Üdvözlet a nagyvilágból

Így látják Százhalombattát, akik nagyon messzire jutottak innen

Czifrik Katalin

Mennyire meghatározók a gyermekévek? Számít-e, hogy hol nevelkedünk? Mit jelent Százhalombatta, ez a viszonylag fiatal, dunántúli kisváros egy olyan személynek, aki nagyon messzire jutott innen, és nemcsak kilométerekben, hanem sikerben, elismerésben mérve is? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk négy tehetséges fiatal férfivel. Közös bennük a nemzetközi karrier, amit más-más szakmában és a világ más-más pontján futottak be, valamint, hogy mindannyian innen indultak, Százhalombattáról.

Dávid Kornél:
Fontos pont a szívemben

A Nagykanizsán született, de Százhalombattán nevelkedett Dávid Kornél 127-szeres válogatott magyar kosárlabdázó és napjainkig az egyetlen magyar, aki megfordult a világ legjelentősebb férfi kosárlabda-bajnokságában, az NBA-ban. Jelenleg Budapesten él, a Milwaukee Bucks nemzetközi játékosmegfigyelője.

Annak idején sok sportágat kipróbált, de versenyszintig először a fociban jutott. Mivel nem gazdagodott túl sok pozitív élménnyel, a kosárlabdára váltott a gimnáziumi éveiben.

A nemzetközi megfigyelői munkája miatt rengeteg városban megfordul, sok országot bejárt. Szereti, ha a kisváros ismert hangulata, az emberek egymáshoz való viszonya, a figyelem és a közösséghez való tartozás érzése visszaköszön egy-egy helyen.

Számomra Batta a gyerekkoromat idézi fel. A rengeteg mozgást, állandó játszóterezést és a nyugodt, biztos családi hátteret – mesélte. – Ezek mellett a sport is megjelent, de nem a kosárlabda, hanem legfőképpen a foci. Futballoztam, amikor csak tehettem, a Dunai Kőolaj csapatában és a szabadidőmben.

Batta remek város volt, nagyon sok lehetőséggel a gyerekeknek, de nincs igazán kosárlabda-élményem, amit Battáról hoztam volna magammal. A sport, a mozgás szeretete, a biztonságos közeg, a kisvárosi hangulat, ami rengeteg hasonló korú gyerek közös sportolását jelentette, meghatározónak bizonyult. Batta fontos pont a szívemben, igazán sosem szakadtam el. A mai napig visszajárok anyuék miatt, akik továbbra is ott élnek tavasztól őszig.

Kovács Gergő:
Érdemes néha a másik szemével látni

Kovács Gergő Ercsiben született és nőtt fel. Az érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumba járt, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult. 2023 óta Isztambulban, a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központban dolgozik kulturális attaséként. Hosszú éveken keresztül a Forrás Néptáncegyüttesben táncolt és részese volt a Summerfest Nemzetközi Folklórfesztiválnak. Számos barátság és kedves élmény köti Százhalombattához.

– Isztambul különleges város. Majdnem húszmillió lakosú metropolisz, önmagában Magyarország mintegy kétszerese, mégis nagyon emberközeli. A lakosai hihetetlenül vendégszeretők, különösen, ha megtudják, hogy a vendég magyar. A törökök ugyanis rokonoknak tartanak minket. Nem biztos, hogy mindenki pontosan tisztában van a történeti tényekkel, de ez nem is fontos. Az oszmán hódoltságot megelőző, belső-ázsiai eredethez köthető rokonság minden török gondolataiban tetten érhető, és az ehhez köthető pozitív érzést valamennyi magyar megtapasztalhatja, ha Törökországba érkezik – mesélte Kovács Gergő.

Elárulta, sokat jelent neki a török mondás, ami szerint „Egy csésze kávénak negyven év becsülete van.”

