Nagy örömet vigyetek!
Karácsonyváró az Óvárosban
Czifrik Katalin
A sűrűn szitáló havaseső ellenére is megtelt a Szent László tér Óvárosban a közösségi adventen december 12-én. A bőséges szeretetasztalhoz az önkormányzat mellett a településrész civil szervezetei is hozzájárultak. A süteményvásár bevétele ezúttal is azt a közös tervet szolgálja, hogy a helyi lakosok emléket állítsanak az utolsó óvárosi iskolának.
Az Óvárosi Falusi Közösség és a cserkészek összefogásával sikerült rendbe hozni és szépen felújítani a viszonylag nagy méretű betlehemet, amit korábban a főtéren használtak a városi karácsonyon. A szívmelengető jelenet most a Szent László templom bejáratánál látható.
Az óvárosi advent a szervezők és néhány résztvevő számára már délután négykor elkezdődött. Karácsonyi díszeket készítettek a Szent László téri fára a közösségi házban. A téren összegyűlt társaságokat elsőként Török Sándor, majd Nagy Balázs alpolgármester köszöntötte – Vezér Mihály polgármester üdvözletét is tolmácsolva.
Őket Szabó Gábor, a településrész újonnan megválasztott képviselője követte, aki feleségének és családjának is kifejezte háláját, amikért kitartóan támogatták és támogatják. „Tavaly ilyenkor még nem gondoltuk volna, hogy itt fogok állni” – mondta. Köszönetet mondott a rendezvény támogatóinak, az aktív civil közösségeknek is. Kiemelte Loós Attilát és Pozsgainé Szabó Évát, akik ezúttal is nagyban hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Az új képviselő mindenkinek áldott, békés ünnepeket kívánt, valamint azt, hogy a következő év mindenki számára úgy alakuljon, ahogyan szeretné.
A köszöntéseket a Canticum Novum kórus majd a cserkészek rövid, de annál derűsebb fellépése követte. A közönség együtt énekelte velük a karácsonyi dalokat. A betlehemes játék szövegét több mint száz éve írta egy falusi hittanoktató, és kézről kézre jutott el Sefcsik Gergelyhez, a cserkészcsapat alapítójához. A gyerekek és fiatalok 26 éve járják vele a város kertes övezeteit a karácsony előtti héten. Minden házba becsengetnek délután négy és este nyolc között – mondta el Mikulásik Gábor cserkészparancsnok. Van, ahol ajándéknak tekintik az érkezésüket, még több helyen ijedtséget, zavart okoz, „van, akinek aznap nyílik meg a szeretet”, és ez a szolgálatuk célja.
A közös fadíszítésben és csillagszórásban majdnem teljes létszámmal részt vett a képviselő-testület, de megjelent Sinka László, a településrész előző képviselője, Illéssy Mátyás plébános, valamint Kővári László, a város díszpolgára és a közösségi mulatságok népszerű zenésze is.
A tea, forralt bor, szaloncukor és sütemények mellett bográcsban főtt, remekül sikerült halászlével is kedveskedtek a résztvevőknek a szervezők. Loós Attiláék készítették, az utolsó merőkanálig elfogyott.
A vacsoraasztalok mellett jutott idő a nyugodt beszélgetésekre is.
„Szeretem a falusi közeget, jó ide hazajönni a nyüzsgő városból. Amikor elhagyom a körforgalmat, elönt a nyugalom” – mondta Faragó Katalin, aki családjával tizenhárom éve, Érdről költözött a Matta-kertbe. Szereti a karácsonyi hagyományokat. A családi ünnephez a 24-ei templomi pásztorjáték is hozzátartozik, bár a gyerekek már nem szerepelnek benne, mióta megnőttek. Otthon mindig kerül az ünnepi asztalra dió, fokhagyma és alma, méghozzá annyi részbe vágva, ahányan körül ülik. A hagyomány szerint nemcsak a jó egészséget, hanem az összetartozást is szolgálja ez a népszokás. Faragó Katiék saját, családi hagyománya, hogy egy cetlire mindenki felírhatja aktuális célját, vágyát, gondolatát, amit eltesznek és felolvasnak a következő karácsonykor. „Jót mulatunk vagy sírdogálunk rajta.”
„Szeretek részt venni az óvárosi eseményeken, mert sok az ismerősöm. Amikor beszélgetek velük, előjönnek a gyerekkori emlékek, rátalálok a gyökereimre” – mesélte Lukács Bernadett, aki szintén idén októberben került be a képviselő-testületbe. A „faluban” nevelkedett, jelenleg Dunafüreden él. Legkedvesebb karácsonyi emléke a betlehemes gyerekek látogatása, akiket a nagymamája mindig süteménnyel várt. Együtt imádkoztak és énekeltek velük. Amikor besötétedett, a nagyanyja annyi gyertyát gyújtott meg a verandán, ahány halottjuk volt a temetőben. Ezek a fények egész éjjel égtek.
„Én azt kívánom mindenkinek, hogy minél több időt töltsön a családjával és a barátaival” – mondta Nagy Balázs alpolgármester, aki szerint az ünnepek alatt lehetőség nyílik jobban figyelni egymásra és kimondani azokat a szavakat, amikre a hétköznapok rohanásában nincs idő. Török Sándor alpolgármesterrel hetek óta járják a város közösségeit és viszik az önkormányzat jelképes ajándékait, jókívánságait. Ezeken az alkalmakon, de általában is az a benyomása, hogy Százhalombattán jellemzően érzékenyek és együttérzőek az emberek, amit a sokféle jótékonysági gyűjtés is igazol. Tíz éve lakik Óvárosban, ahol szerinte a leginkább összetartó a közösség.
„Hagyni kell, hogy az emberek jól érezzék magukat” – vélekedik Takács Péter, a művelődési központ nyugalmazott vezetője, akit tavasszal arra kért fel a város, hogy koordinálja a dunafüredi és óvárosi közösségi házak „megnyitását”, vagyis működésük közösségi szellemű átalakítását. A ’70-es évek „nyitott ház” mozgalmának egyik hazai megálmodójaként és megvalósítójaként nem volt számára újdonság a feladat. Azt gondolja, valóban nyitott közösségi házakat csak úgy lehet üzemeltetni, hogy „ott laksz”. Jelenleg Óvárosban és Dunafüreden is olyan művelődésszervezők végzik ezt a munkát, akik a településrészen élnek és jól ismerik a helyi kisközösségeket, embereket. A Korshak Kft., amely átvette a két épület fenntartását a BKK-tól, jelentős karbantartást, felújítást is végzett.
Takács Péter szerint sikerült megvalósítaniuk, amire felkérték őket. A közösségi házak otthont adnak a helyi közösségeknek, nyitva vannak a családok, magánszemélyek előtt is. Óvárosban például két nyugdíjas klub, jógafoglalkozások és angol társalgási klub is elérhető a közösségi házban. Az épületek, szinte sosem állnak üresen, mivel rendszeresen bérlik ki őket kisebb-nagyobb rendezvények, találkozók céljára. „Nekünk az a legfontosabb dolgunk, hogy meglegyen, amit kérnek. A titok az, hogy itt mindenki a saját sikerének, a magáénak érzi a programokat.”