Látogatás a budapesti Szent György templomban
„…akiknek tetteit csak Isten ismeri”
Szegedinácz Anna
A százhalombattai Nyugdíjas Pedagógus Klub Egyesület minden esztendőben több alkalommal kirándul Budapestre, hogy a főváros rendkívül gazdag programlehetőségeivel, értékeivel találkozzon. A budapesti Szerb utcai szerb templom meglátogatását szeptemberre terveztük.
Az V. kerületben lévő szép kerttel övezett templom barokk épülete igazán feledhetetlen élményt nyújtott a látogatásunkon. A gyönyörű, Szerb utcai copf stílusú kovácsoltvas díszkapunál Zorán Ostoji atya kedves, barátságos mosollyal fogadott bennünket. Később azt is elmondta, hogy a napokban Battán járt a szerb közösségnél, és részt vett a szerb búcsú szertartásain. Mivel az atya még keveset beszél magyarul, a társaim tájékoztatására én magam készültem fel. A közös történelmi kapcsolatok után kutakodva az alábbiakat találtam:
Egykori feljegyzések megemlítik, hogy Európa északi részein letelepült szlávok egy nagyobb csoportja áthaladást kért Pannóniában az Öregek Tanácsától (578-580), mert a betelepült germánok a kiírtásukkal fenyegették őket. Nem akarva háborúskodni velük számbeli fölényük, erőszakosságuk miatt, átengedésüket kérték, hogy a Pannónia alatti déli kevésbé lakott részeken letelepedhessenek. Az Öregek Tanácsa a kéréshez hozzájárult.
A magyar történetírás megemlíti, hogy II. Béla magyar király (Vak Béla) felesége – Jelena Vulkanovics (1131–1141) I. Uros szerb nagyzsupán leánya volt, anyja pedig Diogenissza Anna bizánci hercegnő. Apja II. István magyar király oldalán részt vett a bizánci-magyar háborúban. II. Istvánnak nem volt fiú utódja, ezért apja Könyves Kálmán által megvakíttatott unokaöccsét jelölte meg utódjának. Ő javasolta Bélának Uros leányát feleségnek, aki hűségesen szolgálta és segítette őt uralkodása idején. Fiuk, Géza nagykorúságáig testvérével, Belos bánnal vezették az országot. Sírja férjével együtt a székesfehérvári Nagyboldogasszony bazilikában volt, ahol is korábban a koronázásuk megtörtént.
A királyné idején számos szerb telepes érkezett a Csepel-szigetre. Ők alapították a ráckevei szerb monostort.
Két magyar nőt ismerünk, akik viszont szerb uralkodók feleségei lettek. Ilona 1250 körül ment feleségül I. Uros szerb királyhoz. Élete végén a Gradaci kolostorban (ma is Szerbiához tartozik) helyezték örök nyugalomra. Árpádházi Katalin magyar királyi hercegnő (1256-57 – 1314) I. István Dragutin szerb király felesége lett. A hercegnő V. István elsőszülött leánya volt.
A törökök elől és a törökökkel is, több hullámban érkeztek délszláv csoportok (horvátok, bosnyákok, szerbek) a Magyar Királyság területére. A különböző szláv nyelvet beszélő népeket a magyarok közös néven rácoknak nevezték. Voltak közöttük katolikus és ortodox vallásúak is. Nagyobb számban – a fővárosban – két helyen telepedtek meg, a budai oldalon a Tabánban a XIV. századtól, amely a Gellérthegy és a Nap-hegy közötti terület volt és a mai V. kerületben, ahol a pesti szerb templom található és Rácvárosnak hívták.
A Tabánban szőlőműveléssel, kézművességgel, fémművességgel, kereskedelemmel foglalkoztak, voltak tímárok is közöttük. Az első templomuk és házaik Buda felszabadításának ostromában (1686) megsemmisült. 1690-ben építették újra fából, Szent Demeter tiszteletére, majd 1741 és 1751 között a piactéren kőtemplom épült.
A tabáni ortodox templomot és magát Tabánt is – sűrű beépítése miatt – számos természeti csapás érte: járványok, tűzvészek, árvizek. A XVIII. században 3 tűzvész pusztított, majd a legnagyobb 1810-ben volt. 1848-ban pedig a nagy árvíz okozott súlyos károkat. Megsérült az 1849-es ostrom idején, 1875-ben pedig egy felhőszakdás okozott hatalmas pusztítást. 1880-ban a filoxérajárvány elpusztította a szőlőit ugyanúgy, ahogyan az egész országban is. Amikor 1901 és 1902 között megépült a Gellérthegyi támfal, vetődött fel a Tabán öreg, falusias házainak lebontása és fürdőváros jellegű átépítése. 1903-ban megépült az Erzsébet híd. Végül a Tabán tényleges lebontása 1933-ban következett be. A II. világháborúban találatot kapott Szent Demeter ortodox templom maradványait 1949-ben Rákosiék lebontották. Emlékére 2014-ben a Döbrentei téren harangláb épült.
Így egyetlen ortodox templom maradt a fővárosban, Pesten a Szerb utcai.
A pesti szerb templom 1695-1698 között épült egy középkori templom romjaira. 1731-ben Szent György tiszteletére szentelték fel.
1733-ban a szerb közösség a salzburgi Mayerhoffer András építészt bízta meg egy új templom megépítésével. 1742. május 1-jén kezdődtek a munkálatok és 1751. június 3-án szentelték fel. A belső munkálatok és díszítés még sokáig folytatódott, a harangtorony elkészülése és a főhomlokzat kialakítása 1775-re készült el.
Alaprajza hagyományos görögkeleti. A templom három részből áll. A Veres Pálné utcából közelíthető meg a torony alatti bejárat, melyhez a nők temploma csatlakozik. Fa mellvéd választja el a férfiak templomrészétől, majd gyönyörű ikonosztáz a szentélytől. A férfiak temploma egy lépcsőfokkal lejjebb van, mint a nőké. Az épület másik bejárata a kert felé nyílik. A szertartásokon a pap, a kántor és a hívek énekelnek, hangszert nem használnak a liturgiákhoz. A falakat ikonok díszítik.
Az ortodox templomokban a nők nem léphetik át a szentély kapuit, a férfisegítők is csak a két oldalajtón léphetnek be oda. A középső ajtót csak a pap és a püspök, magas rangú egyházi személy használhatja.
Ikonosztáza 1850-ben készült olasz reneszánsz hatásokat mutatva. A barokk templomot kőfal védi a két utca felől, melynek sarkán képfülkében Sárkányölő Szent György kerámia képe látható. A falakba korábban elhunyt hívek síremlékeit építették be. A kert ápolt, a kinti szertartásokra díszes építmény épült.
Miután megnéztük a templom szépségeit és sok fotót készítettünk, elköszöntünk Zorán atyától, megköszönve a templomlátogatás lehetőségét és újra kiléptünk a Szerb utcába a gyönyörű copf stílusú kovácsoltvas kapun keresztül.
