Zarándoklatok a Szentföldre

Tamási József atya visszaemlékezései – 1. rész

Szegedinácz Anna

Tamási József atyával történt beszélgetésen elmondta, hogy sokat utazott életében, hatvan országban járt. A Szentföldön háromszor. Szentföldi utazásairól kérdeztem.

Az első utazásom akkor lehetett, amikor Magyarország olyan lelkiállapotba került, hogy már szabadott utazni nyugatra és azon belül is Izrael földjére, azaz a Szentföldre. Azért nevezik ezt a területet Szentföldnek, mert ott járt Jézus, vagyis Jézus által megszentelt területe a Földnek, a mai Izrael. (Az Ószövetségi népével és az Ószövetséggel kapcsolatos még Jordánia, és ide sorolható Egyiptom is, ahová a Szent Családnak menekülnie kellett Jézus születése után. Ezekről azonban most ne essék szó.)

A legnevezetesebb és legismertebb a Földközi-tenger keleti partján lévő, kelet-nyugati irányban mintegy 150 km-es hosszúságú, észak-dél irányban ugyancsak 150-200 km hosszú, nagyon kis terület, Izrael része. A bibliai történetek ismerete mégis azt eredményezte, hogy ezt az országot nagyon sokan ismerik. Érthető módon mi is szerettünk volna oda már régen eljutni.
A ’90-es évek elején jutottam ki először, egy papi csoporttal. Akkor arra gondoltunk, először mi papok fogjunk össze és egy idegenvezetővel látogassunk el a Szentföldre. Ha jól emlékszem 18-an vettünk részt az utazáson.

Izraelben várt ránk egy Magyarországról származó, rendkívül tisztességes, nagyon nagy tudású zsidó férfi. A mai napig emlékszem a nevére, Izsák Holczmannak hívták. Ő lett az idegenvezetőnk. Mindenhol ahol jártunk megengedte, sőt kérte, hogy a bemutatott helyszíneken az ismereteit, tudását, egészítsük ki a magunk ismereteivel, amit főiskolán, egyetemen tanultunk. Bibliával a kezünkben jártuk ezek után végig a Szentföld legjelesebb részeit. Nagyon nehéz rangsort állítani, hogy melyik város, vagy földrajzi terület volt a legérdekesebb, mert az egyik ezért, a másik azért.

Nem tartom lényegesnek, hogy a Holt-tengerben is fürödhettem, mint ahogyan az egyik fotómon ez látható is, ahol az ottani gyógyiszappal, gyógyító szándékkal be is kentek.

Nagyon érdekes volt a Maszada erőd, amely fantasztikus helyszín, közel a Holt-tengerhez. Mégis szentebb területnek mondom Jeruzsálemet, hisz a megváltás, mint tény, ott történt meg, ott született meg. Ott jött létre Jézus szenvedésével, halálával és föltámadásával.

Ezek csodálatos helyek, mégis azt is hozzá kell fűznöm, mivel a háborúk, földrengések nagyon gyakran sújtották ezt a területet az elmúlt 2000 évben, közel sem érzi az ember annyira közel magát az eseményekhez, mint a Genezáreti-tó partján, ahol például Jézus a vízen járt. Ahol a vízben járva, a lábammal talán azokat a kavicsokat is érinthettem, melyek Jézus lábait vagy az apostolokét is érintették. Ahol az apostolok halásztak. Mi pedig kis hajóba szállva utazhattunk néhány órát. Ott nem a látnivaló volt fontos, hanem a „genius loci”, a helyszín varázsa. Ami csodálatos ott, hogy ezen a tájon csodák is történtek, a rendkívüli halfogás, a vihar lecsendesítése, a vízen-járás. Az első csoda helyszíne, a kánai menyegzőé és a „hegyi beszédé” is itt volt Galileában, ahonnét egyébként az apostolok többsége származott. Ők ott találkoztak vele először és indultak el a Mesterrel Jeruzsálembe és környékére.

Hadd térjek ki három mondat erejéig Betlehemre. Betlehemben „mindig karácsony van”, szoktam mondani. Ott egy szentmisét mi magyarok a „Mennyből az angyal” eléneklésével kezdünk, függetlenül attól, hogy április vagy december van, annak az a varázsa.

Jeruzsálemben felsorolhatatlan a helyszínek fontossága. (Tartottam erről Százhalombattán is egy előadást a templomban.) Mint az a bizonyos Gabbata – Pilátus kövezett udvara, ahol elhangzik a halálos ítélet. Ahonnan elindul Jézus a Fájdalmak Útján a Golgotára, ami egykor Jeruzsálem falain kívül volt, mint vesztőhely.

