Egy templomi kendő története sok kérdőjellel

Takácsné Németh Gabriella, régész
„Matrica” Múzeum

Csak a véletlenen múlt, hogy 2010-ben nem lett a rendrakás és kidobás áldozata az alább bemutatásra kerülő templomi textília. A Szent László templom fennállásának 100. évfordulójára készülve, takarítás közben akadt meg a szeme Kanicsárné Áginak ezen a kopottas vászondarabon. Hazavitte, őrizgette, majd megkereste a „Matrica” Múzeumot, hogy kiderüljön, mi is ez. Őskoros régészként talán megbocsátható nekem, hogy korábban ilyet még nem láttam!

Barokk ízlésűnek tűnő ábrázolást látunk a finom vászonszövetre nyomva. A központi téma Jézus sírbatétele a keresztről való levétel után. Szűz Máriát látjuk középen, a kereszt alatt. Mária mellett Nikodémusz, Mária Magdolna, Szent József és Szent János állnak. Az ábrázolt személyek nevei és a kendőn olvasható feliratok is görög betűkkel íródtak. A kendő sarkain a négy apostol látható, jellegzetes szimbolikus kellékeikkel. A központi kép alatt fekvő téglalap alakú keretben két angyal között egy felszentelésről szóló, kihagyott helyet is tartalmazó további szöveg szerepel.

A kereszt ágainak találkozásánál olajos folt észlelhető. Ez a folt a hátoldalon bevarrt kis párnaszerű elemből ered. A kendő sarkain kissé rozsdás foltok utalnak arra, hogy fém rajzszeggel ki volt tűzve valahol ez a kendő. A kendőn egyenes vonalak mutatnak arra, hogy valamikor összehajtott állapotban is tárolták.

Egy tárgy történetének feltárása, kibontása felér egy izgalmas nyomozással! Látszott, hogy a kendőn szereplő kép faragott negatív segítségével, nyomtatva, tehát valamilyen sokszorosító eljárással készülhetett. Napjainkban az internet gyors segítséget tud nyújtani az efféle keresésekhez is. Az Iparművészeti Múzeum digitális katalógusában található hasonló darab. https://gyujtemeny.imm.hu/gyujtemeny/antimenzion-krisztus-siratasa/779

A kis terítő egy fontos kellék, amit a görögkatolikus egyházban használtak, és használnak még napjainkban is. Görög neve: antimenzion. Magyarul leggyakrabban ereklyekendőnek nevezik. A vászonból készült, téglalap alakú kendők Jézus keresztről való levételét vagy sírba tételét mutatják be. A kendők hátoldalára egy kis tasakot varrnak, melybe a püspök nagycsütörtökön valamelyik szent ereklyéjét helyezi bele, majd pecsétjével hitelesíti az antimenziont. A kendőn szereplő püspök neve azt jelzi, hogy a szent liturgián részt vevők közösségben vannak az egyházmegye vezetőjével. Az ereklyekendő eredetileg az oltárt helyettesítette, ezért hordozható oltárnak is nevezték. Nélküle nem végezhető szent liturgia, nem tud megvalósulni az átváltozás, a kenyér és a bor átváltozása Krisztus testévé! A kendő maga szimbolizálja Jézus halotti leplét is.

Egy művészettörténész, dr. Jankáné dr. Puskás Bernadett tanulmányai bőséges információkat tartalmaznak a görögkatolikus egyházi művészetről, egyházi gyakorlatról, kegytárgyakról, textilekről. A kutatónőnek köszönhetem, hogy a meghatározása alapján térben is időben is elhelyezhető ennek a kendőnek a készítése. A kendőket fa vagy fém metszett, faragott nyomódúcokkal készítették, mindig több darabot. Mivel a korszakban minden püspök egy újabb nyomódúcot készíttetett, az ábrázolásokat egyes személyekhez is köthetjük.

Legnagyobb valószínűséggel az 1842–82 között Eperjesen (a mai Szlovákia keleti részén) tevékenykedő görögkatolikus püspök, dr. Vályi János idején készülhetett a Százhalombattán fellelt darab. A százhalombattai terítőn nincs nyoma püspöki névnek, felszentelésnek. Feltehetően külön története van annak, hogy egy fel nem szentelt görögkatolikus ereklyekendő hogyan került ki a templomból. Eperjesről Százhalombattára való eljutásának története szintén feltáratlan még.