügyletből kiragadok néhány példát: megterveztem egy komplett TV stúdiót Kambodzsában, Vietnamban pedig az ottani Tudomány és Technológia Minisztérium meghívottjaként lehetőségem volt együtt dolgozni ottani szakértőkkel a szellemi termékekkel kapcsolatos új stratégiák kidolgozásában, Kínában pedig az egyik általam tervezett és készített klinikai műszer (egy nagy sebességű agy-komputer interfész) vesz részt egy több országot átfogó ún. brain-mapping projektben.
Szingapúr pedig mindennemű ázsiai elektronikai, technológiai témában megkerülhetetlen helyszín: szinte minden út oda vezet, egészen elképesztő, futurisztikus város, zsúfoltsága ellenére élhető, nagyon megszerettem. Ahogy a kínai példából is látszik, időközben egyre több olyan felkérés, illetve lehetőség érkezett, ami orvosi kutatások összetett elektronikai igényeihez kapcsolódott, köszönhetően a gyorsan táguló kapcsolatrendszernek is.
Mára eljutottam oda, hogy nagy értékű, komplex projekteknek is a fő tervezője vagy tanácsadója lehettem, mindig olyan esetekben, ahol a standard megoldások helyett valamilyen egyedi fejlesztésre is szükség volt. Jellemző ma már ezekre, hogy az ilyen feladatok nem választhatóak szét külön tématerületekre, hiszen szinergikusan keveredik bennük az elektronika, a specializált informatika és az egyedi szoftverfejlesztés is (ilyen terület például az IPTV alapú műsorszétosztás).
*
Elkezdtem klinikai kutatásokhoz is kapcsolódni, ami nagyjából 10-11 évvel ezelőtt történt és itt jött be a latin-amerikai vonal. Az első feladatom az volt, hogy egy, az agykutatáshoz kapcsolódóan felmerült mérési igényhez kellett készítenem egy ún. EEG (elektroenkefalográf) interfészt, ami a megszokottnál nagyobb mintavételezési sebességgel és felbontással képes digitalizálni nagyon gyenge agyi jeleket, mindezt igen kicsi és könnyű, gyorsan felhelyezhető kivitelben, optikai szálas kommunikációval. A témagazda és partner egy havannai, – eredményei miatt világszinten elismert – kutatóintézet volt, a Kubai Neurotudományi Központ, amely az ottani kutatás-fejlesztési állami intézethálózat, a BioCubaFarma egyik tagintézménye. A helyi kutatóorvosokkal volt módom beszélgetni erről a fejlesztési irányról, felmértük a lehetőségeket és úgy gondoltam, nem lehetetlen létrehozni az ehhez szükséges egyedi, speciális elektronikát. Ez nyolc hónap fejlesztő munkát követően sikerült is. Ez volt tehát az első közös téma velük még 2013-ban.
Utána egy kutatás-fejlesztési keretegyezményt írt alá a cégem ezzel az intézettel, amelynek során közösen létrehoztunk egy ún. neuron-aktivitás szimulátort is, amely képes nagy felbontásban emulálni egyes neuronok, vagy neuron-csoportok kisüléseinek jeleit programozható módon.
Erről elmondható, hogy ez az első közös fejlesztésű kubai-magyar műszer. Ezt követően bekapcsolódtam egy új típusú genetikai analizátor fejlesztésébe is, ahol a speciális megvilágító és képalkotó egység tervezése a feladatom.
Időközben más ottani intézetekkel is közös munkába kezdhettem, tovább bővített kutatás-fejlesztési megállapodások alapján. Így lettem tagja egy olyan kutatócsoportnak is, amelynek a fő témája az időskori kognitív rehabilitáció és az Alzheimer elleni küzdelem, hiszen Kubában jóval magasabb az átlagéletkor, mint nálunk, ezért kormányzati program jött létre néhány évvel ezelőtt koordinált megelőző intézkedések megtételére, azért, hogy lehetőleg az utolsó életszakaszt is jó mentális egészségben tölthessék az emberek.
