Minden csillag Zágon felé mutat

Tóth Ernő

Bekay Nagy Maya Olaszországban élő magyar festőművésznő alkotásaiból nyílt kiállítás a „Matrica” Múzeumban a múzeum és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Százhalombattai Csoportja szervezésében. A rendhagyó, rendkívül érdekes megnyitót dr. Szörényi László irodalomtörténész professzor tartotta, Vesztergám Miklós tárogatós muzsikája festette alá a mély szellemiséggel áthatott estet.
A közönség órákon keresztül élvezte a képek különös hangulatát, a művésznő, a professzor úr, a város vezetés és a jelenlévők társaságát és a finom itáliai borokat. A kiállítás megnyitója után sikerült pár kérdést feltenni a művésznőnek.

– Érdekes címet adtál a kiállításnak. Mit jelentenek a Zágon felé mutató csillagok?

– A Zágon felé mutató csillag Mikes Kelemen hazatérésének vágyát fejezi ki és ezáltal az én több mint 40 év utáni hazámba való visszatérési vágyamat jelenti.

– Összefoglalnád röviden az eddigi pályafutásodat?

– A pályafutásom, mint mindenkié, aki egy idegen országba megy élni, kemény és rögös út volt, de fényes csillag követte. Minthogy a szülők Itáliában tanultak s így már otthon megtanultuk az olasz nyelvet. Meghatározó egyéniség volt édesanyánk, Nagy Kovács Mária, akinek Európa egyik legszebb szobra áll a tatai tónál, a Keresztelő Szent János. Tőle minden alaptudást megkaptam.

A művészeti technikumban építészet és lakberendezés szakon végeztem majd a Szépművészeti Akadémia elvégzése után számtalan kiállításon vettem részt, oltárképeket festettem. Azután akadémiákon tanítottam harminc évig, az utolsó tíz évet Velencében. Hogy a többi kurzustól megkülönböztessem magam, az utolsó húsz évben Erazmus kapcsolatokkal kezdtem el foglalkozni. Budapest, Szeged, Pécs, Kolozsvár, Osló, Vilniusz a főbb városok, ahonnan a diákok jöttek. Sok muraleszt is festettünk, ez hozzá kapcsolódik az építészeti diplomámhoz és főként Makovecz Imre építészetéhez, nyolc kiállítást szerveztem számára az akadémiákkal az építészeti kamarákkal egyetemekkel középkori várakban reneszánsz épületekben.

Életem legnagyobb sikere azonban az itáliai 14 oltárfestményemen kívül az Európai Parlamentben létrejött kiállításom, amelyet Szájer József szervezett Brüsszelben számomra, és Antonio Tajani, az EU Parlament akkori alelnöke (ma elnöke) nyitott meg. Majd átkerültek a műveim a Balassi Intézetbe. Ami Magyarországot illeti, az NSK Tóth Norbert szervezésében egy kiállítást Budapesten a Forrás Galériában, majd a szegedi Dóm Látogató központban Kiss Rigó László Püspök úr támogatásával.

Amíg ide eljutottunk a százhalombattai “Matrica” Múzeum kiállításáig, hosszú út vezetett. Amelyre azért is büszke vagyok, mert édesapánk, dr. Nagy Zoltán az esztergomi múzeumok, köztük a Keresztény Múzeum, állami felügyelő igazgatója is volt.

– Milyen terveid vannak?

– A tervem az, hogy még itthon is taníthassak mert az oktatás az nagyon fontos tényező kereszténység elveszni tűnő világában.

– Olaszországban éltek a férjeddel, a család többi tagja, fiad, testvéreid Magyarországon vannak tervezitek-e, hogy hazatelepültök?

– Férjemmel közép Itáliában élünk a régi Pápai Állam területén, ami se nem észak se nem Dél Itália a katolikus Egyház általi meghatározó területein, ugyan a fiunk, mint jogász Pesten dolgozik én szeretnék véglegesen haza jönni, de a férjem az ügyvéd és az ügyvédi irodát nehéz feladni, mindenesetre főként itthon szeretnék lenni.