Olyan intézmény vagyunk, ahol naponta kell megújulni
Kultúráért Százhalombatta Díj
Szegedinácz Anna
Ebben az esztendőben a Kultúráért Százhalombatta Díjat Mahál-Kicikudisz Alexandra, a Barátság Kulturális Központ igazgató-helyettese érdemelte ki, melyet a képviselő-testület szavazott meg számára két évtizedes kiváló munkája elismeréseképpen. Az értékes díjat a Magyar Kultúra Napján, a városi ünnepségen vehette át. Ebből az alkalomból szólítottam meg őt, beszéljen nekünk magáról, munkájáról.
– Születésem óta Százhalombattán élek. Édesanyám is ide született, itt élnek nagyszüleim is. Erősen kötődöm a városhoz. Ide jártam általános iskolába, középiskolába pedig Érdre, de az is a közelben van.
Hat éves koromtól táncoltam a Forrás Néptáncegyüttesben, vagyis már gyermekként bejártam az épületbe. Amikor ez véget ért, barátokkal, barátokhoz látogattam ide. Nagyon megtetszett az a munka, tevékenység, amit itt láttam – a művelődésszervezés, ezért úgy döntöttem, művelődésszervező szakra jelentkezem, főiskolára.
Szerencsés voltam, mert érettségit követően Takács Péter igazgató úr először négy órás munkaidőben, majd főállású dolgozóként alkalmazott, így levelező tagozaton végeztem el főiskolai tanulmányaimat. Ez nagyon jó volt, mert az elmélet és a gyakorlati tevékenység párhuzamosan történt.
A Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán – művelődésszervező szakon – tanultam Győrben. Szerettem ezeket az éveket, kiváló tanáraink voltak. Amiket tanultam, hozzá tudtam párosítani a gyakorlathoz.
2001 októberétől dolgozom a házban. Kezdetben kint voltam a portán, információszolgáltatás volt a feladatom, ezzel szerettük volna emelni az intézmény szolgáltatásainak színvonalát.
Kapcsolatot tartottam a csoportvezetőkkel, foglalkozás előtt átadtam nekik a termek kulcsait, a foglalkozások naplóit, kérdezhettek tőlem. Így közvetlen kapcsolat alakult ki közöttünk, megismerhettem valamennyit és ez fontosnak bizonyult a későbbi munkámban is.
Találkozhattam a városlakókkal, megismerhettem igényeiket. Mindez nagyon jó terepgyakorlatnak bizonyult, mert így tudtam szakmailag építkezni.
Néhány hónap után bekerültem a művelődésszervezőkhöz. Az elején őket segítettem, igyekeztem a kezük alá dolgozni, megkönnyíteni mindennapi munkájukat. Tele voltam tanulási vággyal, próbáltam ellesni mindent, mert nagyon tetszett a munka és a munkahely is. Nagyon sokat tanultam tőlük. Talán a Nemzetiségi Napok volt az a rendezvény, amit már önállóan szervezhettem meg.
2005-től kaptam meg önálló feladatként – szakmai irányítás mellett – az Ifjúsági Klubot, melyet azokkal a fiatalokkal szerveztünk közösen, akik megálmodták azt. A képviselő-testület támogatta az elképzelést, anyagi támogatást is adott hozzá. Sok programot szerveztünk – koncerteket, zenés rendezvényeket, napközbeni programokat, előadásokat, játékokat, vetélkedőket –, melyeket ők találtak ki, mert tudták, saját korosztályuknak mire van igénye. Nekem abban volt fontos szerepem, a programok úgy valósuljanak meg, hogy azok illeszkedjenek az intézmény működési rendjébe. Sokat pályáztunk, a forrásokat egyre növekvő számú koncertre fordíthattuk.
Változatos munka volt és én nagyon sokat dolgoztam. Még nem volt családom, párkapcsolatban éltem a jelenlegi férjemmel. Ő három műszakban dolgozott, gyakran ellentételesen, mint én. A munka volt mindenem, ő pedig elnézte ezt nekem.
Nevettünk. – Ez lenne a hosszú párkapcsolat titka?
