Egy lokálpatrióta emlékei XXVII.
Beszélgetés Németh Istvánnal
A mi keresztutunk emlékeztet engem egy magyar Golgotára. Igen. Arra az „Aradira” – a tábornokok golgotájára. Mindez egy olyan helyen, ahol igazolhatóan 4-5000 éve a legkülönbözőbb népek éltek és haltak. Harcoltak, küzdöttek. Mindez kap még egy univerzális keretet, mert innen a legelső stációnál, ha megáll az emberfia hajnalban, láthatja a napfelkeltét és ugyancsak onnan megfigyelheti a napnyugtát is. Amikor pedig eléri a 14-ik stációt, teljes gyönyörűséges látomásban részesül a Duna panorámáját meglátva. A cserkész kereszt volt a Duna felett az első lépés a környék megszentelődésének, a keresztút pedig megkoronázza a történelmi emlékhelyet szelíden, szerényen, de megértve a több ezer éve itt élt emberek „Teremtő keresését”, szinte pontot téve minden eddigi küzdelemre.
Van egy medjugorjei ének, ami ránk is illik, „Ott fent van az a hely, ahol a szív békére lel, a Golgotán áll a kereszt, ha bűnös vagy, odamehetsz”.
2021. március 27-én a „Zarándoklat a városért” volt az alkalom, hogy össze volt kötve a keresztút felszentelésével. 14 órakor a zarándokok is megérkeztek a stációkhoz, ahol már sok ember várakozott. Kellemes szép tiszta idő volt azon a szombaton. Vendégeink is voltak, az érdi KÉSZ csoport kis kórussal érkezett, hogy a szent énekek dalai biztosabban hangozzanak. Jelen volt Makláry Ákos görögkeleti atya, aki egyben, az Országos Keresztény Értelmiségiek elnöke volt. Ott volt Illéssy Mátyás, Tamási József atya és Kaplan Pavle ortodox atya is. Beszédet mondott Tóth Ernő, a helyi KÉSZ-szervezet elnöke és Illéssy Mátyás atya, majd énekeltünk Ambrus Károly tárogatós kíséretével. Ezt követően Bukovinszki Miklós tárgyszerűen ismertette a keresztút elkészítésének folyamatát. Mivel rendelkezésemre áll az elmondott szöveg, úgy tartom helyesnek, ha a történelmi hűség kedvéért változatlan formában közlöm.
„A keresztút elkészítésében részt vettek: Bukovinszki Gergő, Bukovinszki Miklós, Bukovinszki Szilvia, Kedves Gábor, Mikulásik Gábor, Németh András, Németh István, Szabó Zoltán, Tóth Ernő, Urbán István, Urbán László. A használati jogát adta felhasznált grafikáihoz Simon András grafikus (1958-2024.) A grafikák papír hatású mattfehér UV-álló fóliára nyomtatását és azok acéllemezre történő kasírozását, hozzájárulásként Szeder Sándor készítette. A grafikák valamint az öntöttvas keresztek rögzítése Mikulásik Gábor javaslata alapján történt. A NATURA 2000 által védett – egyben régészeti ásatási területen – állított stációk földfelszíni rögzítése Kedves Gábor javaslata alapján történt, amit a „Matrica” Múzeum és a hatóságok elfogadtak, mint műszaki megoldások.
A keresztút örökbe fogadói: Bernáth Tibor és családja, Buda Márton és Berke Gyöngyi. Bukovinszki Miklós és családja, Kedves Gábor és családja. Magyar János és családja, Mikulásik Gábor és családja, Németh András és családja, Németh István és családja, Pallagi László és családja, Szabó Zoltán és családja, Tóth Ernő és családja, Urbán László és családja.
Odaföntről Kundráth Lászlónak és Sefcsik Gergelynek köszönjük a támogatást. Külön köszönetünket fejezzük ki Vezér Mihály polgármesternek, valamint Százhalombatta önkormányzatának, hogy beleegyezésükkel megvalósulhatott Százhalombatta Kálváriája. Külön köszönet illeti a „Matrica” Múzeum részéről dr. Vicze Magdolna igazgatót, hogy hozzájárult a régészeti védelem alatt álló területen az elhelyezéshez.
Örömünket és köszönetünket fejezzük ki a Pest Megyei Kormányhivatal Természetvédelmi Bányafelügyeleti Főosztályának. A Pest Megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztályának, valamint a Százhalom Alapítványnak segítő hozzájárulásukért, hogy lehetővé tették a Kálvária megvalósulását”.
