Petőfi Sándor kései barátja
Szegedinácz Anna
2023. január 27-én este meghívásunk volt az óvárosi Szent László templomba Székely Gábor Attila Petőfi Sándorról szóló előadására. A szentélyben oldalt, rendhagyó módon a fiatal Petőfi Sándor nemzeti színű szalaggal feldíszített szobra állt.
A szentmise után József atya így vezette be a programot: „Speciális oldaláról ismerjük meg Petőfit, ahogyan talán nem mindig szoktuk hallani.”
Majd Székely Gábor Attila lépett mikrofonhoz, hogy olyan ismeretekkel gazdagítson bennünket nagy költőnkről, ahogyan valóban még sohasem hallottunk.
– Sosem gondoltam volna – mondta –, hogy katolikus templomban állhatok a katolikus atyák helyére. Együtt jártunk József atyával Kunszentmiklóson gimnáziumba. Hogyan kerül Petőfi mégis a templomba? 15 évvel ezelőtt József atya még a Martfűi templomban volt és azzal a megdöbbentő kéréssel hívott fel, hogy jöjjek el és a gyönyörű köralakú, keleti típusú templomban, amit ő épített fel, csináljunk egy Petőfi kálváriát. Nem hittem a fülemnek. Petőfi egy költő volt, egy ember, a szülei is emberek voltak, nem úgy mint Jézusnak, akinek édesanyja ember volt ugyan, de hitünk szerint édesapja egy magasabb lény. Hogy tehetünk ilyet?
Azért, mert a lelkipásztorok felismerik, hogy van Isten, aki ott fönt van és van ember. A templom pedig Istennek és embernek is az otthona. Jó bejönni egy ilyen templomba, leülni, magunkba záródni, akkor is, ha emberek vagyunk és tudjuk, hogy Isten itt van velünk. Voltam már Petőfi előadással református templomban és zsinagógában is.
Petőfi Sándor születésének 200 éves évfordulóját együtt ünnepeltük januárban. Én a 75-öt. A barátaim azt mondják, én vagyok Petőfi Sándor kései barátja – nálam lakik. 6000 relikvia: kép, szobor, plakett, dokumentumok alkotják a gyűjteményemet. Valóban a gondolataimban mindig ott van. Reggel 8-tól megjönnek a látogatók és délután 4-ig beszélgetünk róla.
A kis szobrot, amit magammal hoztam most is, Kisfaludy Stróbl Zsigmond készítette, Barabás Miklós legeslegelső rajza alapján.
1845-ben történt, hogy a fiatal Petőfi felkereste a mestert, aki a korszak legjobb rajzolója volt és kérte csinálna-e róla egy képet? – Jól van fiam – mondta a mester – álljál ide, tedd hátra a kezedet így, én meg majd közben rajzolok.
A gyönyörű rajz megjelent a korabeli újságokban. Ezt a képet, amiről a szobor is készült Szendrei Júlia hamarabb ismerte meg, mint Petőfi Sándort.
A továbbiakban Székely Gábor Attila előadását három téma köré építette fel: Petőfi prófétasága, születési idejének, helyének bizonytalanságai, valamint halálának ideje, körülményei.
Petőfi nem volt egy egyházfi, nem volt igazán barátja az egyháznak, egy olyan fiú volt, aki rengeteget szenvedett, kevés volt a „hála szó”, ami az ajkát elhagyta. Sokkal inkább káromkodott. Nem nevezhető nyugodt embernek. Sokat éhezett, fázott, rengeteg megaláztatásban volt része, mert más volt mint a többi ember. Aki zseni, az más mint a többi és a többiek nem fogadják el, Nem volt politikus, de vitatkozott. Ami a szívén volt, azt ki is mondta. Így nem lehet barátokat találni.
Összehasonlítva Jézussal: Jézus Isten és ember fia. Édesanyja Mária. 33 éves volt a keresztre feszítése idején. Petőfi ember és ember fia. Édesanyja neve: Mária volt. Ha figyelembe vesszük a barguzini ásatások eredményeit, 33 évesen tért vissza a Szellemi Síkokra.
Petőfi születésének ideje, helye, halálának ideje, helye továbbra is viták tárgya, nem tisztázott, különböző állítások, elképzelések, nézetek ütköznek egymással.
Jézust és Petőfit is küldetéstudattal indította el Istenünk, határozott feladattal küldte erre a Földre, ahogyan mindannyiunkat is, csak más feladatra. Valaki érzi, neki ezt a feladatot meg kell tenni tűzön-vízen keresztül, akár az élete árán is.
Petőfi 19 évesen áll az anyja elé és azt mondja neki:
Anyám az álmok nem hazudnak,
Takarjon bár a szemfödél,
Dicső neve költő fiadnak
Anyám soká, örökkön él.
Nem ismertek nagyon korai versei, inkább rajzolni, színészkedni szeretett. Abban az időben a nagykorúság 24 évesen kezdődött és Petőfi 26 éves volt a Segesvári csata idején.
