Óvárosi Családi Napok
Augusztus 22. – óvárosi sportpálya
Szalai Attila, a séf
Finomakat főz a résztvevőknek. A testvére révén, aki óvárosi lakos, szorosabban kötődik ehhez a településrészhez.
– Nem csak a testvérem lakik Óvárosban, akihez kötődöm, hanem nagyon sok barátom és ismerősöm is. Fontosnak tartom a közösségi érzés erősítését. Pont ezekben az időkben nélkülözhetetlen ez az érzés, mert a lakótelepen ahol lakom, sokan bizony tömeges magányban élnek. Nekünk képviselőknek az is a dolgunk (szerintem), hogy ebből a negatív életérzésből kizökkentsük az embereket, és alternatívát mutatva nekik. A közösség és a közösségi érzés, a valahová tartozás alternatíváját! A tiszteletbeli tagság nagy megtiszteltetés számomra és köszönettel elfogadnám.
És hogy mit főztem a mai napon? Elsősorban a szervezőkre és a közreműködőkre gondoltam, hiszen a későbbiekben lett elég étel a rendezvényen, amiből mindenki kóstolhatott kedvére. Én friss tepertővel készültem reggeli gyanánt, és egy kis kakastaréj szalonnával. A tepertő alapanyagai liba, kacsa, csirke, fiatal vaddisznó, sertés és szürkemarha nyers zsiradékaiból állt össze, amit lila- és vöröshagymával, paradicsompaprikával, savanyúsággal és friss kenyérrel kínáltam mindenki számára. A nyersanyag úgy 10 kg volt, ami kisült formában délelőtt 10 órára el is fogyott.
Kanicsár Betty, szervező
Az óvárosi családi napon újraéledt a bolhapiac. Kanicsár Betty szervezőt kérdeztük, hogyan sikerült és lesz-e folytatás?
Több mint fél éve nem dolgozom már a piacon, de így is nagyon sokan megkeresnek akár személyesen, akár a közösségi médián keresztül, hogy tudok-e valamit a bolhapiacról, lesz-e még az idei évben. Mivel érdemi választ nem tudok adni, ezért felmerült bennem, hogy a családi nap keretein belül, akár lehetne is rendezni egy bolhapiacot. Igaz, nem sok idő volt a megszervezésre, és sokan elutaztak a hosszú hétvégére, de úgy gondoltuk, egy próbát megér.
Köszönet illeti Szabó Gábor képviselőt és Katona Istvánt, a VUK SE elnökét, hogy egy emberként mellém álltak és biztosították a helyet.
Mondanom sem kell, azért azok az igazi bolhapiac-fanok, akik a piacra is ki szoktak menni, ott voltak. Köszönet érte nekik! Nem voltunk sokan, kilenc árus volt, köztük gyerekek is. Szerintem mindenki nagyon élvezte. Családias hangulat alakult ki. Érdekes módon most inkább használati tárgyakat hoztak az eladók, kevesebb volt a ruhanemű, mint a bolhapiacon általában lenni szokott. Két amerikai – nagyszülőknél nyaraló – kislány is volt az árusok között, nagyon élvezték a helyzetet. Bár náluk garázsvásár néven mindennaposak az ilyen „vásárok”.
Persze mondanom sem kell, hogy amit kiárultak, azt szerintem rögtön el is költötték. De persze annak is megvan a maga fílingje. Egy idős néni a kis kincseit hozta ki. Voltak nála régi mesekönyvek, mindenféle kis nippek. Mindegyiknek nagy keletje volt. Még a neten keresztül is foglaltak tőle könyveket.
Többen megjegyezték, hogy milyen jó ötlet és jó lenne, ha minden hónapban lehetne bolhapiacot tartani. Persze az ötletek, gondolatok hamar szárnyra keltek, szóba került akár egy karácsonyi vásár lehetősége is az Óvárosban. Mert miért is kellene, hogy mi kimaradjunk bármiből is?
Loós Attila – Íjászok a Családi Napon
A Battai Íjászok is bekapcsolódtak az óvárosi családi napi eseményekbe. Vezetőjüket, Loós Attilát kérdeztem, hogy a több hónapos kényszerleállás mit okozott a népszerű sport életében?
Már a koronavírus-járvány első pár hónapja is a többi közösségi rendezvényekhez hasonlóan kényszerpihenőre ítélt bennünket is. A szakemberek azt mondják, hogy várhatunk egy második hullámot is, így nehéz tervezni. A Régészeti Park a járvány miatt zárva tart, ezért nemhogy a versenyeket, de az edzéseket is lecsökkentettük.
Gondolkodunk a következő évi táboroztatáson. Már kaptunk helyet, az edzéseket ki kell találni, hogy hol folytassuk, ha nem szigorítanak, mint ahogy naponta halljuk akár a környező országokban is.
Örültünk a lehetőségnek, hogy a családi napon tudtunk újra egy kicsit íjászkodni. Sok gyermek érdeklődőt vonzott, így bizakodó vagyok a továbbiakban. Az eddigi táborozások jó híre szájról-szájra járt, remélhetőleg talán a jövő évben már visszatérhetünk az edzésekhez, versenyekhez.
