Az Élő Dunai Limes
Rekonstruált római hajó a Duna-menti települések kapcsolatteremtéséért
Kovács Máté Gergő
tudományos munkatárs, BME
2022. július 16-án, a németországi Kelheimből útnak indult egy római őrhajó abból a célból, hogy a következő hónapok során Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Szerbia és Bulgária érintésével elérjen Románia keleti felére, a Duna-delta kezdetéhez. Fedélzetén számos fiatal evezett, akik két hét múlva átadták az evezőlapátokat egy újabb csapatnak. Ők továbbeveztek az ausztriai Tullnba. Itt aztán ismételten csapatcsere történt Budapestig, majd a Budapestre érkező friss csapat Bajáig evezett tovább – és így tovább. Ez a különleges, országokat, Duna-menti településeket, kultúrákat összekötő utazás egy, az Európai Unió Interreg Duna Transznacionális Programja keretében megvalósuló projekt során született.
A program neve Living Danube Limes, vagyis Élő Dunai Limes (www.livingdanubelimes.eu) arra a tényre alapozva jött létre, hogy egykor, a közép-kelet európai dunai szakaszon húzódott a roppant méretű Római Birodalom keleti határa. Ez a határvonal több szempontból is különleges volt – egyrészt a határ mentén, a Duna mellett egy hosszú útvonal vezetett. Ez a limesút számos katonai tábort, segédcsapati tábort és őrtornyot kötött össze – kiegészülve a Dunával mint természetes határvonallal. Így tehát a folyam ekkoriban nem csupán határmenti választóvonal volt a Birodalom és a szomszédos partokon élő barbár népek közt, de egy fontos víziútvonal is. Mindezen összekötő szerep pedig az elmúlt ezerhétszáz év során mit sem változott.
Így – miközben telt-múlt az idő, és a Birodalom romjain születő újabb államalakulatok során az egykori táborokon is újabb települések jöttek létre – a folyam napjainkban is fontos összeköttetést teremthet a római múlttal is rendelkező települések közt. Ezen európai települések láncolatába illeszkedik Százhalombatta, amelynek bronz- és vaskori, valamint népvándorlás-kori története mellett római múltja is jelentős, hiszen a mai Dunafüred déli határában feküdt Matrica tábora, amely Aquincum (Óbuda) után a harmadik segédcsapati tábor volt – kiegészülve egy kisebb faluval (vicus), és temetővel, közvetlen dunai kapcsolattal.
Azonban a történelem viharai elmosták a római múlt nagy részét – az egykori tábor fölé egy középkori falu települt, majd Napóleon korában védműveket – sáncokat húztak rajta keresztül. Így napjainkban régészeti kutatások során felszínre került tárgyakat, sírköveket láthatunk a „Matrica” Múzeum kiállításában, illetve az egykori fürdőépület alapfalai árulkodnak az egykori római múltról.
A 2020. júliusában indult Élő Dunai Limes projekt azt tűzte ki céljául, hogy egyfelől segít abban, hogy a római múlt ismét látható és megtapasztalható legyen, másrészt igyekszik erősíteni az országhatárokon átívelő együttműködést és a kapcsolatot a római múlttal rendelkező települések közt.
A 10 Duna-menti ország 19 partnere és 24 társult stratégiai partnere együttműködésében futó projekt vezető intézménye az ausztriai kremsi Dunai Egyetem, Magyarországot a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete képviseli, a településtervező Spatialist Kft-vel kiegészülve. Minden országnak kellett egy pilot site-ot, vagyis kísérleti helyszínt választania – Magyarország esetében a választás Százhalombattára esett.
A projekt négy pilléren nyugszik: egyfelől célja a tudományos kutatás és oktatás – ebből a szempontból műegyetemi hallgatók, és neves szakértők egyaránt kutatást végeztek a helyszíneken. A világhírű Ludwig Boltzmann Intézet munkatársai – akik többek közt a Stonehenge, vagy az ausztriai Carnuntum kutatásával foglalkoztak, szintén eljutottak Százhalombattára, és talajradaros méréssel állapították meg a föld mélyén rejtőző római emlékek fekvését és elhelyezkedését. Az így analizált épületekről virtuális rekonstrukció készült, a kutatások eredményéből tudományos publikáció, weboldal és mobilalkalmazás (livingdanubelimes.eu – Living Danube Limes applikáció) egyaránt született. A műegyetemi hallgatók munkái és a virtuális rekonstrukció kiállításra került a „Matrica” Múzeumban, ahol a projekt eredményén túl olyan régészeti leleteket is láthattak a nézők, amelyek eddig sosem kerültek kiállításra.
A projekt további célja a római emlékeket is őrző Duna-menti múzeumok összekapcsolása, egy múzeumklaszter létrehozása, illetve egy jövőbeli európai kulturális útvonal alapköveinek letétele. Ezen, jövőbeli együttműködő települések összekapcsolására hívja fel tehát a figyelmet az a római hajó, amely augusztus 15-én Százhalombatta partjainál is kikötött.
A hajó különleges módszerekkel készült. A németországi Mainz városánál kerültek elő olyan, 4. századból származó hajóroncsok, amelyeket az erlangen-nürnbergi Friedrich Alexander Egyetem professzora Boris Dreyer és csapata tanulmányozott, és rekonstruált. A 18 méter hosszú, 2,8 méter széles és mintegy 40 cm merülésű, 4,5 tonnás hajó tehát teljes egészében már a római korban is elérhető módszerekkel készült – a 22 m magas tölgyfákat gondosan válogatták a hajótesthez, a melegen felhordott festékanyag és az egyedileg kovácsolt szegek is az ezerhétszáz évvel ezelőtt is elérhető technikával készültek.
