Egy lokálpatrióta emlékei XII.
Beszélgetés Németh Istvánnal
Amikor 2010-ben a Százhalombattai Római Katolikus Plébánia világi elnökévé választottak, gondolatban végig futtattam az előttem ismert elnökök sorát és próbáltam magam elhelyezni közöttük. Hozzájuk képest én mit tudok tenni, milyen feladatokat tudok közmegbecsülésben felvállalni. Dr. Matta Árpád földbirtokos, országgyűlési képviselő, a falu díszpolgára, országos szervezetek alapítója, elnöke volt és tagja a templomépítő bizottságnak. Kovács Lajos nyugalmazott főjegyző, aki mindent elért, amit egy jegyző élete során elérhetett. A falut ellátta postával, hajókikötővel, vasúttal, téglagyárral és templomot építtetett. Előttem Lantos András 20 évig volt elnöke a képviselő-testületnek. Plébániát, templomot, kápolnát építtetett. Hozzájuk viszonyítva mit tudok tenni a közösségünkért, hitünkért, városunkért?
Magamban próbáltam olyan fehér foltokat találni a lehetséges működési területemen, ami a százhalombattai emberek gondolkodását befolyásolni tudja. Elhatároztam, hogy a mindenkori plébánossal – akkor Illéssy Mátyás atya volt a papunk – és a hívek között felvállalom a közvetítő, csillapító szerepet.
Célul tűztem magam elé, hogy irodalmi, zenei, történelmi, művészeti élményeket, ismereteket, szeretnék a híveknek, a százhalombattai embereknek adni. Ami maradandó élmény, pozitív kötődést jelent az Egyházhoz, a templomhoz, a hagyományos értékrendhez.
A valós élet viszont olyan sok nem szeretem feladatot adott amit, ha időben nem végzünk el, a körmünkre ég és károk keletkeznek belőle a közösség számára.
*
2010 év vége felé sűrűn tartottunk képviselő-testületi ülést, mert folyamatosan jelentkeztek a Szent István templom kivitelezésének hibái: beázások, még villámkár is előfordult, ami károsította az elektromos hálózatot. Próbálkoztunk az építéskivitelezőkkel garanciálisan megjavíttatni a hibákat, de nem sok sikerrel. Volt, amit saját erőből igyekeztünk megjavítani. Más alkalommal szakembereket hívtunk meg egy-egy részfeladat elvégzésére. A munkájuknak pénzügyi lehetőségeink szabtak gyakran határt.
A sok gond mellé 2011-ben ugyancsak műszaki jellegű, méghozzá nagy horderejű ügy kezdett kibontakozni. Az óvárosi Szent László templom oltár előtti fal felső részén penészes foltok tűntek fel, annak ellenére, hogy Mits János atya nem sokkal előtte a héjazatot – a régi palatetőt – új kátrány alapú zsindellyel cserélte le.
A képviselő-testület műszaki képzettségű tagjai bejárták a tetőteret és komoly hibákat tártak fel a tetőszerkezetben. Ezekről fotók készültek és kezdett kialakulni egy szakmai ítélet, a bajok olyan nagyok, hogy az épület nem biztonságos. A teljes tetőszerkezetet le kell bontani és újból fel kell építeni. Addig pedig a misézést be kell szüntetni.
A képviselő-testületi üléseken ezeket tárgyaltuk. Ki kellett kalkulálni a helyreállítás költségeit, amely az akkori árakon 25-30 millió forint lett volna. Pénzünk nem volt. Ami volt azt elvitte a Szent István templom toldozása-foltozása. Na, ekkor jött elő a plébánia eladásának gondolata, mindenféle variációban. Elég nagy volt a kétségbeesés és kerestük a megoldást.
Célul tűztem ki magamnak, hogy olyan lépést teszek, amire soha nem gondoltam. Egy vasárnapi szentmise után felmentem egyedül a templom tetőterébe. Végignéztem a hatalmas ácsolatot, ami a tetőt összefogja. Én a laikus, a még meglévő jót próbáltam felerősíteni magamban. A főfalakon nyugvó talpszelemen gerendák voltak rossz állapotban, de az se mind. Minél feljebb vizsgálódtam a gerincen, annál jobb állapotban láttam az építményt, és kialakult bennem egy összbenyomás. Aztán egy hétköznap újra felmentem alaposan körülnézni, vittem magammal lámpát, papírt és íróeszközt. A főfalakon nyugvó szelemenek között sok volt a korhadt, nedves, vizes. Összeszámoltam hány gerenda van, mennyi ment abból tönkre. Azok pusztultak el, ahol a 100 év alatt beázás történt. Nem láttam a helyzetet katasztrofálisnak, de az én véleményem csak egy laikusé volt.