Pilátus házának meg vannak még a romjai. Ami szinte hihetetlen, hogy amikor a IV. században megszűnt a keresztényüldözés, felszabadult a kereszténység, mert 313-ban Nagy Konstantin a „Milánói Edictumban”, rendeletben kimondta, hogy már szabadon lehet gyakorolni a keresztény vallást és templomot is építhetnek. Nagy Konstantin édesanyja, akit szentként tisztelünk – Szent Ilona – kiutazott Izraelbe, hogy megnézze azt a helyet, ahol Jézus működött, vagyis zarándokútra indult. Ott jött a gondolat, hogy amit lehet – emlékeket – magával vigye Rómába. Izrael akkor a Római Birodalom része volt, a legkeletibb provincia. Fia volt a császár, megtehette, hatalmában volt, hogy bármi bizonyítékot Jézus működéséről, magával vihessen. Így került egy lépcsősor Pilátus házából Rómába, ahol beépítették egy szép épületbe, melyet „Szent Lépcső” néven ismerünk.

A Bibliában szerepel a helyszín, ahol Pilátus a bírói székben ül és előtte ott áll Jézus. A nép pedig valószínűleg egy alacsonyabb területen áll. Pilátus az ő véleményükre is kíváncsi, aztán kimondja: „Keresztre vele!”.

Járt Szent Ilona a Golgota csúcsán is. Mivel közben közel 300 év telt el, hogy Jézust keresztre feszítették és még utána is, sőt a IV. században is feszítettek keresztre elítélteket, találtak ott gerendákat, szögeket, a kivégzéseknél használt kellékek maradványait. Ilona ezeket összegyűjtötte és hazavitte Rómába. (Fantasztikus, hogy először Ilona, a csá­szár anyja, majd maga a császár is meg­keresztelkedett. Rómában meg lehet nézni azt a keresztelő medencét, amit azóta őriznek, melyet külön erre a célra építettek Konstan­tinnak.)

Szent Ilona még Jeruzsálemben arra gondolt, jó lenne tudni, hogy melyek azok a fadarabok, melyek Jézus keresztfájának darabjai. Ezért fantasztikus ötlete támadt. Súlyosan beteg emberek kezébe adta a fadarabokat és arra kérte őket, hogy imádkozzanak a gyógyulásukért. Aki ettől meggyógyult, azokat fogadták el hiteles ereklyeként. (A fadarabokat aztán kisebbekre vágták és ereklyetartókba helyezték. Sokszor szabdalták kisebbre, melynek az lett az eredménye, hogy gyufaszálnál is kisebb darabok lettek belőle.

Magyarországon is van belőlük néhány, így Kartalon, ahol korábban papként szolgáltam. A kartali ereklye egy kb. 200 éves dekoratív feszületben, üveglap alatt van. Rómában van egy templom, ami arról nevezetes, hogy ott őrzik ezeket a maradványokat, még szögeket is. Az ereklyék bizonyíthatóan dokumentáltak.)

Jeruzsálemben, a Golgota hegyén van a Szentsír-bazilika, mely az egykori hegy tetején, csúcsán épült, ahol Jézus keresztre feszítése történt. Ennél a legfontosabb helyszínnél szabadon hagyták a hegy csúcsának szikláját és fölé építették a templomot. A kövek és köztük a rések, ahová a kereszteket állították, kézzel megérinthetők. A bazilikán belül van a Szentsír kápolna szentélye.

Nagyon kedves hely még többek között Názáret, ahonnan a krisztusi történet indul. Ez az „Angyali Üdvözlet” helyszíne, ahol Mária értesül Isten szándékáról, hogy vállalja el, megszüli a világra az ő Fiát.
Az a ház, a korabeli építkezésnek megfelelő otthon, a rendelkezésünkre áll. Úgy konzerválta a gondviselés, hogy a keresztény üldözések idején szándékosan ráépítettek pogány istenek szentélyeit, de ezzel tulajdonképpen akaratuk ellenére meg is őrizték az eredeti helyszínt. Megjelölték és megvédték, mert dokumentálva volt, hogy azért építették oda, hogy a keresztények ne tudják tisztelni a helyet, hanem a hivatalos vallás istenségeinek hódoljanak. Amikor a kereszténység felszabadult, csak el kellett bontani ezeket a pogány építményeket és alatta előtűnt a krisztusi korból származó helyszín.