Költészetében megmutatkozik prófétizmusa. Állítják történészek, nélküle az 1848-as forradalom nem történt volna meg. Annak szellemi vezére lett. A magyar nemzet iránti elkötelezettsége elképesztő volt. Addig nem találkozott ilyennel a magyar nemzet, hogy egy fiatalember így lépjen föl. Még szinte a törvény értelmében kiskorú volt, mégis összefogta a márciusi ifjakat és a forradalom és szabadságharc költője, lelke lett.
Világirodalmi helye ott van az első három-négy nagyság között: Homérosz, Shakespeare, és még ki? Petőfi.
Születési helyéért sok település verseng: Kiskőrös, Szabadszállás, Kiskunfélegyháza, Monostorpuszta, mely abban az időben Kecskeméthez tartozott. Az orgoványi csárda, amely félúton van Kiskunfélegyháza és Kiskőrös között és Kunszentmiklós birtoka volt abban az időben. Fülöpszállás, azaz Pönöge – cifra emlékezetének a színhelye volt és Dunavecse, amit még a helyiek is megmosolyogtak, ugyanis ide csak 1841-ben költözött a család. Az 1851-es Darmstadtban kiadott német nyelvű Petőfi kötet mégis Dunavecsét adta meg szülőhelyének.
Segesváron 1849. július 31-én délután fél ötkor felborult a hadrend. Bem apó csapatai vereséget szenvedtek a hatalmas túlerőtől, mindenki menekült. Szendrei Júlia kiment a csata után, de nem találta meg a férje holttestét, nem volt a halottak között. Nem látták őt a cári sereg által elvitt katonák között sem, mintha a föld nyelte volna el. Nem volt szemtanú, nem volt valódi bizonyíték. Senki sem bizonyította, hogy meghalt. A halottakat közös sírba temették el.
A 20 esztendős Szendrei Júlia – akinek magáról és gyermekéről is gondoskodnia kellett, hiszen a szülei kitagadták a költővel kötött házassága miatt –, egy esztendő múlva feleségül ment Horváth Árpád irodalomtanárhoz.
A közvélemény elítélte a fiatalasszonyt, aki sokáig bízott abban, hogy Petőfi előkerül. Aztán felröppent a hír, hogy Petőfi egy szibériai ólombányában raboskodott. Jókai a hír hallatára fölállt a Parlamentben és követelte, küldjenek egy kivizsgáló expedíciót, hogy kiderítsék, valóban ott van-e? Úgy érezte, ha halottan is, ha csak a csontjait is, de haza kell hozni. A képviselők lehurrogták. Ferenc József császár idejében nem akart senki tudni arról, hogy Petőfi Szibériában, ólombányában raboskodik.
Orosz néprajzosok gyűjtöttek adatokat az 1890-1900-as években. Szemtanúk állították, akik még ismerték Petrovicsot, elmondták, egy európai fogoly volt, aki verseket is írt oroszul. Versei megjelentek újságokban. A postamester lányával élt együtt, egy lánya is született tőle, de csak élettársi viszonyban éltek, mert a vallásuk különbözősége miatt a pópa nem adta össze őket. Élettársának beszélt a segesvári ütközetről.
1989-ben elindult egy expedíció Morvai Ferenc kazánkovács finanszírozásával Barguzinba. Ott volt velük és vezette Kiszely István antropológus. Moszkvában váratlanul megszólította őket egy öreg zsidó ember és azt mondta: „Én, Jurij Vinokur Barguzinban voltam gyerek. A nagyapámmal gyakran kimentünk a temetőbe és ott azt mondta nekem: – Látod, itt van a kerítés. Ez itt a zsidó temető, ez pedig a foglyok temetője, és megmutatta, hogy itt van eltemetve Michail Küchelbecher, nem ott ahol az emlékműve van. (Tőle 100 méterre állíttatta Sztálin fel a dekabrista Küchelbecher hatalmas emlékművét.) És mellette van a magyar költő sírja. Ott tessék ásni!”
Először a bizonyosságért, a dekabrista sírját tárták fel és valóban a régészek ráismertek a viszonylag jó állapotban megmaradt tetemben a forradalmárra. Majd a 7-es számú sírt tárták fel. Amerikai, szovjet és magyar tudósok tudtak arról, hogy a 7-es számú sírban nem lehet más halott, csak Petőfi. A fognövés, a test méretei, magassága, bordatörései, a térde, lábának hajlatai, életkora – a 33 év – bizonyította személyének azonosságát és később a kínaiak által végzett DNS vizsgálatok. Petrovics vérének 29 vizsgálata bizonyította a rokonságot.
A Magyar Tudományos Akadémiában a régi kommunisták ültek. Úgy ítélték meg: „A Szovjet Nagy Testvér nem csinálhatott ilyet, hogy az elhurcolt Petőfi sírja ott van!” És leírták több százszor: „Segesvár!”. Azt írták, jött az ellenség – nem az orosz – és ledöfte.
Ellenérvek, akadályoztatás, elhallgatás, a média gúnyolódása – ezt kapta meg a Morvai Bizottság. Kiszely gyakorlatilag belehalt a vegzálásba.