Úgy gondolom, hogy a Százhalombattai Kálvária annyira egyedi és a természethez alkalmazkodott szakrális együttes, hogy a hely több ezer éves múltjának megszentelődését fejezi ki. Hasonló körülmények között, keresztút, talán nincs is.
Aztán egy-két év eltelt és egy előadásra a helyi KÉSZ szervezet meghívta Molnár Imrét, aki előadást tartott Gróf Eszterházy János életéről és vértanúságáról. 2018-ban a Vatikán engedélyezte a Boldoggá avatási eljárás elindítását. A Felvidéki Alsó-Bodokon jött létre egy Eszterházy János Zarándok Központ és ott hasonló készült, mint a miénk, fatörzsekből és minden állomáson Eszterházy János szenvedéstörténetének egy jelenete lett ábrázolva 14 stáción keresztül. Érdekes a hasonlatosság, de egészen más a múlt és a helyszín.
*
A húsvéti ünnepek elmúltával elkezdődött a Szent László Napokra a készülődés. Ki kellett gondolni, kik lesznek az ünnepség szereplői? Még a Covid előtti években volt egy nagy zenei élményem Törökbálinton, egy férfikórus koncertjén. A Lendvai Károly férfikórus szerepelt rajta. Május első napjaiban vettem fel velük a kapcsolatot és a meghívást elfogadták. Tudom, sok próbával készültek az előadásra. Volt közöttük több érdi ismerősöm is. Az egyiket régről ismertem, Nagy Pétert. A próbák közben érdekes elvi vita alakult ki a fellépésük kapcsán. Feltételül szabták, hogy csak olyan kórustagok énekelhetnek a fellépéskor, akik oltva voltak. Nagy Péter pedig elvi okokra hivatkozva úgy döntött, ennek ellenére sem oltatja be magát. Próbáltam közöttük közvetíteni, de eredménytelenül. Amikor az előadás megtörtént, a nézők között volt Nagy Péter és nem a kórusban. Az édesapja textilművész volt. Őrzött tőle egy Szent László képet, amit elhozott az előadásra és látható helyen, a szószéken helyeztünk el.
Csak megjegyzem, azóta sajnos már Nagy Péter is az Égi kórusban énekel, végérvényesen oltás nélkül.
Az előadás június 26-án este történt. Érdemes tudni még róluk, hogy 1924-ben alakultak Törökbálinton. Azóta generációkon át énekelnek, minősített énekkarként. Több mint 30 férfi énekel a karban, a többség 50 év feletti. Repertoárjukban egyházi, nemzeti kórusművek szerepelnek. Voltak közöttük szóló énekesek is, akik közben az Opera Társulat tagjai. Karvezetőjük Tóth Csaba, a Magyar Rádió karmestere. 2024 karácsonyán a kórus 100 éves működésének évében a Vatikánban Ferenc pápa is meghallgatta őket és pápai elismerésben és áldásban részesítette a társulatot. A nálunk előadott műsorukban – a Szűzanyát és Szent Lászlót dicsőítő kórusművek mellett – a Bánk Bán és Hunyadi László operákból hangzottak el a részletek. Hallhattunk régi gregorián dallamokat. A közönség hatalmas tapssal, tetszésnyilvánítással fogadta az előadást.
A műsort követően a Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Ház árkádja alatt még egy órán át folytatódott az ünneplés kötetlen, felszabadult formában. A vendégek végigkóstolták az étel- és italkínálatunkat. Énekkel köszöntöttek minden László nevű jelenlévőt. Ezt követően ismert és kevésbé ismert magyar nóták következtek professzionális előadásban. Érdekes volt, hogy amikor felkértem őket a Szent László-napi szereplésre, feltételként kérték, hogy fellépésük után legyen alkalom a közös együttlétre. Bizony volt alkalom és bánhatja, aki nem volt ott. Nyomatékosítani szeretném, ez egy szombati napon történt. Mivel a járvány uralta a helyzetet, a város semmilyen műsort, rendezvényt nem szervezett, tehát „miénk maradt a tér”.
Másnap vasárnap is folytatódtak a Szent László Napok. Ez már egy újabb történet, amivel a kedves olvasó megismerkedhet, ha nem volt ott, vagy ott volt, de nem emlékszik már rá.
Lejegyezte: Szegedinácz Anna
(folytatjuk)