Illéssy atyának beszámoltam a látottakról. Javasoltam, mutassuk meg egy megbízható ácsmesternek a problémát. Ismertem egy Aranyos nevű ácsot a városban. Mielőtt rábólintott, feljött velem a templom tetőterébe, ezután elfogadta a javaslatomat. Meghívtuk az ácsot egy bejárásra. A véleménye az volt, hogy a súlyos hibákat ki lehet javítani, a tetőszerkezetet nem kell emiatt elbontani.
A javításra írásbeli árajánlatot adott, ami 2-3 millió forintos költséget jelentett. A véleményének és a kedvező fordulatnak mindketten nagyon örültünk Mátyás atyával. Neki is volt egy jó ismerőse, javasolta, vele is nézessük meg a problémás tetőt.
Így vittük a képviselő-testület elé az új fejleményt. A vizsgálódást Mátyás atya ismerőse, Kelemen György, egy országos hírű ács csapat vezetője végezte. Korábban ők végezték a Keleti-pályaudvar felújításának faszerkezeti munkáit, valamint a budapesti Horánszki úti épület rekonstrukciós munkáit, amelyért építészeti „Nívódíjat” kapott.
A vállalkozása ÉL-tető Kft. néven működött. Most, amikor e sorokat írom, felhívtam telefonon. A felsége vette fel és közölte velem, hogy már nem tudja őt adni, mert néhány hónapja, nagy hirtelenül, odahaza előzmények nélkül meghalt. Igen nagy emberi veszteség a szakmájának is.
A helyreállító munkákat Kelemenék közmegelégedéssel elvégezték. Tamási Attila statikus építészmérnök számos kiegészítő javaslatát is megvalósítottuk. A Soproni Erdő és Faipari Egyetem mikrobiológiai szakértőit is bevontuk a munkálatokba. Meghatározták azokat a mikrogombákat, amik a tetőtér fertőzését képesek voltak fenntartani, a faanyagot tönkretenni. Az összes korhadt, beteg részt eltávolították, megsemmisítették. A beépített új és fennmaradó faszerkezetet gombaölő folyadékkal gondosan lekezelték.
Sokszor bejártam az ácsokkal a tetőtér minden zugát. Voltam a harangok között, ahol megmutatták a császárfát, amin szintén végeztek javításokat. Ez a kereszt alatti szűk-íves ácsolat, ami jellegzetes része a templomtornyok felső részének. Amikor végeztek a munkával megkérdeztem Kelemen Györgyöt:
– Ezzel a javítással mennyi ideig áll biztosan a tetőszerkezet?
– Több mint 50 évig biztosan.
– És amihez most nem kellett nyúlni?
– Az még tovább. Olyan fokú mesterségbeli tudással végezték 100 évvel ezelőtt az ácsolatot, olyan jó anyagból dolgoztak.
Kelemen György, ha munka közben meglátogattam, mindig nagyon érdekes dolgokat mondott el saját életéről, életszemléletéről, ezért munkájának befejezése után meghívtam egy előadásra, melyet az öngyógyítás nagy lehetőségeiről tartott a templomban. E területen is mélyen beásta magát és ingyen segítette súlyos betegségben szenvedő embertársait. Munkáját mindig örömmel, szenvedéllyel végezte. A végzett munka értéke anyaggal együtt nem érte el az 5 millió forintot.
*
Ebben az esztendőben kisebbik lányom, Nóra, aki a Pázmány Péter Egyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténeti szakát végezte, tanulmányainak vége felé járt és több kisebb-nagyobb tanulmányt záródolgozatot írt. Az egyik írása a Szent László templom építésének művészettörténeti jelentőségét tárgyalta. Engem is érdekelt a templomunk építésének története, jellegzetes stílus jegyei. Nagy örömömre szolgált, hogy megismerhettem tervezőjének szándékát, üzenetét.