– Egy apró kedvességet hosszan lehet viszonozni. Habár a város óriási, de a lakói mégis otthonossá teszik – magyarázta. Mint mondta, Isztambulon kívül számos más török városban is megfordult, és mindenhol ugyanazt a barátságot tapasztalta. Azt pedig külön megtisztelőnek érezte, hogy mennyire számontartják a Rodostóban (törökül Tekirdağban) élők az egykor ott raboskodó II. Rákóczi Ferenc emlékét.

Százhalombattán olyan tapasztalatokat szerzett, amelyek szinte nélkülözhetetlenek a mai szakmai helytállásához.

– Az egyik pillanatban kiállítást építünk, konferenciát szervezünk, a másikban már színházi előadást egyengetünk, tolmácsolunk vagy épp delegációt kísérünk. Ez rendkívül inspiráló, de nagy teherbírást, alkalmazkodó és problémamegoldó képességet is kíván. A százhalombattai élményeim, legyen az a Summerfest, a Forrás vagy a Barátság Kulturális Központ, kiváló tapasztalatszerzési lehetőséget nyújtottak ahhoz, hogy ma ezt a komplex feladatkört el tudom látni, sőt, élvezem – mesélte.

Hozzátette: számos kiváló néptáncegyüttes lépett fel Törökországban az elmúlt években, amelyek tagjai közt ismerősökkel, barátokkal találkozott. A százhalombattai Forrásban megismert barátai is jártak Isztambulban, ha nem is turné keretében, csak kirándulni. – Szegények, arra számítottak, hogy pár napot pihennek Isztambulban, de ha már itt jártak, azonnal szerveztünk egy tánctanítással egybekötött workshopot, amely iránt óriási volt az érdeklődés a török vendégek részéről.

Kovács Gergő szerint Isztambulban izgalmas élmény élni, számos kiváló magyar és török emberrel dolgozik együtt, és sok barátja van. Azonban ugyanilyen jó érzés számára hazatérni az ünnepekre vagy a nyári szünetben.

– Amit Isztambulban igazán lehet szeretni, hogy a törökök a nehézségek ellenére sem vesztik el a vendégszeretetüket és a mindennapi derűt. Szeretem azt is, ahogyan Magyarországot látják. Sokszor meglep, hogy milyen pozitívan nyilatkoznak az itteni élményeikről. Azt hiszem, külföldiek gondolatait, élményeit is meg kell hallgatni, hogy kellőképpen értékelni tudjuk azt az országot, várost, amelyben születtünk, élünk, és amelynek a pozitívumait egy idő után talán észre sem vesszük.

Kovács Henrik:
A BMK nélkül ma nem lennék néptáncpedagógus

Dr. Kovács Henrik a Magyar Táncművészeti Egyetem docense, aki jelenleg az Egyesült Államokban tanít Fulbright-ösztöndíjasként. Ő a második, aki táncpedagógusként jutott a programba. Lábán-kinetográfiát, azaz táncelírást oktat, amit a magyar származású Lábán Rudolf fejlesztett ki száz évvel ezelőtt.

Henrik hihetetlenül korai emlékeket őriz Százhalombattáról.

– Körülbelül másfél éves lehettem, amikor a családommal a vasútállomásról besétáltunk a leendő lakásunkhoz, az akkori Pataki utcába, a sárga tízemeleteshez. Emlékszem, ahogy édesapám kezét fogva megyünk a hatalmas házak között. A mellettünk levő, zöld tízest akkor építették. Felejthetetlenek a lakótelepi játszótereken átélt fogócskák és dühöngős focimeccsek. Örök élmény a bölcsi és az óvoda. A DHV-óvodába jártam. Közel harminc évvel később a lányom is pontosan abban a csoportszobában kezdte az óvodát!

Henrik szerint a táncos pályáját meghatározta a Barátság Művelődési Központ.