Így volt ez Kafarnaumban is, Szent Péter apostol házánál. Gyorsan el akarták törölni a helyet, mert nekik nem kellett Szent Péter, meg a kereszténység, aki első római pápaként Rómában halt meg, de egyben a Genezáreti-tó partján halászó mesternek volt a háza. Miután lebontották a ráépült pogány szentélyt, alatta ott voltak kőbe vésve a kereszténység jelei. Tudott, hogy Jézus halála után többször tartottak ott istentiszteleteket, azaz szentmiséket.

Fantasztikus, hogy néhányszáz év alatt, éppen a keresztényüldözés idején, az isteni gondviselés meg tudta őrizni ezeket az emlékeket. A pogány szentélyt, azért építették oda, hogy ne lehessen Péter apostol nyomában járni. Most egy modern templom áll Péter egykori háza helyén
Ezt viszont nem lehetett megtenni a Genezáreti-tónál, mert ott nem lehetett a vízpartra épületet építeni. Természetesen most sincs. Viszont most is hullámzik a víz és lehet a kavicsokon járni, ahol Jézus és az apostolok is jártak.

Visszatérve Názáretre, olasz építész épített oda egy nagyon dekoratív, szép külsejű templomot a 20 században, aminek a legmélyebben fekvő területén őrizték meg Szűz Mária házának maradványait, ahol az Angyali Üdvözlet történt. Egy felső karzatról lehet letekinteni a romokra. Ott misézni is lehet. Elképzelheti az olvasó milyen érzés, élmény lehet ott szentmisét tartani. És mi ott, magyar papok 18-an, magyar nyelven mutattunk be szentmisét.

Aztán jómagam még két alkalommal, az általam vezetett csoport tagjaival.
De engedjék meg, hogy visszatérjek Jeruzsálembe. Számomra az egyetlen kellemetlen élmény volt, hogy az Utolsó vacsora helyszínén tilos keresztény papoknak misézni. Sem hangosan imádkozni nem lehetett, csak halkan énekelni volt szabad.

Az utolsó vacsoráról annyit tudunk, hogy egy módos család házában volt, annak emeleti részén. Ez benne van a szentírásban. Jézus tanítványai ott készítették elő az utolsó vacsora kellékeit, vagyis a zsidó húsvéti vacsorához terítettek meg a zsidó liturgia, hagyományok szerint. A ház valószínű a későbbi egyik evangélista, Márk szüleinek a háza volt.

Ami információ a rendelkezésünkre áll, az az, hogy volt egy épület, melynek emeleti része is volt és ez az, amely megfelel ennek a követelménynek. Restaurálták és konzerválták azóta. Ott az emeleti szinten csak elmélkedni lehet. Az épületbe – valószínű később – díszítő szándékkal oszlopfőket faragtak, de ez az eredeti épületben nem lehetett ott. Maga az épület Dávid király sírjához egészen közel van.

Elmentünk Betániába is, ahol Lázár feltámasztása történt. Jártunk a Szineváltozás-hegyén. Elképzelhető, milyen élményben volt részem. Jézus három kiválasztott apostolnak, Péternek, a testvérpár Jakabnak és Jánosnak ajándékozza azt az isten-élményt, amiben ott részesültek. Ez annak az emlékhelye. Ez volt a „Színeváltozás”.

Összefoglalva azt mondanám, Isten úgy akarta, hogy az első látogatás után még két alkalommal kijutottam Izraelbe, a „Makrovilág Utazási Iroda” szervezésében, a magam által vezetett csoportokkal, civil személyekkel. Egyik alkalommal volt velünk egy idős pap, aki régi ismerősöm volt. Annyira gyenge állapotban volt már, hogy nem tudott minden nap minden helyszínre eljönni velünk. Ilyenkor a szállodában maradt, de végig csinálta a szentföldi zarándoklatot.

Nagyon sok, teljesen ismeretlen emberrel is találkoztam ezeken az utakon. Egy-egy csoportban 30-30 fő utazott velem. Kint kaptunk segítségül magyarul beszélő idegenvezetőket, akik földjükre visszatért zsidó férfiak voltak. Az volt a feladatuk, hogy a zarándok csoportnak minden napra biztosítsanak egy fantasztikus helyet szentmise bemutatására. Tehát a civil csoportomnak is misézhettem ott. Ezek az utak 8 naposak, ami azt jelenti 7 szentmise fér bele, 7 helyszínnel. Bár ezek a helyszínek, ahol Jézus működött a maga idejében nem nagy, de nem lehet még 8 napba sem mindent belesűríteni. A terület nagysága talán annyi, mintha elindulva Magyarországon Esztergomtól Szegedig, minden leglényegesebb várost meglátogatnánk. Autóbusszal utazva a helyszínek közötti távolság sem nagy. Az a terület, ahol jézus járt, a Genezáreti tó és környéke Galileában és Judea, Jeruzsálem és környéke.