A Mayabeque tartományban elhelyezkedő egyetem ennek az egyik fő helyszíne (Havannától délre), ahol kifejezetten idős emberekkel, 80-85 évesekből álló pilot csoportokkal dolgozunk a gyakorlatban is alkalmazható neurotechnológiai és rehabilitációs megoldásokon immár ötödik éve, komoly sikerekkel a memória, a térbeli orientáció, a feladatmegoldó képesség, a koncentráció javítása terén. A szükséges célhardvereket ezekhez is elkészítettük a vezetésemmel, továbbá újabb és újabb szoftverváltozatok kidolgozását és végezzük. Ezen projekt rendelkezik az élsportban is használható megoldásokkal, pl. a futball számára: fejlesztésünkre a FIFA latin-amerikai sporttudományi szakemberei is felfigyeltek, hamarosan kezdődik egyik rendszerünk tesztsorozata velük együttműködésben.
Időközben megtanultam a spanyol nyelvet is „a terepen”, hiszen hiába a jó angoltudás, ebben a latin környezetben azzal csak korlátozottan lehet érvényesülni. A kubai spanyol különösen gyors, jellemző rá, hogy kiejtéskor gyakran teljesen elhagyják az s, r betűket. Eljutottam arra a szintre, hogy ma már fülre be tudom azonosítani, ki melyik latin-amerikai régióból származik. Nem jelent problémát a speciális szakmai nyelvezet használata sem spanyolul.
Az ottani tevékenységemből adódott, hogy felkértek egyetemek is (pl. a műszaki egyetem Havannában), hogy speciális kurzusokat tartsak az általam ismert témákban, így vendégprofesszorként adok elő nem csak mérnököknek, hanem orvostanhallgatóknak is. Ezt a tevékenységemet három éve már úgy végzem – mely komoly elismerés ill. minősítés –, hogy az ottani szakminisztérium döntése alapján már hivatalos állami kreditpont jár minden, kurzusaimon részt vevő hallgatónak.
Az elmúlt 6-7 év során számos nemzetközi orvoskonferencián, technológiai szimpóziumon adhattam elő, többek között a Havannai Kongresszusi Palotában, amely egyben a kubai parlament ülésterme is.
Egyéb érdekes kísérleti projektekben is részt veszek: a kubai műegyetemen van olyan tanszék, amelynek kifejezett feladata az orvostudományok és a mérnöki megoldások hatékony összekapcsolása, illetve a klímaváltozásra választ adó eljárások, eszközök kikísérletezése.
Így például ún. lágylézeres terápiás eszközöket fejlesztettünk, amelyek klinikai tesztje több egészségügyi intézményben zajlik, továbbá vetőmagok multispektrális megvilágítását végző saját kísérleti berendezést is telepítettünk egy Havanna melletti kutatási célú farmra, amely lehetővé teszi szárazságtűrőbb, kártevőknek jobban ellenálló, jobban terméshozamú haszonnövények termesztését vegyszerek alkalmazása nélkül is.
*
Ami az utazásaimat illeti, a pandémia időszaka alatt ezek szüneteltek. Ugyanakkor távolból – interneten keresztül – folyamatosan zajlik partnereinkkel több szoftver- és elektronikai fejlesztésünk továbbvitele is a fent említett témák kapcsán. Emiatt több időzónához kell alkalmazkodnom, hiszen van olyan lokáció, akinél hat órával előrébb, másnál ugyanennyivel hátrább jár az óra. Most várjuk, hogy megszűnjenek a korlátozások mert számos delegációs vendéget kell fogadnunk illetve minket is várnak vissza a világ több pontján.
Ezek az utazások nagyon sok élménnyel gazdagítottak az évek során, többféle kultúra érdekességeit volt módom megismerni, néha egészen meglepő formában.
Nagyon emlékezetes számomra egy kínai tartomány székhelyén történt hivatalos vacsorameghívás kínai vezetők és üzletemberek részéről, amikor a magyar delegációtagok tiszteletére egy hét csillagosnak minősíthető étteremben szerveztek vacsorát minden nap egy hihetetlenül gazdagon díszített teremben, ahol az asztalon színaranyból készült evőeszközök voltak. Büszkén mutattak a mennyezetre, amelyet szintén vastag színarany díszítés borított. Minden nap más kínai vendéglátó állta a vacsorameghívás költségét.