– A balett-, a kamara- és a színházterem nélkül ma nem lennék néptáncpedagógus – mesélte. – Nagyon hálás vagyok a Forrásnak, Szigetvári Józsefnek, hogy a legkiválóbb tanároktól tanulhattam és már 14 éves koromtól asszisztensként segíthettem az együttes munkáját. Felejthetetlenek a Summerfestek. 1994-től részese voltam a fesztiváloknak, eleinte táncosként, majd szervezőként is. A nagy gálák akkor még a Sportcsarnokban vagy I-es iskolában voltak.
Henrik rengeteg élményt őriz azokból az évekből, amikor a Forrásban táncolt.
Több mint egy napos utazás Százhalombattáról Santa Fe-be. Átszállás Londonban, ahol másik repülőtérre kellett utaznunk. Közben a csomagok fele nem érkezett meg, amit már Argentína felé tudtunk meg, a repülőn. A több órás utazás és átszállási nehézségek után még várt ránk egy 10 órás buszozás. Utána megérkeztünk a szálláshelyünkre, egy laktanyába, ahol három emeletes katonai ágyakon aludtunk egy légterű, körülbelül száz fős épületben. Ahogy megérkeztünk, megkértek a szervezők, hogy induljunk a menettáncra, majd tartsunk táncházat és interaktív néprajzórát egy iskolában. Ezek után páran még elmentünk egy helyi diszkóba, ahol az európai vendégek kedvéért megszakították a remek minőségű és jól táncolható latin slágereket egy európai, nem túl színvonalas, de akkoriban menő technoért. Akkor nem esett jól, hogy európai vagyok, de számukra az volt az európai zene- és tánckultúra. Szerencsére, volt alkalmunk bemutatni, hogy milyen gazdag és gyönyörű zenei és táncos hagyományaink vannak.

Henrik szerint ugyanazt csinálja az Egyesült Államok egyik legismertebb felsőoktatási intézményében, a 200 éves Kenyon Collegeban, amit annak idején Százhalombattán.

– Nem egy folyamatosan létező helyi hagyományt folytatunk, hanem felújítunk és újból elterjesztünk egy már nem létezőt. Nem feladat, inkább küldetés számomra. Olyan táncaink maradtak fenn, amelyek segítségével a teljesen kezdők és gyakorlottak is rendkívül jól tudnak mulatni. Egyszerre kapnak kellemes fizikai élményt és szellemi kikapcsolódást. Ezt tapasztalom a szűkebb, egyetemi táncházakon és a nagyobb közösséget érintő utcabálokon is. A legmeglepőbb, hogy a legváratlanabb helyeken bukkannak fel magyar származású emberek. Az egyik utcabál után egy amerikai kisvárosban odajött egy férfi, akinek a nagyszülei az 1920-as években vándoroltak ki. Izgalmas élmény volt a hétvégi 64. Magyar Kongresszus esti bálja Cleveland-ben. A keringők és a tangók után egyszer csak mezőségi, szatmári és moldvai népzenét játszott a zenekar, pedig egyiküknek sem volt magyar gyökere. Nem úgy a táncparketten, ahol a sokadik generációs magyarok magas színvonalon járták a táncokat – mesélte a Forrás messzire szakadt táncpedagógusa.

Ha hazalátogat Százhalombattára, először mindig a Kőrösi iskolát keresi fel, ahol diákoskodott. Ha teheti, megcsodálja a diorámákat, aztán az ismert játszóterekre, a főtérre és a BKK-ba vezeti az útja, ami egykor a második otthona volt. Amit leginkább szeretne átadni az amerikai tanítványainak, hogy sose adják fel.

– Emlékezz a múltadra, mert nagyon sok pozitív dolgot felhasználhatsz a jelenben és a jövőben! Nem minden az, aminek tűnik, ezért legyél nyitott és érdeklődő! Százhalombatta elsőre egy rideg iparvárosnak látszott, különösen a gyermekkoromban, de a kultúra mindig is megtalálható volt a településen. Gondoljunk bele a több ezer éves halomsírokba, a római kori és későbbi történelmi lenyomatokba! Nem tűntek el. Mára velünk van a saját néphagyományunk, és megtapasztalhatjuk más nemzetek kultúráját is. Büszkék lehetünk Százhalombattára, és felelősségünk, hogy mindez fennmaradjon.