A II.-III. utamon arra is volt lehetőségem, hogy ne csak azokra a helyekere jussak el, ahol már voltam, hanem 2-3 olyan helyszínre is, ahová „ ha lehet” jó lenne eljutni. Például El Karimba, ahol Keresztelő Szent János született. Jeruzsálemhez közel van, nagyon szép természeti környezetben, gazdag növényvilággal. Az emlékhely két templomrészből áll. Az egyikben Szűz Mária és Erzsébet találkozására, a másikban Keresztelő János születésére emlékeznek a zarándokok.

Azt is megemlítem, hogy az utazási Iroda kifejezetten katolikus zarándokutakat szervez. A XX. század végén ennek közreműködésével sikerült El Karimban egy magyar nyelvű márványtáblán megörökíteni – mert több nyelven is ott van, de hogy legyen magyar is – Mária és Erzsébet találkozásakor elhangzó „Magnificat” nevű imát, éneket. „Magasztalja lelkem az Urat…,”, amit Mária mondott örömében, amikor mint pár hetes kismama néhány héttel az „Angyali Üdvözlet” utáni időben, meglátogatta idős rokonát, Erzsébetet, aki akkor hatodik hónapban volt és ő hozta világra Keresztelő Szent Jánost. Jézus pedig hat hónap múlva született meg, Betlehemben.

Sok helyen van magyar vonatkozású látnivaló, emlék. Az „Olajfák hegyén”, ez Jeruzsálem külső területe a Kedron patak völgyén túl, egy nagy temetkezési területen van. Áll ott egy templom, amit a „Nemzetek temploma”-ként is tisztelnek, ahol az Úr Jézus elfogása történt Nagycsütörtök éjszakáján. A „Miatyánk…” imádság szövege itt van legalább 50 nyelven felírva, többek között magyarul is.

Ezek a keresztényeknek nagyon kedves dolgok. Ahogyan a názáreti „Angyali Üdvözlet” templomban, ahol Mária személye a központi téma, különböző nemzetek Mária ábrázolásai láthatók művészi képeken bent a templomban és a külső udvarban is. Ott van egy gyönyörű mozaik kép magyar népviseletbe (talán kalocsai) öltöztetett Máriával, de van ott kissé ferdeszemű japán Mária ábrázolás, sőt néger is. Az „Olajfák hegyén” lévő templomban pedig van egy magyar, angyalos, szentkoronás címer.

Szólnék még a Jordán folyóról, amely északról dél felé folyik. Az ún. „Fülöp Cezáreája” nevű helyszínen, három pici mellékágból, folyócskából áll össze, ez a forrása. Nem egy óriási folyóra kell gondolni. Északon belefolyik a Genezáreti-tóba, majd délen kifolyik belőle. Ezért a Genezáreti-tó édesvízű, ellentétben a Holt-tengerrel. Mintegy 100 km után éri el a Holt-tengert, amelybe szintén belefolyik. A Holt-tenger 300 méterrel mélyebben van a Földközi-tenger szintjénél, amelyhez viszonyítanak minden földrajzi magasságot. Jó néhány területe Izraelnek a tenger szintje alatt van. A Holt-tenger sós vizében élet, állat, növény nincs.

A Jeruzsálem fölötti részén a Jordánnak bele lehet menni a vízébe. A szélességéről annyit, hogy három perc alatt úsztam át a túlsó partra. Nem fürdésre, hanem „alámerülésre” használják, hogy a keresztség szentségét megújítsa az ember. Egy pillanatra elmerül abban a vízben, amelyben Jézust is „alámerítette Keresztelő János.”. Amikor kijön onnan „új életre kel”. A keresztelés szó nem is helyes, mert „bapticejn”, melyet a baptista keresztény felekezet használ önmaguk megkeresztelésére, „alámerülésnek” nevezik. A baptisták csak ezt az egy szentséget ismerik, tartják szentségnek, papságuk sincs. A „bűnbánat, házasság, oltáriszentség”, számukra nem szentség. A görög szó eredetileg azt jelenti: „alámerülés”. Ott a szentségi fogadalmat, amit a keresztszüleink tettek meg helyettünk csecsemőkorunkban, megismételhetjük, meg lehet újítani, saját eszemnél, saját felnőtt tudatomnál fogva.