Később megtudtam, hogy a jelenlevő 14 főre egy ilyen vacsora ára alkalmanként (esténként) több, mint 50 ezer dollár volt, illetve ezen belül az egyik különleges – számunkra kissé keserű – leves, amit megkóstolhattam, amely önmagában is ezer dollár feletti értéket képviselt. Mint elmondták, ennek alapanyagát rendszeresen hozatják a séfek különgéppel Mexikóból, amely valamilyen ottani kaktusz friss hajtásából készül.
Kambodzsában ugyan nem ettem az ott sokak által kedvelt sült madárpókból, de egyszer az általam egy színvonalas Phnom Penh-i étteremben csirkének hitt húsról kiderült, hogy az kígyóból származik.
Kubában is történt érdekes százhalombattai „találkozás”, ha nem is személyes formában: évekkel ezelőtt segítettem az ottani televíziós csatornának egy projekt tervezése kapcsán, ahol a megbeszélésen jelen voltak a kubai kulturális élet egyes felső vezetői. Meg is említették, hogy Magyarországról érkezett hozzájuk egy levél, meg is mutatták a borítékot: Szigetvári József levele volt a Summerfest-el kapcsolatosan. Kicsi a világ!
*
Természetesen Magyarországon is van a tudományos témákhoz kapcsolódásom. A SOTE-n egy képalkotással és nanotechnológiával foglalkozó kutatócsoporttal partnerségben készítettem egy izotópos gyógyszerhatóanyagokat vizsgáló műszert az idén az első félévben, illetve egy különféle bio-stimulációs jeleket rögzítő eszközt. Továbbá sikerült megjavítani egy különleges PET (pozitron emissziós tomográf) készüléket amely nagyon fontos alapkutatási eszköz ott.
Az egész említett tevékenységi kör nagyon sok utazással járt, különösen az elmúlt tíz évben, de Százhalombatta híreit, eseményeit, fejlődését továbbra is követem, büszke vagyok arra, hogy battaiként definiálom magam továbbra is, hiszen szüleim, múltam is ide köt.
A TV-s projektek mellett egyik szakértői területünk a szalagos archívumok digitalizálása, megmentése, kategorizálása, több ilyen projekteket is végrehajtottunk az elmúlt évtizedben. Visszaemlékezve a városi TV-s időszakomra, igen sok értékes mozgóképi emlék, felvétel várja öreg kazettákon, hogy a battaiak 20-25-30 év után újra élvezhessék ezeket a régen sugárzott adásokat és viszontláthassák magukat ennyi évvel fiatalabban. Máig jól emlékszem szinte az összes akkori műsorra, hiszen sok anyagot közülük én magam forgattam.
Érdemes lenne digitalizálni ezt a depozitált anyagot, majd bizonyos tematikai előválogatás, rendezés után közzétenni minden naptári évre vonatkozóan a legérdekesebb epizódokat.
Tudom, hogy a Városi Archívum nagyon komoly munkát végzett már el a fotók és papír alapú dokumentumok archiválásában. Ezek a videoanyagok végigkísérik a település fejlődését, történetét. Sokan pedig nem élnek már a riportalanyok közül, mondok egy példát: Bejczy Antallal, az Ercsiből származó, Magyar Örökség díjas híres NASA mérnökkel forgattunk még 1997-ben egy hosszú és részletes interjút munkásságáról, ő volt a Sojourner marsjáró fejlesztője többek között. A tudós 2015-ben hunyt el, szakmai hagyatékához tartoznak ugyan rövidebb videoanyagok innen-onnan, de az általunk forgatott, rengeteg elbeszélt érdekességet tartalmazó interjú ma is valamelyik kazettán várja, hogy átléphessen onnan egy újra elérhető digitális formátumba.
Szívesen vállalom ezeknek a régi anyagoknak az archiválását stúdióm önkéntes felajánlásként, hiszen ez a városi emlékezet része: nagyon komoly emlékanyag került rögzítésre ezeken a szalagokon, benne a város akkori zenei, sport és kulturális életének megismételhetetlen pillanataival, elég, ha például a legelső évek többkamerás Summerfest közvetítéseire és más nagyszabású eseményekre gondolunk. Szerencsére mi még mindig rendelkezünk olyan jól működő, korabeli stúdióberendezésekkel is és kiegészítő technikákkal, amelyekkel az akkori formátumban készült anyagokat fokozatosan át lehet digitálisan menteni.
