Új képviselő a testületben

Beszélgetés Horváth Júlia Petrával

Balpataki Katalin

Az Óváros képviselői mandátumáért indult, immár másodszor. Egyéni képviselőként nem, de a kompenzációs listán bejutott a képviselő-testületbe. Horváth Júlia Petrával beszélgettünk.

– Miért és hogyan kapcsolódott a városi politikába?

– Közösségi ember vagyok, mindig is kapcsolódtam valamilyen helyi csoporthoz, kötődtem helyi közösségekhez, sokat önkénteskedtem. Főiskolásként a Hallgatói Önkormányzat tagja voltam, tehát nem állt tőlem távol a képviseleti munka. A politika világába véletlenül kerültem évekkel ezelőtt. Szabó Attila politikai tevékenységét már gyerekkorom óta figyelemmel kísértem. 2019-ben munkakapcsolatba kerültünk és mivel ismerték HÖK-ös tevékenységemet jött az ötlet, hogy induljak Óvárosban a képviselői mandátumért. Kezdetben hezitáltam, féltem, de belevágtam, mert ez a fajta tevékenység tényleg közel áll hozzám és kihívásnak éreztem. Magam is meglepődtem a 2019-es eredményen, az idein is, de negatív értelemben.

– Ezt hogy érti?

– Nem kaptam annyi szavazatot, mint a legutóbbi választáson. Meglepett, mert számítottam arra, hogy akik legutóbb rám szavaztak újra rám fognak. Hogy ez nem így történt annak oka nyilván összetett. Sok szavazót elvesztettem a választókerület átalakításával, mert az elcsatolt részeken sok biztos szavazóm volt. Ezt ki fogjuk majd elemezni.

– Miért éppen az Óváros?

– Kevesen tudják, de én itt élek, itt éltek a szüleim is. Édesapám, Horváth László révén ősbattainak is mondhatom magam, hiszen nagymamám a Cseresznye családból származik. Ő egyébként dolgozott a téglagyárban, a TEHAG-nál halászmesterként és önkéntes tűzoltó is volt.
Néhány évig a lakótelepen éltünk, de volt itt telkünk, ahol kertet műveltünk, állatokat tartottunk és miután elkészült a családi házunk, ide is költöztünk. Gyakorlatilag ismerem az Óváros minden szegletét, ez gyermekkorom színhelye, jelenlegi életterem. Nagyon fontos számomra, hogy jól érezzem, érezzük itt magunkat.

– Mik voltak a főbb célkitűzései képviselőként?

– Nem akartam nagy ígéreteket tenni, inkább csak célkitűzéseim voltak, vannak. Elsősorban a Duna-parti szakaszunk fejlesztését, a buszmegállók rendezését, egyes útszakaszok – Szabadság, Szkela, Kárász –, valamint a lépcsők felújítását, a Hun utcai vízelvezetés megoldását jelöltem meg. Nagyon fontosnak tartom a falu beépíthetőségének felülvizsgálatát is, hogy egyáltalán elbírja-e a rendszer az új beköltözőket, hiszen folyamatos az építkezés és még rengeteg a beépítetlen telek is. A helyi tömegközlekedéssel is kezdeni kell valamit, mert autó nélkül nagyon körülményes az utazás az óvárosiaknak. Ezeken felül is vannak megoldandó feladatok, de ezeket tartom elsődlegesnek.

– Képviselőként hamarosan egy teljesen új világ nyílik meg Ön előtt. Hogyan tervezi képviselői munkáját?

– Hamarosan elkezdődik a felkészítő munkám arról, hogy mi vár rám. Az első egy-két hónapban szeretném megismerni a polgármestert, a képviselőtársaimat, a hivatal dolgozóit, az intézményvezetőket, hogy legyen rálátásom az önkormányzat működésére. Arra, hogy hogyan lehet érvényesíteni javaslataimat, terveimet, ötleteimet, amik természetesen már vannak és amiket be fogok nyújtani.

Mindenképp azon vagyok, hogy hatékony és eredményes képviselő legyek. Bár kompenzációs listáról kerültem a testületbe, az én szívügyem továbbra is az Óváros, és szeretném, ha az ottani feladatokba bevonnának és minden fejlesztést szorgalmazni fogok, de természetesen az egész város számíthat rám.

– A képviselő-testületi munka gyakran konfliktusokkal jár. Nem tart ettől?

– Én konfliktuskerülő, együttműködő, feladatorientált vagyok, próbálom majd az esetleges támadásokat nem felvenni. A megbeszélés híve vagyok és bízom benne, hogy ezt a képviselőtársaim is felismerik és nyílt, őszinte kommunikációval fordulnak felém. Én mindenképp együttműködő szeretnék lenni.

– Mit lehet tudni a magánéletéről?

– Százhalombattára jártam általános- és középiskolába is. Újságíró szerettem volna lenni, ezért a kommunikáció szakra jelentkeztem és nyertem felvételt, majd inkább a gazdálkodási és menedzsment szakot végeztem el a közgazdasági egyetemen.

Vállalkozóként dolgozom, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen a munkám, a könyvelés egyben a hobbim is, de emellett nagyon szeretek táncolni, futni, közösségi programokon részt venni. Most kacsingatok a tanítás felé is, ezért jelentkeztem tanítóképző szakra, mert dolgoztam egy évet pedagógiai asszisztensként és megszerettem. Azonban az időm jó részét a két fiam tölti ki.