Utaink során a Jordán folyó partján történetesen én tehettem fel a kérdéseket – ami ilyenkor szokásos – a csoport tagjainak, aki akarta. Ha igen, akkor a Jordán folyó vízével meghintettem őket.
Járnak oda „alámerülni” baptisták Amerikából is. Otthon felkészülnek, kiutaznak a Szentföldre, Izraelbe és ott a Jordán folyó partján veszik fel a keresztség szentségét.

Mivel Jézust 30 évesen „merítették alá”, még nem használhatták a keresztség fogalmát, hiszen csak 33 évesen halt kereszthalált. Keresztvetéskor Jézus bitófájának a jelét rajzoljuk a testünkre – homlok, mellkas, bal és jobb váll érintésével. Innen jött később a keresztelés szó is.

A keresztelésnél azért kell folyni a víznek, mert eredetileg a Jordán folyóban történt hagyományosan. Tehát nem egy csöpp vízzel érintjük csak meg a gyermeket. Keresztelés már az apostoli korban is történt, a Szentírás le is ír néhányat. Felnőtt keresztelést és gyermek keresztelést is! A lényege, hogy egy pillanatra olyan közegben maradok, amiben nem lehet tartósan maradni, és ez a víz. Ez szinoním változata annak, hogy meghalni. Egy pillanatra meghalni, az addigi életemet, lelki, spirituális értelemben megállítani, befejezni. Ebből kilépve és belépve egy új megszentelt, kegyelmi életbe, új életet élni. Ezért a víz az „alámerülés”, a „nem maradhatóság” biztosítja ezt a lelkületet, hogy abból egy másik életre születek.

Az odautazásról: három és félórás repülőúttal utaztunk oda, ott pedig autóbusszal közlekedtek a csoportjaink. Az utolsó úton a közönség vegyes volt. Kuriózumként említeném meg: az utolsó utazásom alatt talán a harmadik napon egy hölgy a csoportból elmondta, hogy ők tulajdonképpen Izraelt turistaként akarták a férjével megnézni. Keresztények ugyan, de nem tudták, hogy ez egy zarándokút.

Azt is mondta: „Atya, ne sajnálkozzon, mert nagyon jól érezzük magunkat. Csak azért szólok, hogy mi nem vagyunk gyakorló keresztények. A szentmiséken beülünk ugyan a padba, de nem ismerjük a liturgiát, nem tudjuk, hogy alatta hogyan kell viselkedni, mit kell mondani vagy énekelni. Nem tudunk bekapcsolódni, imádkozni sem, mert nem gyakoroljuk a vallásunkat.”

Eltelt két nap és bejelentkezett hozzám, a szállodai szobámba a férj is egy beszélgetésre. Úgy emlékszem ez éppen Betlehemben volt. Elmondta, meg van keresztelve, de nem katolikus, hanem református vallású. Fantasztikusan érzi magát, csodálatos, hogy életében ezeken a helyszíneken járhat. Hallhat olyan dolgokról, amiről egész életében nem hallott. Ha ő egy zarándokút helyett, turistaútra megy, akkor ennek a tizedét hallaná. Nem pappal, bibliával a kezében, hanem egy zsidó idegenvezetővel vagy teljesen profán turista vezetővel. És nem biztos, hogy minden ilyen helyre elmennének, mert fontosabbnak tartaná a vezető a Holt-tengert, mint Betlehemet.

Nyolc nap után hazajöttünk. Pár nappal később felhívtak telefonon, hogy szeretnének meglátogatni Tiszaföldváron, mert volna mit megbeszélni. Eljöttek. Kiderült megegyeztek közösen abban, hogy szeretnének egyházi házasságot kötni, mert eddig csak polgári házasságkötésük volt. Sajnos csak egy gyermekük van, aki már felnőtt nő, akinek az életébe már nem tudnak belépni, de a férj – Laci – szeretne katolikussá lenni, mert megérintette őt a katolikus szellemiség, lelkület és elfogadja a katolikus egyház tanításait. Már imádkozni is elkezdett, saját szavaival. Meg vannak keresztelve és szeretnének aktívan, keresztény módon élni.
Később a saját templomukba meghívtak előadást tartani. Tehát ilyen csodálatos változás történt az életükben.

Nem meséltem Cezáreáról, Joppéról, Jerikóról, Gadaráról és még néhány helyről, de talán majd legközelebb.