Az őrhajó a lusoria típusba sorolható, egykori feladata a birodalom vízi határvonalának felügyelete volt. Egyébként Magyarországon is készül egy ehhez hasonló hajó – ha valaki kíváncsi, akkor Tác-Gorsiumban a helye!
Az elkészült hajó fontos különlegessége, hogy nem került múzeumi kiállítótérbe, hanem azonnal vízre bocsátották, és mintegy kéthetes megfigyelést követően útnak indult.
Magyarország vizeire augusztus 10-én ért, amikor is a szervezők átvették a stafétát Izsát követően a szlovák partnerektől. Ezután visegrádi és szentendrei megállóját követően ért Budapest-Római partra, ahol új kapitány és legénység érkezett fedélzetére. A lelkes evezőcsapatban brit, német, osztrák, litván, szlovák és magyar kolléga is ült – doktoranduszok, kutatók, sportolók, egyetemi tanárok közösen.
Augusztus 15-én tehát Ulf Elser kapitány vezetésével elindult a legénység, kiegészülve Varga Ádám olimpikon műegyetemi hallgatóval, keresztülhaladtak Budapesten, ahol követte őket a Műegyetemi Evezős Klub, és a magyar és nemzetközi média figyelmével kísérve kikötöttek a Műegyetemen. Itt a Miniszterelnökség, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, az Európai Unió képviselői, valamint egyetemi professzorok és hallgatók kíséretében megtekintették a 240 éves intézmény kiállítását, és rektorhelyettes asszony átadta a kapitánynak az Egyetem zászlaját, amelyet büszkén vittek tovább a kiemelt helyszínre, Százhalombattára.
Útjuk során Tóth Ákos vezetésével a százhalombattai evezősök kísérték a legénységet, akik kifejezetten erre a napra római elemekkel látták el hajóikat. Majd ezzel a különleges kísérettel érkezett a római őrhajó Százhalombatta-Dunafüred területére.
Itt megható fogadóbizottság várta. Egyfelől a Legio X. Gemina katonái, valamint Nyírő László egy valódi római bigával, illetve a Batta Balett Stúdió táncosai kápráztatták el a legénységet.
T. Németh Gabriella, a „Matrica” Múzeum és Régészeti Park igazgatójának moderálásával folyt fogadóceremónia során köszöntőt mondott Török Sándor alpolgármester úr, akinek a projekt rengeteget köszönhetett, illetve Vukoszávlyev Zorán egyetemi docens, a projekt témafelelőse. A köszöntőbeszédeket követően Ulf Elser kapitány átadta a Műegyetem zászlaját alpolgármester úrnak, majd a népes közönség átsétált az egykori Matrica tábor területére.
Ugyanis a tábor erre a napra ünnepi díszbe öltözött. Nyírő László és kollégái munkájának segítségével rendezetté vált a terület, kijelölésre került a tábor egykori kontúrja, fenntartható módon, szalmabálákkal ideiglenesen felépültek a tudományos kutatómunka eredményeképp azonosított épületek, és információs táblák kerültek a kiemelt pontokra.
Török Sándor alpolgármester úr és százhalombattai civilek lelkes munkájának köszönhetően megtisztult a terület. Így amennyiben elsétálunk a tábor területére, elképzelhetjük, miként festhetett egykor Matrica – a rendezvény során pedig a Legio X. Gemina munkatársai, hagyományőrzők és a Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete munkatársai révén élettel telt meg a tábor. A nemzetközi vendégek ráadásul meghívást kaptak a Summerfest Nemzetközi Folklórfeszitvál és Népművészeti Vásárra, ahol együtt vonulhattak fel a fesztivál fellépőivel Százhalombatta város utcáin.
A hajó útja azonban nem ért véget. A több napot ünnepet követően továbbsuhant Ercsi, Adony, Kulcs, Dunaújváros, Dunaföldvár, Bölcske, Fadd-Dombori, Baja, Dunaszekcső és Mohács felé, hogy valamennyi helyszínen hirdesse a történeti örökségünk iránti felelősségünk fontosságát, és a Duna-menti kortárs összefogás szükségességét.
Valamennyi helyszínen az Önkormányzatok és Intézmények képviselői, valamint a lelkes lakosok várták, hogy egyfelől megtekinthessék ezt a mozgó, élő múzeumot, másfelől ők is bemutathassák a nemzetközi legénységnek otthonuk kincseit, hagyományait, örökségét. Így vált ez az út valódi összekötő-rendezvénnyé, amely 22 napos magyarországi tartózkodását követően Horvátország, Szerbia, Bulgária és Románia vizein és partjain folytatódik.
Valódi ünnepi napok voltak ezek, amely lehetőségért köszönetet szeretnénk mondani Százhalombatta város Önkormányzatának, a „Matrica” Múzeum és Régészeti Park munkatársainak, a Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál és Népművészeti Vásár szervezőinek, a KlubSirály Csónakháznak, és nem utolsó sorban a lelkes százhalombattai lakosoknak.
Fotók:
Kósa Emőke / Spatialist Kft.
Vukoszávlyev Zorán / BME
Pálvölgyi Ádám és Dinya Zoltán / BME
Pintér László