Szakmány Tamás:
Ha lehetne, a nyitottságot és bizalmat szeretném elhozni Százhalombattára

2021-ben a Brit Birodalmi Rend tagja lett Szakmány Tamás orvosprofesszor. Az egykor Százhalombattán élő, 2004-től az Egyesült Királyságban dolgozó szakembert a koronavírus-járvány során nyújtott kiemelkedő tevékenységéért tüntette ki II. Erzsébet királynő. Szakmány Tamás fő kutatási területe a súlyos fertőzések felismerése és kezelése volt. Bár ma Abu-Dhabiban él és gyógyít, a szülei révén továbbra is erősen kötődik a városhoz.

Sok minden kapcsol Százhalombattához. Sokszor úgy éreztem, hogy a BMK-val nőttem fel – mesélte. – Egyik kedvenc foglalatosságom volt a művelődési ház építkezését nézni. Órákon át le tudtak kötni a dömperek, markolók és egyéb járművek. A konyhaablakunkból remek kilátás nyílt erre, és a párkányon megpróbáltam utánozni játékautókkal. Másik meghatározó élményem az uszoda volt, ahol Szalai János bácsi tanított meg úszni. Bár nem voltam különösebben tehetséges, a mai napig szívesen úszom.

A Forrás Néptáncegyüttes közössége meghatározó szerepet kapott az életében. Az akkori élmények a mai napig kísérik.

– Amikor megérkeztünk Luxorba, egy rövid túrát tettünk a Luxor-Karnak templomkomplexumban. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a helyi katonai és rendőri erők hirtelen hermetikusan lezárták a főbejáratot. Megkértek minket, hogy egy rögtönzött előadást adjunk a város vezetőségének. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ezen az ikonikos helyszínen fogok szatmári táncokat előadni! – mesélte.

Már az általános iskolában nagyon érdekelte a biológia és a kémia. Az érdi gimnáziumban sokáig vacillált az általános orvosi és az állatorvosi kar között. Végül Szerényi Gábor tanár úr adta meg a végső lökést az orvosi pálya felé. Nagy-Britannia után az Arab Emirátusokban is hamar megtalálta a magyar közösséget.

– Miután több mint húsz évet töltöttem Nagy-Britanniában, 2025 májusa óta ismét a friss bevándorló korszakot élem át. Talán a legnagyobb különbség a két idegen ország között, hogy az emirátusokban a lakosság 92 százaléka bevándorló, így a kultúrák keveredése és az ezt övező tolerancia még inkább szembetűnő. Érdekes módon itt is hamar megtaláltam a magyar közösséget. Három hete a lakónegyedünk közösségi termében volt egy összejövetel, amit a helyi magyar kulturális attasé szervezett. A filmvetítéssel összekapcsolt beszélgetés sok mindent pótolt, sőt, még az itt nagyon nehezen beszerezhető téliszalámival is ellátott! A távolság természetesen megnehezíti a kapcsolattartást, de szerencsére a technika sokat segít. Legjobban talán a négy évszak váltakozása hiányzik, de ez az érzés Walesben is velem volt.

Tamás elmondta, mindig nyitott szemmel akart járni a világban, és igyekezett megismerni, hogyan gondolkodnak a helyiek.

– Sokat tanultam az iszlám kultúráról és az emirátusok történelméről, ami segít megérteni, miért gondolkodnak bizonyos kérdésekről máshogy a helyi lakosok. Ha lehetne, azt a nyitottságot és bizalmat szeretném elhozni Százhalombattára, amit az itteni kollégáimtól, szomszédjaimtól kaptam.