– Jó időszak volt, sohasem úgy tekintettem, hogy jövök dolgozni. A második otthonomnak tekintettem a házat. Az is segített, Takács Péter óriási bizalmat szavazott nekem, amelyhez megkaptam a segítséget is. Miközben felügyelte a munkámat, bízott bennem. Így tud az ember leginkább kibontakozni, megvalósítani elképzeléseit, ha engedik, hogy szárnyaljon.
Amikor Szigetvári József lett az igazgató, megváltozott a munkaköröm. Teljesen más szervezeti felépítés alakult ki, az intézmény irányításához közösen dolgoztuk ki a szükséges technikai hátteret. Nagyon sok újítást hajtottunk végre és ő számított a segítségemre.
Nagyon megszerettem ezt a területet, ami a gyakorlatban koordinálást, összehangolást, jelent. Ezeknek az új felületeknek, területeknek a folyamatos fejlesztését, újítását.
Ha valamit korábban folyamatba helyeztünk, azt mindig igyekszem fejleszteni, jobbá tenni. Az ember fejlődik, tanulunk dolgokat. Amit öt évvel korábban kitaláltunk és jó volt, pár év múlva úgy érzem, lehet jobb is. Imádom a munkámban, hogy folyamatosa lehet újítani. Hozzá tenni valami pluszt az előzőhöz, ami tovább könnyíti munkánkat és így több idő marad annak kreatív részére.
A munkaköröm nagy része erről szól. A sok programot, a szervezeti egységek beosztását összehangolni, hogy a rendezvényeket a legmagasabb színvonalon tudjuk kiszolgálni, miközben a munkaügyi törvényeknek is mindenben megfeleljen.
A rendezvényszervezéstől sem szakadtam el. Nagy rendezvényeken, városi ünnepségeken én is részt vállalok. Van, amelyik kifejezetten hozzám tartozik – a főszervezője vagyok –, mint a Battai Napoknak. A többit a háttérben segítem és van benne egy kijelölt terület, aminek a felelőse vagyok. Hozzám tartozik a hatósági ügyintézés is.
– Hogyan élted meg az elismerést?
– A legnagyobb elismerés számunkra az elégedett látogató, a közönségünk. Amikor egy rendezvény után kint állunk az előtérben és látjuk, mosolyogva mennek el, boldogság tölti el őket, feltöltekeztek. Olyan élményt, értéket kaptak, amely örök emlék marad. Sokan odajönnek, megköszönik szóban vagy e-mailben, telefonon.
Szeretek a háttérben dolgozni, ezért váratlanul ért az elismerés. Furcsa érzés volt, hogy most lesz egy olyan rendezvény, amelynek egy része rólam szól. Először zavarba ejtő volt, nem értettem, miért is kapom? Itt dolgozom, legnagyobb tudásom szerint igyekszem elvégezni a feladatomat, ami minden munkavállalótól elvárható. Aztán sok olyan jelzést kaptam vissza, gratulációkat, hogy ismerjem el, többet teszek bele, mint ami elvárható. Én ezt nem veszem észre. Aki szereti a munkáját, nehezen húzza meg a határt, mennyi a munkaköri kötelesség és ami azon felül van, mert meg van a feladat és szárnyalhat benne.
Örülök, hogy ez kifelé ilyen értéket jelent. Ez nem csak az én érdemem, a csapaté is, akik bíznak bennem, akiknek számít a véleményem. Nagyon örültem az elismerésnek, végtelenül megtisztelő, hogy ilyen fiatalon kaptam meg. Örültem annak is, eljött Takács Péter, tőle nagyon sokat tanultam. Hálás vagyok igazgatómnak, Szigetvári Józsefnek, aki teljesen más felfogásban irányítja az intézményt. Meg kellett újulnunk, hogy a XXI. században olyan intézmény legyünk, akiket elismernek. Olyan munkát végzünk, ami országos szinten is magas minőséget képvisel.
Köszönöm a családomnak, mert lehetővé teszik számomra, hogy kedvem szerint dolgozzam.