Egy alkalommal, amikor még Kelemenék a tetőjavítást végezték a lányomék az egyetemről meglátogatták a várost. Megnézték Makovecz Imre építész által tervezett Szent István templomot. Én kalauzoltam őket és vezetőjüknek dr. Rozsnyai József építészettörténész tanár úrnak javasoltam, nézzék meg a Szent László templomot is. Megemlítettem neki, hogy azt pedig Tőry Emil tervezte. Felcsillant a szeme, csodálkozva, lelkesen mondta:
– Ilyen bőségben van jelen a XX. század építész gárdája a városban?
– Igen. Különös, de így van. Sőt, talán azért is érdekes megnézni, mert most folyik a tetőtérben helyreállítási munka.
Az építész tanár a hallgatóival ment fel a tetőtérbe. Ott szakszerű eligazítást tartott, hogy mit kell megnézni alaposan. Dicsérte az egykori templomépítők szakmai munkáját és örült, hogy 100 év után megmutattuk neki a nagyszerű ácsolatot, ami most is funkcionál. Beszélt Tőry Emilről, aki nem csak középületeket tervezett, a műegyetemen építészettörténetet oktatott – Koós Károlyékat. Felépítette a torinói kiállításon a magyar épületét.
A battai templomot honorárium nélkül tervezte, Dr. Matta Árpád kérésére. Rokoni szálak fűzték hozzá egy beházasodás okán.
Mi a különbség az akkor épült templomok és a miénk között? Nem másolta sem a gótikát sem a barokkot, hozzá téve a „neo” jelzőt. A templomtorony a boglyaformából adódó alakzattal készült, az egyhajós templom pedig sátorformát kapott. A szentély félkört alkot, felette kupola emelkedik. A kupola vesszőfonással, sárgaföld tapasztással lett kialakítva, amiből semmi sem látszik lentről a templomtérből.
Valószínű Makovecz Imre sem tudott a faluban Tőry Emil által tervezett Szent László templom érdekes építészeti megoldásáról.
Nóra később – tanulmányait befejezve – egy ideig a „Matrica” Múzeum munkatársa lett. Ekkor írta „Adalékok a százhalombattai plébániatemplom történetéhez” című tanulmányát, amely 2019-ben megjelent a „Matrica Füzetek” V. számában. 2013-ban erről rövid írások jelentek meg tőle a „Volt egyszer egy Százhalom” című helytörténeti írások gyűjteményében.
*
Családi életünkben is nagy események történtek. Lányom, Annamária a férjével, Kaizinger Tiborral Athénban lakott, aki magyar diplomataként tartózkodott Görögországban. Tudtuk, gyermeket vár és közeleg a szülés ideje. Feszülten vártuk a híreket, aztán 2010. december 31-én délután megszületett az első unokánk, aki fiú lett és a neve Endre.
A lányomnak nem csak a gyermeke érkezése volt új változás, a kórházban tapasztaltak is. Görögországban nincs orvosképzés. Angol szülészeti protokoll szerint végezték a szülés levezetését és ez sok feszültséget okozott, amit tetézett a nyelvi, fordítási nehézség orvos és szülőnő között.
Ráadásul a szülőszobákban lévő görög kismamákhoz eljött az egész „görög nagycsalád”. Hozták az ünnepi ételeket, italokat és a vendégsereg nagy zajjal, ovációval foglalt helyet az ünnepelt kismama körül.
A lányom igyekezett minél előbb visszakerülni az otthonukba. A feleségemnek, Marikának pedig néhány nap alatt kellett összecsomagolni és Görögországba repülni, hogy közel két hónapig a segítségére legyen az új kiscsaládnak.
*
A magam és a még itthon lévő két gyermekünk életvitele is megváltozott. Velem voltak és az új helyzeten kellett úrrá lenni. A tanya, a háztartás, ügyintézések rám hárultak.
Erre az időszakra esett a születésnapunk a fiammal. Magam készítettem el az ünnepi étkeket, még vendégeket is hívtunk. A nehézségeken az öröm lendített bennünket túl, hogy már van egy unokánk, vele bővült a család.
Elhatároztam, ha unokáim születnek, mindnek a köszöntésére egy rá jellemző kis verssel fogok megemlékezni. Íme, Endrének írtakból egy idézet:
„ … Athén bölcsőd, s tengernek partja
mi szemed határit uralta.
Kereszt nevében a Jordán vizével
a Pilisben öntöztek, de a nagy eset
Battán esett, amikor a baldachin
rád esett, s apád, s az Isten óvott meg.”
Lejegyezte: Szegedinácz Anna
